Sergio
Hazafelé igyekeztem az edzésről, de előtte be akartam ugrani a pályán hagyott felsőmért. Mikor a félhomályos átjáróhoz értem, majdnem átestem egy hevesen csókolózó páron. Turbékoló galambjaim mindenről elfelejtkezve simultak egymáshoz. Gúnyos mosollyal a számon konstatáltam, hogy kis híján nyilvánosan szeretkeznek. Úgy gondoltam, halkan elosonok mellettük, de a suttogva kimondott név ami elhagyta a nő száját, megállásra késztetett. Ahogy jobban megnéztem a férfit, azonnal felismertem a portugált, de a csaj kicsit sem hasonlított Bellhez. Agyamat azonnal elöntötte a düh vörös köde.
Ennyit jelent neki a barátnője, vagyis már menyasszonya? Sárba tiporja Ana szerelmét, amiért én mindent megadnék?
Mielőtt meggondolhattam volna, már szólásra nyitottam a számat.
- Te szemét! Képes vagy megcsalni Anát?
Zavartan kapták felém a tekintetüket, de én nem láttam mást, csak a csatár önelégült vigyorát. Ujjaimat ökölbe szorítottam és meglendítettem a karomat.
- Ne! - hallottam meg a nő ijedt hangját, ami valahonnan nagyon ismerős volt. - Sese ne csináld! - kiáltotta és apró termetével hirtelen közénk ugrott.
Most néztem meg először és szemeim elkerekedtek a látványtól. Kezem erőtlenül rogyott le a testem mellé. Ana volt az. Ő volt a portugál karjai közt és most könyörögve meredt rám.
- Anabell? - nyögtem ki. Tekintetemmel szinte faltam a látványát. Ajkai duzzadt vörösen remegtek az előző csókoktól, míg a szemei félelemmel telve néztek rám.
- Igen - lehelte.
- Istenem, de gyönyörű vagy - szaladt ki a számon, meggondolatlanul.
- Köszönöm - pirult el az előttem álló miközben lesütötte a tekintetét.
- Ugye milyen csodálatos menyasszonyom van? - karolta át a lány vállát birtoklón Ronaldo, ezzel is jelezve, hogy akit áhítattal lesek, az övé. - Én is meglepődtem mikor megláttam.
- Nem tudtam, hogy ekkora kavarodást okozok egy hajvágással - rázta meg immár vállig érő fürtjeit Ana.
- Azért ez nem egy "egyszerű" hajvágás volt - vigyorodott el Cris. - Teljesen más nő lettél kívülről, olyannyira, hogy még Sergio sem ismert fel - röhögött tovább a csatár.
Bell csak megforgatta a szemeit majd hozzám fordult.
- Tényleg ennyire durva a változás?
- Eléggé - vallottam be. - De miért tetted?
- Az a haj az előző életemhez tartozott, amit lezártnak tekintek - vonta meg a vállát. - Most egy kicsit úgy érzem magam, mint Csipkerózsika - magyarázta édesen. - Felébredtem a százéves álmomból. Amúgy meg szerettem volna olyan külsőt, amivel komolyabban vesznek. Egy üzletasszonynak adnia kell magára - mosolyodott el halványan amitől én megbabonázva néztem a száját. Annyira szerettem volna a karjaimba vonni és megízlelni a meggypiros ajkakat, hogy szinte testi fájdalmat éreztem az elfojtott vágytól.
- Pedig imádtam a hajadat amikor szétterült a párnán - törte meg a varázslatos pillanatot Ronaldo -, de ez is nagyon bejön - csókolta meg újra a lányt és kezeivel a puhának tűnő tincsek közé túrt.
Irigykedve bámultam tettét, majd inkább elkaptam a tekintetemet róluk.
- Bocsi, hogy megzavartalak - húztam el gúnyosan a számat -, de ha lehet legközelebb ezt a hálószobában csináljátok - biccentettem feléjük mogorván, majd faképnél hagytam őket.
Éreztem, ha maradok nem tudom többé kontrollálni magam és valami olyat teszek amivel örökre elveszítem Ana barátságát.
Ana
Döbbenten bámultam a spanyol férfi után. Nem értettem, hogy mi baja lett hirtelen, hiszen az előbb még normálisan viselkedtünk egymással.
- Hagyd a fenébe! - szólalt meg Cris miközben rosszallóan csóválta a fejét. - Egyszerűen csak féltékeny.
- Mi? - kerekedtek el a szemeim. - De hát miért? Én nem adtam rá okot...
- Tudom Kicsim, tudom - simított végig az arcomon a portugál. - Csak tudod olyan kisugárzással áldott meg téged az ég, hogy mi férfiak kezünket, lábunkat törnénk azért, hogy észre végy minket. Én pedig egy rohadt nagy mázlista vagyok, mert nekem megadatott, hogy az enyém légy - hajolt újra hozzám és ajkait az enyémekre nyomta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a tettét, de a Sergio körül kattogó fogaskerekek nem engedték, hogy teljesen belemerüljek a csókba.
- Ki a fene az? - vállt el tőlem morogva Cris és ekkor már én is meghallottam a táskámból felhangzó zenét. Kapkodva vettem a kezembe a készüléket majd kíváncsi pillantással olvastam le a hívó nevét.
- Kimi az - közöltem halkan a csatárral, aki csak a szemét forgatva konstatálta a hírt.
- Amíg beszéltek, elmegyek zuhanyozni - mondta és már le is lépett mielőtt bármit válaszolhattam volna neki.
Idegesen fújtam ki a levegőt a tüdőmből és végre megnyomtam a zöld gombot.
- Szia! - köszöntem remegő hangon. Nem tudom miért, de a mai napig feszült voltam, ha a finnel kellett beszélnem.
- Szia! - hallottam meg a rekedt hangot a vonal másik feléről. - Bocsi, ha zavarlak, de szerettem volna tudni, hogy áll-e még a hétvége?
- Basszus - csaptam képzeletben a homlokomra. - Ne haragudj, de teljesen kiment a fejemből.
- Hurrá - mondta Kimi szarkazmustól csöpögő hangon. - Akkor nem is jöttök? Azt hittem a múltkor megbeszéltük, hogy nem tudom, mikor láthatom legközelebb a gyerekeket, ezért...
- Nyugi van - vágtam a szavába. - Nem azt mondtam, hogy nem megyünk, hanem csak annyit, hogy elfelejtettem.
- Akkor most mi van? - fújtatott a telefonba, mint egy gőzmozdony.
- Semmi, minden úgy lesz ahogy megbeszéltük - indultam el beszéd közben az öltözők felé. - Nekem még el kell intéznem pár dolgot, de attól még pénteken találkozunk Monacóban.
- Rendben - morogta Kimi. - Küldök elétek egy kocsit.
- Az jó lesz - bólintottam, bár ezt ő úgysem láthatta.
A kommunikáció ezen a ponton megrekedt közöttünk, így néhány hallgatagon eltelt perc után elköszöntem és bontottam a vonalat.
- Végeztetek? - szólalt meg mögöttem Cris.
- Igen - fordultam felé és elismerő pillantásokkal néztem végig kidolgozott felsőtestén, amit egy passzos póló tett hangsúlyossá. A farmerja szabása előnyösen kidomborította az amúgy is kerek fenekét. Sporttáskáját hanyagul átvetette az egyik vállán. Haja pedig még vizesen csillogott a zuhanyzástól.
- Tetszik a látvány? - vigyorodott el és szabad kezével átölelte a vállamat. - Tudom, hogy szexi vagyok.
- Meg egy cseppet beképzelt - döftem az oldalába a könyökömet nevetve.
- Te pedig még mindig gyönyörű - villantott rám egy bugyi olvasztó mosolyt. - Mellesleg mit akart az a ...
- Cris! - torkoltam le. - Kimi csak tudni szerette volna, hogy megyünk-e hétvégén.
- És? Mentek?
- Tudod, hogy igen - pislogtam rá bocsánat kérőn. - Megígértem neki is és a gyerekeknek is, hogy találkozhatnak.
- Tisztában vagyok vele, hogy mint az apjuknak, jogai vannak, de ez akkor se tetszik - morogta a portugál. - Utálok arra gondolni, hogy megint ott leszel vele, teljesen kiszolgáltatva neki. Ja és, hogy tudd, ha megint bepróbálkozik, saját kezűleg fogom megfojtani - pufogott tovább.
- Nem fog - álltam lábujjhegyre, kezeimet a nyaka köré fontam, hogy elérjem az ajkait és magamhoz vontam egy csókra. Nyelvünk azonnal vad táncba kezdett és mikor elváltunk egymástól, mindkettőnk szeme csillogott a vágytól.
- Gyere! - fogott kézen Cris és húzni kezdett a parkoló felé.
- Hová sietsz? - kérdeztem évődve miközben én is megszaporáztam a lépéseimet.
- Haza, hogy minél előbb...
- Ki ne mond! - vágtam a szavába elpirulva.
- Mit? Azt, hogy minél előbb a gyerekekkel lehessek? - vigyorodott el gonoszul. - Miért, mit hittél, miért sietek ennyire?
- Ah, te! - forgattam meg a szemeimet.
- Szeretlek - torpant meg hirtelen a csatár és a táskáját ledobva a földre, magához rántott. - Baromira fogsz hiányozni, és a törpék is - bújt a nyakamhoz.
- Te is nekünk - simítottam végig a tarkóján -, de nem maradunk sokáig. Pénteken délelőtt megyünk és vasárnap este már itthon is leszünk.
- Az olyan sok idő - nézett rám durcásan. - Hogy fogom én azt kibírni?
- Menj át Ikerékhez vagy Marciékhoz - tanácsoltam. - Mellettük észre sem fogod venni úgy elrohan az idő.
Nem válaszolt az ötletemre. Tudtam, hogy lezártnak tekinti a témát.
Beültünk az autóba majd haza hajtottunk, ahol három csöppség várt minket kitörő örömmel.
