Las Puertas II. évad 20. rész

Cris

Birtoklón öleltem át a nőt aki mellettem állt és megszeppenve pislogott a vakuk fényében. Tegnap ahogy hazaértünk, beszéltem Jorgeval aki mára össze is hozott gyorsba egy sajtótájékoztatót.

A kérdések özönén már túl voltunk, már csak a fényképezkedés volt hátra. A boldogságtól majd szét repedt a mellkasom, végre mindenkinek elmondhatom, megmutathatom, hogy ő az enyém. Újabb csókot nyomtam az ajkaira, a nap folyamán már meg sem tudom számolni, hányadikat.

 - Elfáradtál? - kérdeztem halkan mire bólintott. Elkomolyodtam, kezét megfogva bejelentettem, hogy most van vége a bulinak. Magam után húztam és ahogy beértünk egy elszeparált helységbe, ledobtam magam egy kanapéra majd az ölembe ültettem. Testét az enyémhez szorítottam, arcomat a hajába fúrtam és mélyeket lélegeztem abból az illatból ami már az első pillanattól kezdve elbódított. Nem beszéltünk csak némán öleltük egymást. Soha nem éreztem még ekkora nyugalmat. Tudtam, hogy ennek Ana az oka, hiszen végre megtaláltam azt a nőt aki mellett le szeretném élni az életemet.

 - Nagyon rossz volt? - kérdeztem, megtörve a csendet.

 - Inkább csak fárasztó - nyögte miközben még jobban befészkelte magát az ölembe. Férfiasságom azonnal érzékelte őt. - Hogy tudod te ezt folyton elviselni?

 - Valamit valamiért - vontam meg a vállamat. - Amúgy meg már megszoktam - bújtattam be az ujjaimat a pólója alá és cirógattam meg ellazulva az oldalát.

 - Cris - sóhajtott fel rekedten amiből levettem, hogy ő is ugyanúgy kíván engem, ahogy én őt.

Felemeltem az állát, hogy elveszhessek gyönyörű íriszei tengerében. Némán néztünk farkasszemet amit végül én törtem meg, hogy ajkaira hajolva megízlelhessem azt a mennyei csemegét amiből soha nem volt elég. Percek, talán órák is elteltek így csókolózva mikor megjelent Jorge.

 - Á, hát itt vagytok szerelmes madárkáim!? - vigyorgott szélesen. - Már azt hittem leléptetek. Na mindegy is, csak jöttem szólni, hogy a piócák megunták a várakozást, tiszta a környék, mehettek haza - csapta össze a tenyereit.

 - Köszi - segítettem fel Anát aki lesütött szemekkel állt mellettem. Imádtam benne ezt a kettősséget. Hol egy csábító nő volt, hol egy kislány.

 - De azt ugye tudod, hogy nem úsztátok meg ilyen könnyen?

 - Hogy érted? - hallgattam értetlenkedve menedzserem szavait.

 - Ahogy mondom. Sandra leszedi a fejedet, ha nem jöttök el valamelyik nap vacsorára - vigyorogta el magát. - Rettentő dühös, hogy csak most avattál be minket a terveidbe.

 - Mond meg neki, hogy bocsánat, de én nem szerettem volna, ha kitudódik - előzött meg a válaszadással Anabell.

 - Megértem - bólintott Jorge. - Nem könnyű állandó rivaldafényben élni, főleg ha nem vagy hozzá szokva. - Ráadásul ez nálad kétszeresen is igaz - nézett a menyasszonyomra.

 - Befejezted! - dörrentem rá idegesen mikor megértettem a szavai mögött húzódó értelmet.

 - Nyugi! - simított végig a karomon Ana. - Sajnos igaza van - húzta el a száját. - Egy darabig miattad és Kimi miatt is céltábla leszek, de reméljük, hogy gyorsan ránk unnak. Ahogy valamelyik celeb csinál valami hülyeséget, azonnal elfelejtenek minket.

 - A remény hal meg utoljára - viccelődött Mendes amit nem vettem jó néven és gyilkos pillantást küldtem felé. Feltett kezeivel jelezte, hogy befejezte végre az idióta poénjait.

Kimi

Galacsinná gyűrve dobtam el az újságot majd öklömmel a home falába ütöttem.

 - Hé! - kiáltott rám Mark. - Mi a fenét művelsz? Nem lenne jó, ha a futam előtt lesérülnél. Mi borított ki ennyire? - pislogott kérdőn elkínzott arcomra.

 - Ana férjhez megy ahhoz a... - nem tudtam befejezni, mert a szavak egyszerre akartak feltörni a torkomból és ettől majdnem megfulladtam.

 - Ő mondta?

 - Nem - csóváltam meg lemondóan a fejemet.

 - Akkor lehet, hogy nem is...

 - Az összes újság ezzel van tele! - ordítottam le szegény fejét. - Tegnap lenyilatkozták. Ott van fehéren-feketén! Sőt, még egy gyönyörű kép is van róluk - dünnyögtem csalódottan. Leültem a kanapémra és fejemet lógatva próbáltam lehiggadni.

 Pedig már annyira jól alakult minden. Egyre többet voltam a gyerekekkel és persze így Bellel is. Éreztem, ahogy újra működni kezdett köztünk a kémia.

 - Hű! - lepődött meg Mark miközben kisimította a jobb sorsra érdemes papírlapokat. - Egyet azért szögezzünk le, nagyon jól néznek ki egymás mellett.

 - Kösz! Mond, te mégis kivel vagy?

 - Egyértelmű, hogy veled, de az igazság akkor is ez - vonta meg a vállát. - A portugál egy jóképű pasi, Ana pedig egy gyönyörű nő. Kíváncsi lennék a gyerekeikre. Ha neked ilyen szépségeket szült, akkor......

 - Kifelé! - ordítottam rá torkom szakadtából miközben az ajtóra mutattam. - Takarodj innen!

 - Oké, oké. Én csak elmondtam a véleményemet. már azt sem szabad? - háborgott.

 - Minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak? - nyögtem fel miután becsukódott mögötte az ajtó, de azonnal ki is nyílt.

 - Mi nem volt érthető abból, hogy nem akarlak látni? - meredtem rá haragosan.

 - Csak szólni akartam, hogy tíz perc múlva az autódban kell lenned - mondta majd megbántottan elkullogott.

 - Még ez is - sóhajtottam fel.

Nem tudtam és nem is akartam beletörődni a dologba. Szentül megfogadtam, hogy megkaparintom Anát a portugál elől.

 - Törd a fejed! - szorítottam össze a szemeimet a koncentrálástól. Kellett egy terv. Egy terv amivel elhappolhatnám Ronaldo elől a nőt. Az időmérő kezdetéig nem jutott eszembe semmi értékelhető, így borús hangulatban ültem a kormány mögé és vezettem le a köröket. Az autóm is szar volt így könyvelhető volt, hogy a mezőny végén végzek. Amint befejeztem a kőrözést, kiszálltam az autómból és a sisakomat kezembe véve elindultam a pihenőmbe. Útközben a szerelők mellett sétáltam el és ekkor megütötte a fülemet egy mondat.

 - Eljátszottam neki a haldoklót - röhögött fel az egyikük.

 - És bevált?

 - Szerinted? Átjött, főzött rám, ápolt, segített fürdeni és a végén.... - vigyorgott sejtelmesen a szőke barátjára a barna srác.

 - Sikerült meghúznod? - tátotta el a száját a másik.

 - Kérdés volt? Egész éjjel dolgoztam rajta.

 - Nem is gyanakodott, hogy ilyen gyorsan meggyógyultál? - hitetlenkedett a szőke.

 - Bekamuztam, hogy jót tett a testmozgás, kiégette belőlem a bacikat.

 - Baszott mázlista vagy - veregette hátba a barátja amit én is szívesen megtettem volna. Hatalmas vigyorral az arcomon hagytam magukra a szerelőket. Szó szerint belebotlottam a tökéletes megoldásba.