Ana
A mosogató felett bámultam ki az ablakon, szemeimet a természet sokszínűségén legeltetve. Két napja összezárva éltem a pilótával és ez abszolút nem tett jót a hormonjaimnak. Hiába beszéltem esténként Crissel és a gyerekekkel, a nap többi részében Kimi közelségének túlélése vette el az összes energiámat. Néha úgy éreztem, nem bírom tovább. A rég elfeledett képek egyre sűrűbben villantak be elém.
"- Gyere vissza az ágyba gyönyörűm! - suttogta a fülembe, mögém lépve miközben karjai csapdájába zárt és a frászt hozta rám. Izmos mellkasa a hátamhoz simult, bennem pedig apró remegések indultak útnak.
- Mennem kéne, mert a felügyelők estére bezárják a nagykaput - próbáltam kikerülni a teste vonzásából amit persze most is csak egy melegítő nadrág takart. Mellkasa egy vonalba került az arcommal és én akaratlanul is beszívtam a férfias illatot ami körül lengte őt. Térdeim elgyengültek az érzéstől ami végig rohant a testemen. Szemeimet lehunyva próbáltam újra erőre kapni és elszakadni tőle.
- Kiscica - becézett rekedten miközben kezei közé vette az arcomat és hüvelykujja lágy érintésével simogatta az ajkaimat. Bizsergő érzés áradt szét bennem, elkövettem azt a hibát, hogy tekintetemet felvezettem az arcára és abban a pillanatban elvesztem a jégkék szemekben amik szinte megbabonáztak. - Anabell - szólított újra. Forró lehelete végig perzselte a számat. Olyan volt, mintha engedélyt kérne és én a hallgatásommal megadtam neki. Apró kis nyögés szakadt fel a torkomból ahogy megéreztem az ajkait az enyémeken. Heves, érzéki csókokkal bombázta a számat majd mikor nem ütközött ellenállásba, nyelvével beljebb hatolt. Az érzés teljesen ledöbbentett. Minden idegvégződésem reagált rá. Már nem voltam ura a testemnek, Kimi átvette felettem az irányítást. Kezét a tarkómra csúsztatta és ujjait a tincseim közé fúrta, míg másik kezével magához szorított. Egy percig sem kellett kételkednem a vágyában, hiszen keménysége minden szónál többet mondott.
- Istenem - szakadt fel rekedten a torkából. - Teljesen elveszed az eszem Kiscica.
- Kimi - fektettem mindkét tenyeremet csupasz mellkasára miközben megpróbáltam megőrizni a józan eszemet és a szívemet amit már réges-régen az előttem tornyosuló férfi birtokolt.
- Csshh, csak élvezd - hajtotta le a fejét a nyakamhoz. Orrával végig simított rajta, majd ajkai is bejárták ugyanazt az útvonalat. Önkéntelen sóhaj szaladt ki a számon miközben szemeim újra lecsukódtak."
- Ana? - szólított újra a hang amitől megborzongtam. Hiperventillálva fordultam az ajtóban álló felé. - Valami baj van? - kérdezte miközben tekintetét végig járatta rajtam.
- Nem. Miért? - ráztam meg elpirulva a fejemet, hogy kitisztítsam a gondolataimat.
- Többször is szóltam, de olyan volt, mintha nem is itt lennél - nézett még mindig merően, mintha olvasni tudna a gondolataimban. Elpirulva sütöttem le a szemeimet.
- Csak..csak a gyerekeimre gondoltam - füllentettem.
- Gyerekeinkre - javított ki összeráncolt homlokkal. - Mikor fogadod el végre, hogy ők az enyémek is?
- Tudod jól, hogy már elfogadtam - csattantam fel, frusztráltan a gyanúsítástól.
- Nem - lépett közelebb hozzám. - Lehet, hogy azt hiszed megtörtént, de látom rajtad, hogy ez nem így van. Még mindig megpróbálsz úgy kezelni, mintha csak egy régen látott ismerős lennék...
- Mert az is vagy! - tört ki belőlem. - Nézd, én nem tudom neked megadni amit szeretnél... - sóhajtottam fel bosszúsan.
- Még mindig nem érted? - nevetett fel cinikusan majd lépésről lépésre közelebb jött hozzám. - Úgy látszik nem voltam elég világos - vette a kezei közé az arcomat miközben pillantásával fogva tartott. - Te az enyém vagy és kész! Soha nem lehetsz azé az idióta portugálé. Se te, se a gyerekek!
Kimi
Riadt tekintetével egy őzikére hasonlított. Szavaim az elevenébe találtak. Mielőtt meggondolhattam volna, magamhoz rántottam és számat az övére szorítottam. Éreztem ahogy megfeszül a karjaimban, de nem engedtem el. Nyelvem követelőzve jutott be édes ajkai közé és vette birtokba a száját. Ahogy ez megtörtént, Ana teste elernyedt, karjai felemelkedtek, majd ujjaival a hajamba túrt. Elégedett morgással nyugtáztam a tettét. Egyre hevesebben csókoltam és ő egyre hevesebben reagált rám. Levegőért kapkodva szakítottam el magam az ajkaitól, hogy a fülétől kezdve a kulcscsontjáig végig hintsem apró csókokkal a selymes bőrét. Nyelvemmel fényes utat húztam egészen a mellkasáig ahonnan nem tudtam tovább érezni őt az inge miatt. Bosszúsan nyúltam a gombokhoz, de annyira aprók voltak, hogy türelmetlenségemben egyszerűen szétszakítottam az anyagot.
- Kims - nyögött fel meglepődve és talán kicsit ijedten is. Hogy elhallgattassam, ajkaimat az elém táruló halmokra szorítottam. Ujjaim gyakorlott mozdulattal távolították el róla a maradék csipkés anyagot.
- Kaunis (gyönyörű vagy) - nyaltam végig az apróra zsugorodott mellbimbón, majd az egészet a számba véve kiélveztem az ízét.
Ana homorítva ajánlotta fel magát nekem. Ujjai még mindig a hajamba markolva pihentek, de most erőteljesen szorított magához. Egyik kezem az éppen szopogatott mellét gyúrta, míg a másik felfedező útra indult a tréning alsója alá. Óvatosan lejjebb toltam a nadrágot.
- Ezt nem lenne sza-aaah.... - sóhajtott fel mikor félretoltam az utamat álló anyagot és ujjammal végig simítottam nedves ölén.
- De igen - öleltem át a derekát egy kézzel, ajkaimmal fogságba ejtve az övét, miközben ujjaimmal elmerültem az édes forróságában. Lehunyt pillái meg-megrebbentek az élvezettől. Annyira kibaszottul gyönyörű volt, hogy majdnem a gatyámba élveztem már csak a látványától is.
- Kims - rebegte élvezettől csöpögő hangon, majd megfeszült és legnagyobb örömömre egy csodálatos orgazmussal ajándékozott meg.
Nem tudtam tovább türtőztetni magam, így felültettem a konyhapultra és nadrágomat lehúzva azonnal belé csúsztattam magam.
- Dear God!(Édes Istenem!) - nyögtem fel a forróságát megérezve magam körül. - Kibaszott szűk vagy Szerelmem!
Először lassú, megfontolt mozdulatokkal merültem el benne, de aztán megéreztem az összehúzódásait amik a következő orgazmus jelei voltak, így gyorsabban és mélyebben kezdtem lökni.
- Kimi - karolta át a nyakamat, szemeit az enyémekbe mélyesztve könyörgött az enyhülésért.
- Tudom Kicsim - lihegtem - én is mindjárt...
Nem tudtam befejezni a mondatot. A gerincemen végig futó zsibbadás olyan erővel robbant ki belőlem, hogy felkiáltottam. Számat Ana nyakára szorítva élveztem el miközben éreztem ahogy körmeit a hátamba vájva ő is követett a csillagok közé.
Percekbe telt, mire újból lassabban vert a szívem. Arcomat felemelve felnéztem Bellre.
- Kicsim - szorult el a szívem a látványtól. - Ne sírj! Kérlek - simítottam végig az arcán.
- Engedj! - könyörgött szívet tépő zokogással.
- Nem - öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam, persze sikertelenül. - Ana, kérlek ne csináld ezt - esdekeltem. - Csodálatos voltál. Olyan régóta vágytam már erre - szakadt ki belőlem a vallomás.
- De nekem ezt nem.. nem lett volna szabad - rázta meg a fejét.
- Miért? - értetlenkedtem az előbb átéltek után még mindig ködös aggyal.
- Hát nem érted? Megcsaltam Crist! - kiáltotta el magát majd lecsúszott a pultról és elrohant. Döbbenten meredtem utána. Valahogy eszembe se jutott az az átkozott portugál. Kedvem azonnal a béka segge alá süllyedt. Az előbbi eufórikus hangulatot felváltotta a harag.
- Vittu perkele! Ezt nem hiszem el! - csaptam ököllel a pultra, ami hangos döngéssel válaszolt a hideg és néma konyhámban.
