2014. március 31., hétfő

Las Puertas de Infierno 29.

Sergio

   Túl vagyunk az utolsó kemény edzésen. Zuhanyzás után elterülök az ágyamon. Szobatársaim, Iker, Pique és Nando még csak most érkeznek meg.
 - Na mi van Sese? - kérdezi tőlem a kilences.
 - Nem látod, szerelmes - nevet rá Pique.
 - Ki a csaj? - néz rám a barátom érdeklődve. - Itt vagyunk majdnem egy hete és még nem is meséltél róla?
  Fejemre húzom a párnám, ne is halljam őket.
 - Anabellnek hívják - kezdi a mesélést Gerard. - Iker buliján ismertük meg.
 - Már mint te - javítja ki a kapus.
 - Ja, igen - húzódik mosolyra a Barcás védő szája. - Ti már előtte is megcsodálhattátok. A lényeg, hogy sztriptíztáncos a csaj és egy tízes skálán harmincas - somolygott olyan perverz fejjel, hogy muszáj volt hozzávágnom a párnámat.
 - Nem ez a lényeg - mondja Iker - hanem, hogy kedves, aranyos és rohadt jól főz. Amúgy pedig tiszteletbeli Casillas lett a Húgi.
 - Azt hittem, hogy te is csak gerincre akarod vágni? - nézett rá elhűlve Gerard.
 - Pique, kussolj! - kiáltok rá mérgesen. - Azt sem tudod, hogy miről beszélsz!
 - Valdes sokat mesélt róla - emelgeti mindent tudóan a szemöldökét.
 - Igen? - nézek rá nem túl barátságosan. - Azt is elmesélte, hogy erőszakoskodott Bellel, ezért kitiltották a klubból? - a védő elhallgat. - Gondoltam - csattanok fel. - Ezzel nem dicsekedett, mi? - állok fel az ágyamról és elindulok az ajtó felé, de Iker az utamba áll.
 - Hova? Hova? - teszi a mellkasomra a kezét.
 - Megyek és beverem annak a köcsögnek a pofáját.
 - Nem mész sehova - mordul rám. - Elég nekem a csapatban békíteni titeket, itt már nem akarom ugyanazt csinálni.
  Nando értetlenül néz, ahogy Pique is.
 - Semmi gond, csak Ikernek túl sokat jár a szája - nézek rá mérgesen. még csak az hiányozna, hogy a Barcások azon csámcsogjanak, hogy milyen belső ellentétek vannak a Realnál egy nő miatt.
  Kinyílik az ajtó és Juan Mata mosolygós feje nyomul be rajta.
 - Na hali! Nincs kedvetek lazítani egy kicsit a medencénél?
 - Én megyek - pattan fel Gerard és néhány perc múlva már nincs is a szobában.
 - Mi volt ez? - néz rám Fernando.
 - Sergio is és Cristiano is belezúgtak Anabellbe - árul el minket Iker. A barátom kimereszti a szemeit.
 - Mármint, hogy... Ronaldo és te... egy nőbe? Upfh, az kemény - vakarja meg a tarkóját. - Roninak barátnője van nem?
 - Kurvára leszarja! - csattanok fel. - Alig várta, hogy eljöjjünk és kivethesse a hálóját Bellre.
 - Nyugi Sese! Te is tudod, hogy nem lesz egyszerű dolga Anával - veregeti meg a vállam együttérzőn Iker.
 - Na, most kezd el érdekelni engem ez a nő! Méghogy Roninak nem lesz könnyű dolga, mikor minden nő a lába előtt hever?
 - Hát Ana nem olyan - vigyorodik el a kapus. - Ezért is esett bele mind a két mamlasz. Majd egyszer bemutatjuk neked. Egy perc alatt csavar mindenkit az ujja köré - kezdi mesélni Iker.
 - Mi olyan különleges benne? - érdeklődik Torres.
 - Nehéz megmondani. A kisugárzása, a személyisége, a szépsége, úgy egyben minden.
 - Annyi szépet mondtok róla, hogy a végén még én is beleesek - nevetgél.
 - Ha egyszer megismered, nem fogsz így nevetgélni - nézek rá fölényesen.
 - Te tényleg szerelmes vagy - csodálkozik el.
  Válaszolnék, de Iker telefonja megszólal. Kézbe veszi, majd éktelenül el kezd röhögni.
 - Mi van? - nézünk rá.
 - Mar...ce...lo... - hebegi nevetés közben. - Kühüldöhött egy képehet - fordítja felénk a telefonját, amin a portugál csatár alszik egy Santosos mezben.
 - Ez miiiii? - röhögünk rajta mi is sikítva.
 - Ki csinálta? - törölgetem meg a szemeimet.
 - Várj, elolvasom az üzenetet is - látom a kapuson, hogy egyre jobban kikerekedik a szeme.
 - Na mi van? Ki csinálta?
 - Ana - suttogja, de nem néz rám, csak a képet vizslatja.
 - Mármint Ő Ana? - kérdezi Torres, mire Iker bólint.
 - Nem szarozott - sóhajtok fel, de közben már törnék-zúznék idegességemben.
 - Miről beszélsz? - néz rám Iker.
 - Nem miről, hanem kiről. Cris nem várt sokáig, hogy bebújjon az ágyába - morgok és teljesen elvakít a féltékenység. Magamban még Anát is elmondom mindennek, hogy ilyen könnyen engedett a csatárnak.
 - Te hülye vagy - jelenti ki Iker. - Egy, Ronin póló van. Akkor lenne gáz, ha félmeztelen, esetleg pucér lenne. Kettő, gondolod így tudatná Ana Marceloval, hogy összejött Crissel? És három, ha jobban megnézed, ez Ana kanapéja és nem az ágya.
  Kikapom a telefont a kezéből és szinte lyukat égetek a képernyőre. Igaza van, ez tényleg a kanapé. Óriási kő gördül le a szívemről. Kifújom a levegőt a tüdőmből.
 - A legegyszerűbb, ha felhívom az érintettet. Úgyis ki akarom röhögni - veszi vissza a telefont és már hívja is a portugált.
 - Hola Cris!.....Igen, jól vagyunk......Az jó lesz....Igen, tudjuk....Honnan? Honnan? Onnan, hogy Marcelo küldött egy képet rólad. Nem is mondtad, hogy átigazoltál a Santoshoz? - felröhögünk, de még így is halljuk, ahogy Ronaldo elkiáltja magát: Anaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
 - Letette - néz Iker értetlenül a telefonra. - Ja, azt mondta, hogy drukkolnak nekünk este és hogy Junior miatt aludt Anánál. A többit meg nagyjából hallottátok - vonja meg a vállát. - Nem csatlakozunk mi is a többiekhez? - teszi fel a kérdést, és neki áll úszónadrág után kutatni a bőröndjében. Mi is átöltözünk és szépen lebattyogunk a medencéhez lazítani az esti meccs előtt.

2014. március 28., péntek

Házasság extrákkal 4.

Cris

 - Mi van vele? - nézett Iker a lány után, aki hiába próbálta palástolni előttünk a fájdalmát, nem sikerült neki.
 - Az a szemét - tört ki belőlem újra - ahelyett, hogy összetenné a két kezét, hogy ilyen barátnője van, felcsinált valami ribancot és szakított Kendrával.
  A kapus szóhoz sem jutott a döbbenettől.
 - Én is így reagáltam tegnap, mikor este hazajött és elmesélte.
 - Nagyon összetört? - szólalt meg végre Iker szánalommal teli hangon.
 - Szerinted? Az ölemben sírta álomba magát. Csak kerüljön a kezeim közé az a mocsok. Mindig mondtam, hogy az a tetü csak kihasználja, de nem hitt nekem.
 - A szerelem vak - nézett rám áthatóan.
 - Apa, Kendra miért sír? - jelent meg előttem a fiam, akiről teljesen elfelejtkeztem.
 - Sír? - kérdeztünk rá egyszerre Ikerrel. - Honnan tudod?
 - A szobámban voltam, mikor meghallottam, de miért sír? - nézett ránk szomorú szemekkel.
 - Biztosan fáj valamije - magyarázta a kapus és felállt. - Ti maradjatok, én megnézem, hogy mi a gond - indult el az emeletre.
 - Iker majd segít Kendrának - simogattam meg Juni fejét, aki legörbült szájjal ült mellettem és a szemeiben könnycseppek csillogtak.

Iker

 - Bejöhetek? - kopogtam az ajtón, de a választ nem vártam meg, hanem beléptem. Szívem összefacsarodott a látványra, ami bent fogadott. A lány, akit húgomként szeretek, ott kuporgott az ágy előtt és fejét a térdére hajtva zokogott. Leültem mellé és az ölelésembe vontam. Simogattam a hátát és csendben vártam, hogy megnyugodjon. Kellett hozzá egy kis idő mire csillapodott a sírása, majd már csak a szipogása hallatszott.
 - Jobb? - kérdeztem halkan. Aprót bólintott a fejével. Felvettem egy zsepit a földről és odanyújtottam neki. Elvette és kifújta az orrát. Csak ezután nézett rám. Mintha tőrt forgattak volna a mellkasomban, mikor megláttam, hogy az életvidám lányból mi lett. Szemei fájdalommal telin csillogtak, dagadtak és vörösek voltak a sírástól. Haja kicsúszott a lófarokból és összevissza állt. Mikor látta, hogy mit nézek, idegesen kapott oda és próbálta rendbe szedni magát.
 - Cris elmondta? - kérdezte rekedt hangon. Bólintottam.
 - Juni nagyon megijedt, mert meghallotta, hogy sírsz.
 - Szegényke - mosolyodott el halványan. - Majd lemegyek és megnyugtatom.
 - Akarsz róla beszélni? - simítottam végig az arcán.
 - Nem - biggyesztette le az ajkait.
  Ahogy néztem, eszembe jutott, mikor először találkoztunk. Fraser, a bátyja - és egyben a Celtic kapusa is - ajánlotta őt a portugálnak, aki megbízható babysittert keresett Junior mellé. Crisnek már elege volt az olyan nőkből, akik csak miatta és a hírnév miatt akartak a kisfiúra vigyázni. Kendra más volt. Őt nem érdekelte a portugál, sem a hírneve. Junior pedig az első pillanattól fogva imádta őt. Aztán a lány egyre sűrűbben kihozta a kislegényt a meccsekre, edzésekre, mert Juni látni akarta az apját. Az egész csapat egy pillanat alatt megszerette. Voltak akik bepróbálkoztak nála, de ő csak nevetett rajtuk. Majd belépett a a képbe Raúl és a lány elvarázsolva mesélt róla, hogy mennyire szereti és hogy vele képzeli el az életét. Most pedig sírva bújik hozzám, mint egy kislány, mert egy érzelmi analfabéta összetörte az álmait és a szívét.
 - Olyan, mintha itt bent meghaltam volna - mutatott a mellkasára. - Nem érzek semmit, üres vagyok legbelül - meredt előre a semmibe.
 - Mikor Eva, a volt barátnőm megcsalt én is így éreztem magam - meséltem neki a múltamról, amiről nem sokan tudtak. - Hetekbe telt, mire összeszedtem magam. Úgy éreztem, hogy nincs tovább, vége mindennek. Kilátástalannak tűnt az egész életem.
 - És mit csináltál? - nézett rám kíváncsian.
 - Őszintén? Először leittam magam a sárga földig, de a barátaim nem hagyták, hogy belesüppedjek az önsajnálatba. Elrángattak magukkal mindenhova. Aztán pedig megismertem Sarát és Eva teljesen feledésbe merült.
 - Nem tudom, hogy én képes leszek-e elfelejteni őt - sóhajtott fel mellettem -, de megpróbálom.
  Bátorítólag rámosolyogtam.
 - Mi itt leszünk és segítünk neked. Bármi van, tudod, hogy ránk számíthatsz - öleltem újra magamhoz.
 - Jó, hogy legalább ti itt vagytok nekem - mosolyodott el végre.
  Egy darabig csak ültünk egymás mellett és szótlanul élveztük a csendet.
 - Le kéne mennünk, mert azt hiszik, hogy megszöktünk - szólaltam meg, majd felálltam és a kezemet nyújtottam neki. - Gyere, te lány!
  Felhúztam a földről és körülnéztem a szobában. A falak üresen tátongtak és az ágyon egy doboz hevert, tele fényképekkel. Kendra követte a tekintetemet.
 - Muszáj megszabadulnom mindentől, ami rá emlékeztet, mert különben megőrülök - motyogta.
  Megértően néztem rá. Segítettem neki mindent összepakolni és utána együtt mentünk le a földszintre, ahol megtaláltuk a két Ronaldót. A nappali szőnyegén ültek és építőkockáztak. Junior ahogy meglátta Kendrát, felugrott és hozzá szaladt.
 - Miért sírtál? - kérdezte tőle gyermeki ártatlansággal. A lány zavarba jött, de aztán gyorsan kitalált valami hihetőt.
 - Pakoltam a szobámban és véletlenül belerúgtam az ágy lábába.
 - Aú, nagyon fájt igaz? - pislogott rá a kisfiú tündérien és megsimogatta Kendra kezét.
 - Nagyon és mivel én lány vagyok, sírva fakadtam - mondta neki, hogy megnyugtassa.
 - A múltkor én is beütöttem a lábamat, de nem sírtam - húzta ki magát büszkén Juni.
 - Persze, mert te egy nagyon ügyes kisfiú vagy - simogatta meg a fejét nevetve. Örültem, hogy legalább Junior elfeledteti vele a gondjait.
 - Na, nagylegény - néztem kérdőn az apró portugálra - holnap szurkolsz nekünk a meccsen?
 - Nem tudom - vonta meg a vállát. - Irina nincs itt és úgy volt, hogy vele megyek - magyarázott felnőttesen.
  Kérdőn néztem Crisre, aki csak megrázta a fejét, hogy nem akar róla beszélni. Márpedig fog, mert mostanában nem a legjobb a koncentrációja a pályán, ami gondolom a barátnőjére vezethető vissza.
 - Én viszlek ki - mosolygott rá Kendra. - Apával megbeszéltük és velem jössz.
  Junior arcára óriási vigyor kúszott és a mellé guggoló lány nyakába ugrott. A lendülettől felborultak és hangos nevetésben törtek ki.
 - De jó! - örömködött Juni.
 - Szerintem is - nevettem a földön fetrengő kettősükön, majd az órámra néztem. - Cris mennünk kell, mert elkésünk a megbeszélésről.
 - Mehetünk - indult el az ajtó felé, de közben leemelte Juniort a lányról és nyomott egy puszit a fia arcára. - Jók legyetek. Vigyázz Kendrára, oké? - vigyorgott pimaszul a lányra.
 - Rendben - bólogatott komolyan a kisfiú, míg a Kendra csak a szemét forgatta. Kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem, amit el is fogadott.
 - Puszilom a fiúkat - nézett ránk, miközben átvette Junit az apjától. - Ne mondjátok el nekik, hogy én is megyek, hagy lepjem meg őket - vigyorgott.
 - Jó - mosolyogtam az ötletén.
  Beültünk az autóba és néztük a lányt, ahogy a kisfiúval integetnek nekünk.

2014. március 27., csütörtök

10/10 38. rész

Lola

 - Sziasztok! - köszöntött minket az ajtóban a házigazda és szemével végig pásztázta a testemet. - Hola, Lola - vigyorogott rám. Ha nem tudnám, hogy nem iszik alkoholt, azt hinném, hogy be van csípve.
 - Hola Cris - küldtem felé egy forró pillantást, mert meg kell hagyni rohadt jól nézett ki.
 Láttam rajta, hogy nagyot nyel, de aztán megjelent mellettünk Irina és a vad éjszakáról szóló terveim szertefoszlottak. Bocsánatkérőn nézett rám, majd a következő érkezőhöz fordult, hogy köszöntse.
 - Megyek iszom valamit - hagytam ott a gerlepárom és az ideiglenesen felállított bárpulthoz léptem.
 - Mit adhatok a hölgynek? - mosolygott rám a mixerfiú.
 - Mindegy. Rád bízom csak erős legyen.
 Míg az italomat készítette, kíváncsian néztem körül a házban és az embereken.
 - Parancsoljon - tolt felém egy nagyon guszta koktélt.
 Belekóstoltam és elégedetten cuppantottam.
 - Finom - néztem a srácra elismerően. - Mi ez?
 - Zombie. Baccardi, három féle rum és egy kis sherry. Remélem elég ütős? - vigyorog rám.
 - Tökéletes - kortyoltam bele újra.
 - Helló Főnökasszony! - köszönt rám egy vigyorgó francia. - Csak így egyedül?
 - Karim! Micsoda meglepetés? - ironizáltam. - Miért ki van kötve, hogy csak párok jöhetnek? - húztam el a szemöldököm.
 - Nem...én csak... - habogott, mire elnevettem magam.
 - Nyugi már, lazíts. Csak hülyültem. Most nem az edzésen vagyunk, de mi a fene van veled, hogy ennyire mimóza lettél? - kíváncsiskodtam.
 - Nem sokára apa leszek - nézett rám boldogan, míg nekem megakadt a koktél a torkomon. Köhögni kezdtem, ahogy az alkohol végig marta a nyelőcsövemet.
 - Gratulálok - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Lehet már tudni, hogy mi lesz?
 - Ha minden igaz, kislány - mondta csillogó szemekkel, bennem pedig újra tanyát ver az üresség.
 - Még egyet légyszíves - mutattam  a mixernek az üres poharamra, aki azonnal neki állt keverni a következő adagomat. Mikor kész lett, kezembe vettem és elindultam körbenézni. Az idő előrehaladtával egyre többen lettünk. Mindenki jókedvű volt, köszönhetően a mixerek csodálatos koktéljainak. Én a harmadik Zombiem után leálltam,nem akartam lerészegedni, bár ez is eléggé fejbe vágott. A csapatom tagjai felváltva kértek fel táncolni és én boldogan mentem velük.
 - Ugye nem terheled túl a bokádat? - kérdezte Iker aggódva miközben vele táncoltam.
 - Remélem - mondtam nevetve -, de mit csináljak, ha mindenki meg akar táncoltatni? - kacsintottam rá. - Nem akarok senkit megbántani.
 - Azért vigyázz magadra - mosolygott kedvesen.
 - Megpróbálok - fogadkoztam. - Ne haragudj, de most elmegyek a mosdóba - léptem el a kapustól és az emelet felé vettem az irányt. Ahogy haladtam felfelé úgy halkult el a zene és egyre kevesebb emberbe botlottam bele.
Most merre? - néztem kérdőn végig a kétfelé nyíló folyosón. - Mi a fenének valakinek ekkora ház? - morogtam, mikor már a sokadik rossz helyiségbe nyitottam be. A következő ajtón belépve megkönnyebbültem, mert végre egy fürdőszoba volt, de ahogy felkapcsoltam a villanyt, ijedten sikkantottam egyet.
 - Kapcsold le - hallottam meg a bent lévő focista hangját. Önkéntelenül is engedelmeskedtem neki.
 - Te mit csinálsz itt? - kérdeztem a védőtől, aki a fal mellett ült, teljesen szétcsúszva.
 - Ki...kicsit sok ..sokat ittam - nyöszörögte, de ha nem mondja, akkor is rájövök.
 - Nem maradhatsz itt - léptem közelebb hozzá. - Na gyere - nyúltam a hóna alá és valahogy felsegítettem. - Baromi nehéz vagy - nyögtem a súlya alatt, ahogy az egyik szoba felé haladtam vele. A kilincset lenyomva betámogattam, majd a lábammal berúgtam az ajtót. Araszolva haladtunk az ágy felé, de ahogy leakartam fektetni, megbotlottunk és rázuhantunk. Én kerültem alulra. Fájdalmasan felnyögtem a focista súlyától.
 - Sergio, szállj le rólam - suttogtam, mert kinyomta belőlem a szuszt. Karjaira támaszkodott és úgy nézett rám. Belenéztem az olvadt csokoládé színű szemeibe és elvesztem.
 - Gyönyörű vagy - suttogta rekedten. Éreztem a whisky illatát, ami körbe lengte őt. Arca vészesen közeledett felém.
 - Sergio, ne - kértem és próbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Izmai, mint a kősziklák tornyosultak felettem. - Kérlek - leheltem még az ajkaira, mielőtt azok lecsaptak volna az enyémekre. Ha nem ittam volna többet, mint szoktam és nem lettem volna frusztrált Irina felbukkanása miatt, talán megállítom őt, de így belefeledkeztem abba az édes érzésbe, amit ajkai nyújtottak nekem. Először csak puhán végig simított rajtuk a szájával, majd nyelvével cirógatta meg alsó ajkam. Mikor nem kapott bejutási engedélyt, óvatosan beleharapott kiváltva belőlem egy elfojtott sóhajt, amit azonnal kihasznált és nyelvét átfúrta az én számba. A whisky és az ő íze együtt mámorító volt. Nagyon értett hozzá, hogy már egy csókkal is tűzbe hozzon. Kezeimet felvezettem rá. Az egyikkel a hátát simogattam, míg a másikkal a hajába túrtam, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Nyelvünk egyre hevesebb táncot lejtett. Levegőt kapkodva váltunk el egymástól.
 - Kívánlak - suttogta rekedt hangon a fülembe és apró csókokkal borította el a nyakamat. A vérem tüzes lávaként száguldott végig a testemen. Az eszem sikítva követelte, hogy lökjem el magamtól, míg a testem égő fáklyaként lobogott érintései alatt. A szívem pedig újra megcsalt, mert a testem mellé állt a vitában. Együttes erővel zárták börtönbe az elmémet és jó messzire hajították a kulcsot.
  Sergio fordított a helyzetünkön és most én kerültem felülre. Kezei minden négyzetcentiméterét bejárták a testemnek. Csókjai egyre vadabbak és követelődzőbbek lettek. Józan eszemet már rég elvesztve csókoltam vissza és húztam ki az inget a nadrágjából. Őrült gyorsasággal gomboltam le róla az anyagot, hogy aztán kezeimet izmos hasára és mellizmára csúsztathassam. Belenyögött a csókunkba ahogy megérezte körmeimet a kockáin. Felült velem, kibújt az ingből, és jó messzire hajította. Élvezettel simítottam végig a testét borító tetoválásokon.
 - Túl sok rajtad a ruha - morogta a nyakamba és egy határozott mozdulattal megszabadított a testemet takaró anyagtól. Lélegzete elakadt, mikor meglátta, hogy nincs rajtam melltartó. Egy pillanat tört része alatt csapott le az egyik mellbimbómra. Felnyögtem az élvezettől. Hajába túrva húztam még közelebb magamhoz.
 - Megőrjítesz - morogta miközben a hátamra fektetett az ágyon és megállt fölöttem. Szemei végig járták a testem minden apró részletét. Mikor fekete tangámhoz ért, megnyalta a száját. Kacéran rámosolyogtam. Kapkodva rúgta le magáról a nadrágját és a boxerét. Ott állt előttem meztelen valójában és nekem még a lélegzetem is elakadt tökéletes testének látványától. Most rajta volt a sor, hogy elmosolyodjon. Fölém mászott és megcsókolt miközben teste az enyémhez simult. Megéreztem a vágyát és belemosolyogtam a csókunkba. Végig nyalta az állam vonalát, puszikat nyomott a nyakamra és a kulcscsontomra. Kezébe véve gyúrni kezdte a melleimet, amivel halk nyögéseket váltott ki belőlem. Eközben én a hátát simogattam, a nyakára tapadtam és próbáltam nem elélvezni már az érintéseitől is. Kajánul felnézett rám, majd a bugyim oldalához nyúlt és egy mozdulattal letépte rólam. Felnyögtem a tudattól, hogy mit tett. Annyira, de annyira kívántam őt.
 - Olyan rég várok erre - mondta elhomályosult szemekkel, de én már nem fogtam fel szavai jelentését, sokkal inkább figyeltem az ujjaira, amik nőiességemen kalandoztak, majd hirtelen eltűntek bennem.
 - Sergio - hajlott ívbe a hátam a mozdulatától.
 - Mond még a nevem - kérte, miközben óvatosan pumpálni kezdett. - Imádom hallani a szádból.
 - Sergio...Sergio... - kapkodtam a levegőt, de mielőtt a pillangóim kitörhettek volna börtönükből, kihúzta az ujjait belőlem és egy másodperc múlva már férfiasságát éreztem magamban.
 - Úristen, de forró és finom vagy - nyögte a nyakamba és fogaival megcsippentve a bőrt, megszívta azt. Halk sikkantással fogadtam a tettét és a lezárt szemhéjaim mögött felrobbanó tűzijátékban kezdtem gyönyörködni. Mikor újra kinyitottam a szemeim, a védő mosolygó arcával találtam szemben magam.
 - Most én jövök - fordítottam a helyzetünkön és magam alá gyűrtem a focistát, úgy hogy egy pillanatra sem csúszott ki belőlem. Ringatni kezdtem a csípőmet, míg ajkaimmal végig jártam a borostás állát, nyakát és a mellkasát. Nyelvemet végighúztam kőkeménnyé vált mellein, amit egy morgással nyugtázott. Ezen felbátorodva megszívtam a borsónyira zsugorodott bimbóját.
 - Boszorkány - túrt a hajamba és belemarkolva emelte fel a fejemet a szájához, hogy megcsókolhasson. Nyelve vad csatát vívott az enyémmel, miközben kezei már a csípőmbe vájódtak, hogy segítsenek nekem a mozgásban. Gondolt egyet és visszafordított a hátamra.
 - Nyisd ki a szemed - kérte és én engedelmeskedtem neki. Lassan kezdte lökni a csípőjét, miközben szemei beleolvadtak az enyémbe.
 - Se...Sergio - kapkodtam a levegőt, mert éreztem, hogy nem sok választ el egy újabb orgazmustól.
 - Mindjárt Kicsim - nyögte és őrült tempóra váltott. Sikítva élveztem el a karjai közt, míg ő egy férfias nyögéssel követett. Levezetésként lökött még kettőt majd kihúzódott belőlem és mellém feküdt. Mellkasára húzott, kezével a hátamat simogatta.
 - Soha nem szeretkeztem még ilyen jót - suttogta majd elnyomott egy ásítást. - Szeretlek.
  Testem megfeszült a szóra és bűntudatosan engedte ki börtönéből az eszemet, aki azonnal átvette az uralmat felettem. Hallgattam, ahogy a szuszogása egyre egyenletesebb lesz és mikor felnéztem markáns arcára, láttam, hogy elaludt. Óvatosan kimásztam mellőle, betakartam és a ruháimat magamra kapkodva elindultam ki a szobából. Az ajtóból még visszanéztem rá, majd amilyen gyorsan csak tudtam, leléptem. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, nekidőltem és hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem. Nem vagyok komplett - hunytam le a szemeimet. - Miért kell nekem mindig hülyeségeket csinálnom? Tény, hogy soha nem éreztem még ahhoz foghatót, amit Sergioval éltem át az előbb. Annyira intenzív és mámorító volt.
  Megkerestem a fürdőszobát, ahol a védőt találtam, majd a tükör előtt állva próbáltam rendbe szedni magam. Többször is a hajamba túrtam, hogy álljon valahogy és letöröltem az elfolyt sminkemet. Arcom ki volt pirulva, míg a szemem furcsán csillogott. Vágtam egy grimaszt a tükörképemnek, aztán otthagyva lebotorkáltam a lépcsőn.
  Az órára nézve láttam, hogy már elmúlt éjfél. Remek, átszexeltem Sergioval az újévbe - gúnyolódtam magamon. Körbenéztem a nappaliban, Marciékat keresve. Amint megpillantottam a barátaimat, feléjük vettem az irányt.
 - Na végre! - szólalt meg Clar mikor meglátott. - Hol voltál? Már mindenütt kerestünk.
 - Levegőztem - füllentettem és csak remélni mertem, hogy elhiszik.
 - Ja, oké - bólintott és látszott a mozgásán, hogy már nem az első koktélját szorongatja. - Ugye milyen gyönyörű volt a tűzijáték? - vigyorgott rám.
 - Igen - bólogattam, miközben elpirultam, az én általam látott tűzijátékra gondolva.
 - Lola - szólalt meg Cris mögöttem, mire megfordultam. Szemeiben különös fény csillant meg, de nem tartott tovább egy villanásnál. - Veled még nem is koccintottam az új évre - nyújtott felém egy pezsgős poharat, amit készségesen elfogadtam.
 - Velünk se - morgott Marci, majd a kezünkbe lévő italunkat feltartva néztek rám. - Boldog új évet!
 - Nektek is - koccintottam velük és mosolyogva húztam le a poharam tartalmát.
 - Gyere táncolni - fogta meg a kezem a portugál és a táncolók közé vezetett. Épp egy lassú szám ment, így közel húzott magához. Nyakába tettem a karjaimat és mosolyogva követtem a lépteit.
 - Merre van Irina? - cukkoltam, mikor ágyéka hozzám ért és megéreztem, hogy milyen hatással vagyok rá.
 - Leszarom - tört fel a morgás a torkából. - Egész este majd megveszek érted - súgta a fülembe. - Hová tűntél? - faggatózott.
  Arcomról leolvadt a mosoly. Elhúzódtam tőle, így néztem az arcába.
 - Cris, nem hiszem, hogy bármi közöd is lenne hozzá. Nem teszik, hogy el akarsz számoltatni. Nem vagyok a barátnőd és nem is leszek. Van egy megállapodásunk, ahhoz tartsd magad - bontakoztam ki a karjai közül - és ha most megbocsájtasz, haza megyek, mert elfáradtam.
 - Ne haragudj - kapott a kezem után. - Igazad van, semmi közöm hozzá, hogy mit csinálsz, csak aggódtam érted - nyögte ki, de láttam rajta, hogy nem mond igazat. Minél hamarabb le akartam lépni, ezért nem kérdeztem rá, hogy miért néz hülyének.
 - Köszönöm, de tudok magamra vigyázni - mondtam neki, de jelen pillanatban ezt még én sem gondoltam komolyan. - Találkozunk a reptéren - erőltettem egy mosolyt magamra, majd elbúcsúztam az ismerősöktől és a táskámat magamhoz véve haza sétáltam.
 Beléptem az ajtón, becsuktam magam után és neki dőltem. Szemeimből kibuggyantak az eddig visszatartott könnyek. Lecsúsztam a fal mellé és utat engedtem nekik.
 - Gratulálok Lola - suttogtam sírás közben. - Megint találtál egy tíz per tízes pasit, de most nem gyengülhetsz el - töröltem le a könnyeimet és a fürdőszobába mentem. Beálltam a zuhany alá és megpróbáltam lemosni magamról Sergio csókjait és érintését. Miután rájöttem, hogy az lehetetlen, megtörölköztem és belebújtam a pizsamámba. Fáradt voltam, mégis nehezen tudtam csak elaludni. Mikor végre sikerült, nem sok köszönet volt benne, mert egy olvasztott csoki barna szempár kísértette az álmaimat.

2014. március 26., szerda

Las Puertas de Infierno 28. rész

Cris

   Végre újra itthon. Jó volt a családommal, de hiányzott Madrid, azon belül is egy valaki. Első utam hozzá vezetett. Junior teljesen kidőlt, így a kezembe vettem és úgy csengettem be a lányhoz.
 - Szia - köszöntem halkan. Végig nézve rajta ami először feltűnt azok a szeme alatti karikák voltak. Fáradtnak tűnt.
 - Szia! Gyere beljebb - mosolygott rám. Már ettől jobb kedvem lett. Nagyon hiányzott a pihenőm alatt, ezért sokat meséltem róla a tesóimnak, akik szeretnék őt megismerni.
  Hálásan követtem, mikor segített Juniort kényelmesen lefektetni a szobájában. Lopva körül néztem és tetszett a látvány. A szoba nagyon nőies volt, akárcsak a tulajdonosa. Mindent belengett az illata. Szemem megakadt a hatalmas ágyon amitől képek kezdtek bevillanni előttem. Megráztam a fejem és elindultam Ana után a konyhába. Lent elmagyaráztam neki, hogy miért hozzá jöttem először.
 - Hiányoztál - nyögtem ki.
 - Ti is hiányoztatok -mondta kedvesen, majd hozzá tette, hogy a többiek is. Elmesélte, hogy minden nap telefonálnak neki.
 - Rosszabbak, mintha a szüleim lennének.
 - Pedig úgy hallottam, hogy hirtelen lett két bátyád - nevettem rá.
 Mosolyogva mesélte el, hogy Iker és Marcelo Húginak szólítja és, hogy ez mennyire jól esik neki, de kért, hogy ne áruljam el a fiúknak.
  A hasam már jelezte, hogy régóta nem jutott táplálékhoz. Mióta beléptem a lakásba, azóta incselkedtek velem az illatok.
 - Éhes vagy? - kérdezte a lány.
 - Nagyon - feleltem az igazsághoz hűen. - Már alig vártam, hogy újra ehessek a főztödből.
  Ana hatalmas adag zöldséglevest tett elém. Mit ne mondjak, isteni finom volt. Bell leült és nézte, ahogy eszem. Feltűnt, hogy ő nem is eszik. Szóvá tettem a dolgot, de ő csak legyintett. Végig néztem az alakját, ami megint vékonyabb lett, mióta láttam. Jól lecsesztem érte és közben elfogyott a levesem.
 - Kérhetek még? - pislogtam rá szépen. Nevetve szedett még egy adagot. Mikor a felénél tartottam, akkor varázsolta elém a palleját. Ez így nem ér! Közben Junior is felébredt, de Ana nem engedte, hogy felálljak az asztaltól, inkább ő ment fel a fiamért. Nem sokkal később Juni már az én kezemben volt. Hogy megköszönjem a kaját, egy puszit nyomtam Ana arcára. Élvezettel néztem ahogy elpirult. Megetettem a kicsit, mikor befutottak az ikrek és Lexy is.
 - Hol az utánfutód? - kötekedtem a szőkével, és míg itt volt, élvezettel szívattam. Mikor Lexy lelépett, Ana tettetett haraggal nézett rám, de aztán elkottyantotta, hogy a barátnőjének van egy hatalmas posztere Mesutról.
 - Ezt el kell mondanom neki - kaptam vérszemet.
 - Meg ne próbáld - fenyegetett meg az ujjával.
 - Ne mutogass, mert megharapom - hülyéskedtem vele.
 - Azt próbáld meg - vágta oda, és nekem nem kellett több elkaptam az ujját és óvatosan megharaptam. Szuper gyorsasággal rántotta el és láttam rajta, hogy őrült zavarban van. Bennem pedig megmozdult valami. Elég volt csak az ujjához érnem, máris minden vér az altájam felé áramlott. A kisördög felébredt bennem, ezért muszáj volt még egy kicsit húznom az agyát. Mögé léptem és a fülébe suttogtam.
 - Nem vagy elég gyors.
  Elégedetten vettem észre, hogy teste reagált a közelségemre. Sajnos Lináék megzavartak, így nem folytathattam a játékomat, de nem baj van még időm.
  Lina lelkesedése a fociért még engem is megmosolyogtatott, ezért megkérdeztem Anát, miért nem járatja edzésre. Elregélte, hogy egyedül nem mer autót venni, pedig nagyon jól jönne nekik.Kapva-kaptam az alkalmon és felajánlottam a segítségemet, mire örömében a nyakamba ugrott., majd szégyenlősen eltávolodott. Néha olyan volt, mint egy kislány, de én szerettem benn ezt a kettősséget.
  A meccs kezdetekor ellátott minket mindenféle jóval és aztán leült, nagyon messze tőlem. Végig szurkoltuk az egész játékot ami 3-0-ás végeredményt hozott.
 - Ez jó volt - állt fel Ana és kinyújtózott. A szemeim majd kiestek a helyükről. Ana mosolyogva nézett a kanapéra, ahol a három törpe már mélyen aludt. A telefonjával csinált róluk egy képet és elküldte valakinek.
 - Haza kéne mennünk - gondolkodtam hangosan és azon gondolkodtam, hogyan fogom a fiamat hazavinni.
  Köpni-nyelni nem tudtam Ana ötletétől miszerint aludjunk nála. Ramos meg fog őrülni, ha ezt megtudja - húzódott vigyorra a szám.
 - Nem zavarunk? - kérdeztem udvariasságból. Erre Ana ecsetelni kezdte, hogy mennyire nem tenne jót ha minden nap ingáznánk és én csak lelkesen bólogattam. Örültem, hogy nem akar egyedül maradni és ez nekem és a fiamnak kedvezett.
 - Ha Neymar kibírja a kanapén, akkor én is - jelentettem ki.
 - Ki mondta, hogy ő ott alszik? - kérdezte a lány.
  Nem akartam elhinni, hogy a brazil inkább hotelbe megy és erre rá is kérdeztem. Teljesen ledöbbentem, mikor Ana elmondta, hogy ők együtt szoktak aludni. Az én agyamat elöntötte a féltékenység. Neymar és Ana egy ágyban? Bell gyorsan elmagyarázta, hogy soha nem feküdtek le egymással és nem is fognak.
 - A marha - szaladt ki a számon. Valami viszont szöget ütött a fejemben. - Ha ő veled alhat, akkor én miért nem? - kérdeztem reménykedve, de Ana gyorsan lehűtött. Zavartan vakartam meg a fejemet, mert nem volt miben aludnom. Bell egy pillanatig gondolkodott, majd a kezembe nyomott egy mezt.
 - Santos? Na ne már? - húztam el a számat.
 - Hát még mindig jobb, mint a mostani Barcelonás - somolygott rajtam. Beletörődve mentem zuhanyozni, majd mikor végeztem még néztem egy kicsit a tévét. Ana is végzett és mikor elment mellettem a konyhába, édes illat lengte körül. Gondolataimban már a köntöse alatt jártam.
 - Jó éjszakát - köszönt el tőlem mosolyogva.
 - Jó éjt - villantottam rá én is egy mosolyt, majd próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Még az idegen környezetben is hamar elnyomott az álom.

2014. március 25., kedd

Házasság extrákkal 3.

Kendra

 - Apa, Kendra ébresztő! - hallottam meg Junior hangját a fejem fölül. Fáradtan nyitogatni kezdtem a szemeimet és ami először feltűnt, hogy nem a szobámban vagyok. Ijedten ültem fel és néztem körül.
 - Juni, kicsit halkabban - szólalt meg mellettem a portugál, akinek eddig az ölében aludtam. Elpirultam a gondolattól, hogy mit képzelhet rólam. Nem is mertem rá nézni.
 - Cris, mi mi a fenét csináltunk? - kérdeztem tőle suttogva.
 - Semmit. Teljesen kivoltál mikor hazajöttél és beszélgettünk, majd elaludtál az ölemben én pedig nem akartalak felébreszteni, ezért inkább itt aludtam veled - vonta meg a vállát.
 - Köszönöm - csuklott el a hangom mikor eszembe jutottak a tegnap este történtek. A szemeimet újra ellepték a könnyek. Szívem ezer darabra törve hevert körülöttem. Cris megfogta az állam és maga felé fordította.
 - Baba, szedd össze magad! Az a szemét nem ér annyit, hogy tönkre tedd magad miatta. Rá fog jönni, hogy egy kincset dobott el magától, de akkor már késő lesz - próbált lelket önteni belém.
 Junior, aki eddig mellettünk állt és figyelmesen hallgatott minket, megszólalt.
 - Éhes vagyok!
  Egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.
 - Látod? Az élet nem áll meg - kapta fel a kisfiút és össze-vissza puszilgatta.
 - Gyorsan lezuhanyozom, rendbe teszem magam és már jövök is - indultam el az emeletre. A szobámba lépve mázsás súlyként szakadt a nyakamba a tegnap este. Az éjjeli szekrényemről közös képünk nézett vissza rám, míg a szobám falát beborították a tőle kapott képeslapok. Minden országból küldött nekem néhány szerelmes sort.
 - És ki tudja, hány országban talált magának valakit, akivel elüthette az időt? - tettem fel a kérdést suttogva.
  Melegítőt vettem elő és elindultam zuhanyozni. A tükröt messzire kerültem, mert sejtettem, hogy borzalmasan nézhetek ki egy átsírt éjszaka után. Beléptem a fülkébe és megnyitottam a csapot. A hatalmas zuhanyrózsa elárasztotta a testemet forró vízcseppekkel. A zokogás újra erőt vett rajtam és a könnyeket, fejemet a rózsa felé fordítva tüntettem el. Elzártam a vizet, majd egy törölközőt tekertem magamra és a tükör elé lépve félve néztem fel. A látványtól ledöbbentem. Szemem vörös volt és fel volt dagadva. Az orrom kipirult a sok fújástól, de a legrosszabb a szám sarkában bujkáló ránc volt, ami lefelé görbülve mutatta meg, hogy viselője megtört. Amilyen gyorsan csak tudtam, megtörölköztem, felvettem a melegítő nadrágomat és egy kinyúlt pólót, ami tökéletesen tükrözte jelenlegi lelkiállapotomat. Kezembe fogtam az alapozót és próbáltam szalonképesre varázsolni magam. Többé-kevésbé sikerült is. Hajamat gyorsan kifésültem, majd lófarokba fogtam. Még egy pillantás a tükörbe és már siettem is le a két Ronaldohoz.
  A konyhaajtóban megtorpantam. A látvány nem volt mindennapi. Junior a konyhapulton ült és kacagva figyelte, ahogy Cristiano a palacsintákkal zsonglőrködik. A portugál büszkén kihúzta magát, mikor meglátott.
 - Ma én csinálom a reggelit, palacsinta lesz - mutatott a serpenyőre, amiben már füstölt a tészta.
 - Oda... - akartam szólni, de Cris észrevéve a füstöt, kapkodva próbálta megfordítani, de csak a földre pottyantotta a feketére sült tésztát - ...ég.
 - Na jó, ezt még gyakorolnom kell - vakarta meg a tarkóját.
 - Beolajoztad a serpenyőt? - kérdeztem és már csináltam ia, amit mondtam.
 - Azt minek? - nézett rám hatalmas szemekkel.
 - Talán, hogy ne égjen le? - vigyorogtam rá.
 - Akkor azért nem jött össze - csapta homlokon magát amitől Junior nevetni kezdett. - Ne nevess - nézett vészjóslóan a fiára, aki érezte, hogy ebből hatalmas játék lesz és csakazért is folytatta a kacagást. Cris megfogott egy kis lisztet és a kisfiú majdnem fekete hajába fújta. Juni elkerekedett szemekkel nézett az apjára, de nem sokáig, mert belenyúlt a lisztes zacskóba és revansot vett. Percek alatt disznóólat csináltak a konyhából, amíg én kisütöttem a palacsintát.
 - Befejezni! - vágtam csípőre a kezem, mire mind a ketten úgy néztek rám, mint két megszeppent kisgyerek. - Most felmentek, rendbe szeditek magatokat - néztem rájuk szigorúan. - Addig én rendet rakok - mutattam a csatatérre, amit csináltak.
  Szófogadóan masíroztak fel az emeletre. Összesöprögettem, letöröltem a pultot és elraktam a hozzávalókat a helyükre. Pont végeztem mikor a két tiszta fiú levágtatott a konyhába. Eléjük tettem a tányért rajta a palacsintával. A hűtőből kivettem a tejszínhabot és a lekvárt. A szekrényből pedig elővarázsoltam egy üveg nutellát.
 - Jó étvágyat! - ültem le melléjük és örömmel néztem hogyan tömik magukba a finomságot.
 - Te nem eszel? - kérdezte Cris, miután lenyelte a sokadik palacsintáját.
 - Nem vagyok éhes - húztam el a számat, mert az étel említésétől is görcsbe rándult a gyomrom. Tegnap a vacsora kellős közepén nyögte ki Raúl, hogy mit tett. Mivel nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire összetört, így felálltam és otthagytam. Taxit fogtam és a hátsóülésen sírva fakadtam. Szegény sofőr hiába próbált vigasztalni, nem sikerült neki.
 - Ne csináld ezt - nézett rám mindent tudóan a portugál. - Azzal, hogy nem eszel csak legyengülsz és tönkre teszed magad. Mutasd meg neki, hogy nélküle is boldog lehetsz.
  Levágott egy darabot a palacsintájából és a számhoz emelte - Egyet az én kedvemért - mondta vigyorogva, mikor elfogadtam tőle. - Egyet Juni kedvéért - mosolygott a fiára, aki bólogatva nézte, hogyan etet meg az apja. Ezt játszottuk egészen addig, mikor már éreztem, hogy nem fér belém több.
 - Ennyi - tettem fel a kezemet, hogy megállítsam a villát.
 - Na, még ezt az egyet, mondjuk Iker kedvéért - tudta, hogy a kapus nevének aki a barátom volt, úgysem tudok ellenállni.
 - Mi van velem? - lépett be az ajtón az emlegetett szamár.
 _ Apa megetette Kendrát - tapsikolt Juni - és az utolsót a te kedvedért ette meg - magyarázta lelkesen.
 - Jó kislány - simított végig vigyorogva a hajamon, mint egy óvódásnak. - Ügyes voltál - cukkolt, majd puszit adott.
 - Csak azért nem mondok erre semmit, mert ami elhagyná a számat, az nem a kicsi fülének való - durcáskodtam, míg a két focistából kitört a nevetés. - Férfiak - forgattam meg a szemeimet és otthagytam őket. Felmentem a szobámba és egy óriási sóhaj után elkezdtem Raúl mentesíteni a szobámat.

2014. március 24., hétfő

Las Puertasde Infierno 27. rész

Ana

   Fáradtan terültem el a nappaliban. Ezt a hetet végig dolgoztam, mivel Karolina a váltótársam megbetegedett. Nem is baj, mert így lesz pénzem és a fiúk hiánya sem tűnik fel annyira. Már hét napja, hogy elmentek. Iker, Marcelo és Sergio szinte naponta hív. Nehéz nekik az átállás. Annyira megszoktam, hogy valamelyikük itt sertepeltél nálam, hogy már hiányoznak. Roni is felhívott a héten minden áldott nap, de ők most a nővérénél vannak Madeirán. Azt ígérte, hogy mára hazaér és együtt nézzük meg a meccset. Ma van a nyitó mérkőzés, Brazília-Japán. Már reggel küldtem egy sm-t Neymarnak és Marcelonak, amiben sok szerencsét kívántam nekik.
  Élveztem egy kicsit a semmittevést, hiszen egész délelőtt főztem, takarítottam, mostam és készültem az estére. Nico és Lina a keresztanyjukkal mentek cukrászdába. Ja és persze Mesut Özillel, aki a buli óta együtt van Lexyvel. Nem kellettünk mi ehhez a kapcsolathoz, megoldották ők maguktól is, aminek mindenki örült. Főleg a két érintett.
  Lehunytam a szemem és megpróbáltam lazítani, de abban a pillanatban csengettek. Feltápászkodtam és ajtót nyitottam. Cris volt az a kezében egy alvó Juniorral.
 - Szia - suttogta.
 - Szia - mosolyodtam el. - Gyere beljebb!
 - Köszi. Hova tudnám letenni? - nézett a kisfiúra.
 - Megmutatom - felvezettem a szobámba és Cris letette az ágyamra. Betakargattuk, majd visszaérve a konyhába, beszélgetni kezdtünk.
 - Most értetek haza?
 - Igen, de nem akartam egyből a saját házamba menni, mert már hiányoztál - nézett rám a szép barna szemeivel.
 - Ti is hiányoztatok nekem - nevettem fel. - A fiúk meg még hiányoznak is - sóhajtottam.
 - Beszéltél velük?
 - Minden nap. Nincs olyan, hogy elfelejtenének hívni. Hol Iker, hol Marcelo és Sergio van hogy naponta kétszer is. Rosszabbak, mintha a szüleim lennének.
  Cristiano felnevetett.
 - Pedig úgy hallottam, hogy két bátyád is lett hirtelen.
 - Ne is mond, Iker és Marcelo azóta csak Húginak szólít. El ne mond nekik, de imádom ezt a becenevet - kuncogtam. Ránéztem Crisre és láttam, hogy nagyon pislog az edényeim felé.
 - Éhes vagy? - kérdeztem rá.
 - Nagyon - nevetett fel. - Már alig vártam, hogy újra ehessek a főztödből.
 - Akkor nem is én hiányoztam, hanem a kaja - játszottam a sértődöttet.
 - Te is, nagyon. Hidd el, de mióta beléptem a lakásba, azóta érzem ezt a jó illatot és majd megveszek érte.
  Neveti kezdtem, majd elővettem egy tányért és szedtem neki egy hatalmas adag zöldséglevest. Öröm volt nézni, ahogy lapátolja befelé.
 - Te nem eszel? - kérdezte két kanál között.
 - Kösz, de én főzés közben elteltem vele - ingattam a fejemet.
 - Pedig rád férne pár plusz kiló - nézett végig rajtam, amitől nekem furcsamód melegem lett.
 - Cris, soha ne kritizáld egy nő alakját - csaptam nyakon zavaromban, mire nevetni kezdett.
 - Nem kritizáltam, csak jeleztem, hogy féltelek, nehogy valami bajod legyen - nézett rám boci szemekkel és elém tartotta a tányérját. - Kaphatok még?
 - Cristiano Ronaldo, te egy éhenkórász vagy - töltöttem meg újra a tányérját. Amikor azt is eltüntette, akkor vettem elő a palleját.
 - Ez nem ér! - nézett rám. - Teljesen el fogok hízni, ha így folytatod - tett szemrehányást, de azért jól megszedte a tányérját. A felénél járhatott, mikor meghallottuk Junior hangját.
 - Ap...? Ap...!
 - Megyek kicsim - kiabált neki teli szájjal, de én visszanyomtam a székre.
 - Maradj és egyél tovább, majd én felmegyek - hagytam ott.
  Benyitottam a szobámba. A kisfiú ott ült az ágyon és érdeklődve nézett körül.
 - Szia, Junior!
 - Szi...Ana - mosolyodott el és már kéredzkedett is fel az ölembe.
 - Hogy te mekkorát nőttél! - felkacagott én pedig nyomtam egy puszit a feje búbjára. - Éhes vagy kicsim? - kérdeztem tőle, mire hevesen bólogatni kezdett. - Gyere, ha apa hagyott még, akkor adok valami finomat - néztem Crisre, aki éppen az utolsó falatot tüntette el a tányérjáról.
 - Isteni volt, köszönöm - jött oda hozzánk, hogy átvegye a fiát, és közben egy puszit nyomott az arcomra. Zavaromban elvörösödtem. Annyira családias volt az egész. Szedtem Juninak is enni, majd Cris megetette.
  Csörgött a kulcs a zárban és tudtam, hogy hazajöttek az én törpéim is.
 - Anyaaaaa! - futottak hozzám, de mikor meglátták a vendégeket, már irányt is változtattak.
 - Szia Cris! Szia Juni! - kiáltották. - Hoztunk sütit!
  Szigorúan néztem az éppen belépő Lexyre.
 - Nem kellett volna - dorgáltam meg.
 - Csönd legyen! Sziasztok! - köszönt a fiúknak.
 - Jé? Szia Lexy! - köszönt a portugál is.
 - Mi ez a csodálkozás? - néztem rá kérdőn.
 - Hol az utánfutód? - hagyott figyelmen kívül a csatár.
 - Miről beszélsz? - értetlenkedett a barátnőm is.
 - Mostanában úgy össze vagytok nőve Messel, hogy azt hittem, ő is jön - vigyorodott el Cris.
 - Kapd be Roni! - vágta hátba.
 - Na - néztem rá csúnyán. - Kisgyerekek is vannak.
 - Ja, Cristiano - morgott a barátnőm, majd sürgős munkára hivatkozva lelépett.
 - Üdvözlöm Özilt! - szúrt oda még a távozó lánynak, aki felemelte a kezét és csak az utolsó pillanatban jött rá, hogy nem lenne jó a nemzetközi jelet használni három kiskorú előtt. Nevetve csuktam be az ajtót utána.
 - Nem kellett volna oltogatnod - néztem rá mosolyogva.
 - Nem lehetett kihagyni - röhögött. - Ő meg Mes már sülve-főve együtt vannak. Úgy belepistult a barátnődbe, hogy az orráig sem lát - ecsetelte.
 - Lexy már régóta szemezett vele - szaladt ki a számon.
 - Nem úgy volt, hogy nem is ismerték egymást vagy találkoztak már? - érdeklődött.
 - Dehogy is - nevettem fel. - Lexynek van vagy már csak volt egy életnagyságú Özil posztere és mindig azzal szemezett.
 - Ez komoly? - hahotázott Roni. - Ezt el kell mondanom neki.
 - Meg ne próbáld! - csaptam vállba. - El sem árulhatod, hogy tudsz róla - fenyegettem meg az ujjammal.
 - Ne mutogass, mert megharapom - nézett rám huncutul.
 - Azt próbáld meg - néztem rá én is, de nem hiába olyan jók a reflexei, mert mire kimondtam, már el is kapta az ujjam és a szájába véve óvatosan megharapta azt. A gyomrom összeugrott az érintésére. Levegőt sem mertem venni, míg az arcom pipacs színűvé vált. Gyorsan elrántottam, majd elfordultam tőle, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Lexy szavai csengtek a fülembe: "nagyon beléd van pistulva." A szívem a torkomban dobogott.
 - Nem vagy elég gyors - súgta halkan a fülembe, amitől összerezzentem, mert nem hallottam, hogy mikor lépett ilyen közel hozzám. A helyzetet a gyerekek mentették meg, akik együtt szaladtak be a konyhába.
 - Anya, mi is nézhetjük a meccset? - nézett rám a lányom esdeklően. Mivel ezek után nem akartam kettesben maradni a focistával, ezért rábólintottam.
 - Jaj, de jó láthatom keresztaput és Marcelot - örömködött, míg Junior és Nicola csak kinevették a lelkesedése miatt.
 - Gondoltál már arra, hogy beíratod focizni? - kérdezte Cris.
 - Igen, csak nem tudnám őt furikázni az edzésekre - sóhajtottam lemondóan.
 - Miért nem veszel egy autót?
 - Mert fogalmam sincs róla, hogy milyet vegyek. Ráadásul nő vagyok, ott vernek át ahol csak tudnak ja és az sem utolsó szempont, hogy kevés pénzem van rá - nézegettem a konyhaasztal mintázatát, mintha olyan érdekes lenne.
 - Szívesen segítek - ajánlotta fel. - Elmegyek veled, úgy kevésbé vagy kiszolgáltatva. Van pár ismerősöm is, akik elég jó kocsikat adnak olcsón.
  Hitetlenkedve néztem rá. Nem lenne rossz, ha tényleg tudna segíteni, mert nagy szükségem lenne egy autóra a mindennapokban.
 - Mikor megyünk? - lelkesedtem fel.
 - De türelmetlen valaki! Ma felhívok pár számot, aztán ha sikerül, akkor holnap el is mehetünk.
 - Köszönöm - ugrottam a nyakába, majd mikor felfogtam, hogy mit tettem, hátrébb léptem. - Bocs.
  Teljesen úgy éreztem magam, mint egy tinilány. Ana ébresztő, felnőtt nő vagy, viselkedj is úgy!
  Végre leültünk a tévé elé. A gyerekek a kanapén, mi a két fotelben ültünk. Pattogtattam kukoricát és raktam az asztalra gyümölcslevet.
 - Na, így tökéletes - nevettem rájuk.
 - Szerintem is - nézett rám Cristiano, de nem tudtam volna megmondani, hogy mire gondol.
 - Ott van keresztapu! - kiáltott fel a lányom és tényleg őt mutatták éppen. Aztán Marcelo arca is bekúszott a képernyőre és én akaratlanul is elmosolyodtam.
  Izgalmas meccsnek ígérkezett, mert Neymar már a harmadik percben betalált a hálóba. Sokat nevettünk Lina beszólásain. Cris pedig tanácsokat osztogatott Marcinak a képernyőn keresztül. Ezen én nevettem jókat. végül 3-0-ra nyertek a brazilok.
 - Ez jó volt - álltam fel a fotelból és egy nagyot nyújtóztam. Ránéztem a gyerekekre, akik egymásra dőlve aludtak. Elővettem a telefonom és csináltam egy képet róluk, majd elküldtem a legjobb barátomnak: "Egy rakás gyerek" címmel.
 - Haza kéne mennünk - nézett rám gondterhelten a portugál.
 - Ne ébreszd fel! Junior elfér az ikrek szobájában és ha neked jó, akkor alhatsz itt - mutattam a kanapéra. Nem tudom, hogy miért mondtam ezt, de talán mert nem akartam egyedül maradni. Molly az egyik barátnőjénél volt Valenciában még két hétig.
 - Nem zavarunk?
 - Ha zavarnátok, nem ajánlom fel. Amúgy is, két egész hétig akarsz ingázni a házad és az én lakásom közt? Fárasztó lenne és nem tudnád élvezni a meccseket, mert bealudnál - piszkáltam.
 - Azt majd meglátjuk - nézett rám. - De elfogadom az ajánlatod. Ha Neymar kibírja a kanapén, akkor én is - húzta ki büszkén magát.
 - Ki mondta neked, hogy ő ott alszik? - néztem rá csodálkozva.
 - Miért nem? Azt ne mond, hogy haza utazik vagy szállodába megy minden látogatáskor. A múltkor is itt maradt a vacsora után.
 - Így van - néztem rá -, de mi együtt szoktunk aludni - nyögtem ki az igazat. Elkerekedett szemekkel nézett rám.
 - Miii? Mármint hogy ti egy ágyban alszotok?
 - Igen, de ne gondolj bele többet. Soha nem feküdtünk le és nem is fogunk. Ő tényleg csak a legjobb barátom - bizonygattam.
 - A marha - sutyorogta az orra alatt, mire kérdőn ránéztem. - Semmi, semmi - legyintett. - Ezt még meg kell emésztenem - gondolkodott el, majd hirtelen rám kapta a tekintetét. - Ha ő veled aludhat, én miért nem? - vigyorodott el.
 - Mert őt már régóta ismerem, míg téged csak most kezdelek.
 - Oké, oké! Megértettem. Akkor már csak egy kérdésem maradt. Miben fogok aludni?
  Ezen már én is gondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy Neymar hagyott itt magának egy komplett mezt, hogyha itt marad, legyen miben aludnia.
  Benyúltam a szekrénybe, majd vigyorogva adtam Roni kezébe, aki elhúzta a száját.
 - Santos? Na ne már!
 - Hát még mindig jobb, mint a mostani Barcelonás - néztem rá negédesen.
 - Akkor inkább ez - vette magához, majd megmutattam neki, hogy hol van a fürdőszoba. Amíg ő letusolt, addig én megcsináltam a kicsik helyét. Mikor végzett, együttes erővel vittük fel a gyerekeket a szobájukba. Roni még a tévét kapcsolgatta, mikor én is elmentem zuhanyozni. Gyorsan kész lettem. Lementem még a konyhába egy pohár vízért, hogy éjjel ne kelljen felkeltenem Crist.
 - Jó éjszakát! - mosolyogtam rá.
 - Jó éjt! - nézett rám ő is.
  Mikor felfelé mentem a lépcsőn, még akkor is hallottam a dohogását.
 - Hát tényleg jó, hogy nem Barcás.
  Mosolyogva tértem nyugovóra.

2014. március 21., péntek

Házasság extrákkal 2.

Cris

   Junit már rég lefektettem és én is indultam volna aludni, mikor meghallottam a zár kattanását. Csodálkoztam, hogy Kendra ilyen hamar hazaért, és Raúl kocsiját sem hallottam. Vigyorogva vártam, hogy a nappaliba érjen. Tudtam, hogy mennyire fontos volt neki ez az este és akármennyire is utáltam a barátját, szurkoltam neki, hogy boldog legyen. Mikor belépett elég volt egy pillantás rá és már ugrottam is fel, hogy a karjaimba zárjam zokogó testét. Magammal húztam a kanapéra és tovább ölelve próbáltam megnyugtatni. Nem tudom, mit tett vele az a szemét, de nagyon nagyon megbánja, hogy ilyen állapotba hozta. A görcsös zokogás lassan hüppögéssé szelídült, majd az is abba maradt.
 - Mi történt? - kérdeztem halkan.
  Felemelte a fejét és könnyektől maszatos arcát rám emelte. A szemei fájdalommal telin csillogtak, haja kibomlott és kócosan omlott a vállára, de még így is szép volt.
 - Megcsalt - suttogta sírástól rekedt hangon.
  Karjaim megfeszültek körülötte, pedig a java még hátra volt a történetnek.
 - Szakítottunk - mondta és én döbbenten meredten fájdalomtól eltorzult arcára.
 - Hogy mit csináltatok? - kérdeztem meg hangosabban, mint kellett volna.
 - Jól hallottad, szakítottunk - válaszolt rekedten. - Azért hívott el, hogy elmondja, pár hónapja lefeküdt egy lánnyal, aki teherbe esett tőle.
  Már nem zokogott, de a könnycseppek megállíthatatlanul folytak le kipirult arcán. Elengedtem és a konyhába mentem. Öntöttem egy pohár vizet és bevittem neki egy csomag zsebkendővel együtt.
 - Köszönöm - nyúlt a pohár után és az utolsó cseppig kiitta. Kifújta az orrát és megtörölte a szemét. Egy csepp festék sem volt már rajta, mégis vonzó volt. Miket beszélek? - vágtam magam nyakon gondolatban. - Kendra itt ül előttem összetörve, én pedig azon gondolkodom, hogy milyen jól néz ki még így is. Egy görény vagy Ronaldo - szidtam magam.
 - Tudod - hajtotta a fejét az ölembe -ezek után bele sem merek gondolni, hogy hányszor csalhatott még meg.
  Cirógatni kezdtem az arcát és simogattam a haját. Puha és selymes volt a tapintása. Jól esett azzal szórakozni, hogy beletúrtam, majd kiengedtem az ujjaim közül.
 - Raúl egy idióta barom - mondtam. - Észre sem veszi, hogy mekkora kincset engedett ki a keze közül. Ha az enyém lettél volna, soha nem engedlek el - vallottam be neki, de válaszként már csak a szuszogását hallottam. Elaludt. Végig néztem rajta. Ruhája ami induláskor úgy állt rajta, hogy a szavam is elállt tőle, most gyűrötten ölelte körbe a testét. Óvatosan hátra nyúltam és a kanapé támlájáról lehúztam a takarót, és betakartam vele. Nem akartam felkelteni a mozgolódásommal. Annyira meghitt volt a pillanat, hogy hátradőltem, minél tovább ki akartam élvezni. Mostanában úgysem volt ilyenben részem. Irinával a kapcsolatom kezdett zátonyra futni. Nem vallottuk be, de lassan a szexen kívül más már nem nagyon tartott össze minket. Irina folyton bulizni akart, jönni-menni míg én szerettem volna több időt tölteni a fiammal és nyugiban pihenni. Annyira agyaltam ezen, hogy észre sem vettem, elnyomott az álom.

2014. március 20., csütörtök

Las Puertas de Infierno 26. rész

Sergio

Ez az utolsó estém és utána jó darabig nem látom Anát. Már most hiányzik, pedig még el sem mentem. Gondolataimba merülve nézelődtem a házban. Ahogy figyeltem, Ronaldo is a bejáratot stírölte, mint én. Egyszer csak megmerevedett a testtartása, így én is az ajtó felé fordultam. Iker sétált be rajta három gyönyörű nővel. Tisztára, mint egy hárem, de én csak az egyiküket láttam. Ana gyönyörűbb volt, mint valaha. Óriásit nyeltem, mikor megláttam, hogy a ruhája alig takar belőle valamit. Mielőtt a portugál lépett volna, elé álltam.
 - Hola Bell! Csodaszép vagy - csókoltam kezet neki, mire elpirult.
 - Köszönöm Sergio - sütötte le a szemét és hatalmas önuralmamba telt, hogy ne csókoljam meg.
  Mielőtt bárki lecsaphatott volna rá, felkértem táncolni. Nem is gondoltam volna, hogy ettől a poklok kínját fogom átélni. Lassú számok mentek, így gyengéden magamhoz öleltem, de mikor megéreztem csupasz bőrét a tenyerem alatt, fellángolt a vérem. Láttam magam előtt, ahogy magamhoz szorítom, kezeimmel bejárom a testét és fulladásig csókolom, de türtőztettem magam, csak hüvelykujjammal simogattam meztelen bőrét a derekánál. Éreztem ahogy beleborzong az érintésembe, ezért még jobban hozzá simultam.
 - Jó volt a tegnapi nap - törte meg a csendet köztünk.
 - Mi is jól éreztük magunkat - néztem rá mosolygós arcára.
 - Marcelo nagyon jól el volt - kuncogott fel. - Máskor is elvisszük magunkkal, mert a gyerekek jobban élvezték az egészet.
 - És még nem is láttad, mikor Pepével elemükben vannak. Na akkor szabadul el a pokol. Ha válogatott meccs van, akkor pedig Pedroval pécéznek ki maguknak valakit és egész végig őt szívatják.
 - Szegény - nézett rám nevetve. - Lehet már tudni, hogy most ki lesz a következő?
 - Szerintem Nando, mert tavaly Iker volt, előtte én - nevettem fel az emlékekre. - Niňo még nem került sorra, így szerintem idén ő a következő áldozat.
 - Niňo? - kacagott fel.
 - Tényleg, te nem ismered őt. Fernando Torres az én legjobb barátom. Ő a Chelseaban játszik. Majd egyszer bemutatom neked - folytattam volna, de Ronaldo mellénk lépett és lekérte Anát. Kelletlenül engedtem át a csatárnak. Kezembe vettem egy pohár pezsgőt és azzal lézengtem a többiek közt. Végre megláttam Ikert és Marcelot, ahogy beszélgettek, és én is csatlakozni akartam hozzájuk. Mikor közelebb értem meghallottam, hogy Iker nevetve meséli a brazilnak, hogy megkérték valakinek a kezét.
 - Kinek? - kérdezte meg helyettem Roni. Akkor vettem csak észre, hogy már nem Anával van. A táncparkett felé fordulva láttam, hogy Benzemával táncol. Nem tudtam nem észre venni, hogy Karim milyen perverz fejjel néz a lányra. Vissza kaptam a fejem, mikor meghallottam a bongyi válaszát.
 - Anának - jelentette ki Marcelo. Crisre néztem, de a tekintetéből ugyanolyan tanácstalanságot olvastam ki, mint ami az enyémből sugárzott.
 - Nico volt - jelentette ki Iker és elmesélte a történteket. Szinte hallani lehetett a kő darabok koppanását amik legördültek a szívemről. Gondoltam egyet, és újra felkértem a lányt.
 - Szabad?
 - Neked mindig - mosolygott rám kedvesen, amitől hevesebben kezdett verni a szívem.
 - Iker mesélte, hogy ma megkérték a kezed - somolyogtam.
 - Ne is mond - nevetett fel. - Olyan édes volt.
  Figyeltem az arcát, ami egy pillanatra elkomorult.
 - Mi a baj? - kérdeztem rá rögtön, de csak megrázta a fejét. - Ana, mond el - kérleltem.
 - Csúfolják őket az oviban, mert nincs apukájuk - suttogta, majd lehajtotta a fejét.
 - Ne törődj velük - szorítottam magamhoz. - A gyerekek mind ilyenek. Kimondják amit gondolnak, de nem tudják, hogy ezzel bántják a másikat.
  Hálásan nézett rám, majd kért, hogy vezessem Marceloékhoz.
 - Iker, elfáradtam, haza megyek - mosolygott úgy a kapusra, amitől elkapott a féltékenység.
 - Hazaviszlek Húgi.
 - Húgi? - értetlenkedtem.
 - Igen - nevetett a lány és átölelte a barátomat. - Tiszteletbeli Casillas lettem - nyomott egy óriási puszit Iker arcára. Sara nevetve nézte őket. - Nem kell, hívok taxit. Ti csak bulizzatok, mert kemény két és fél hét vár rátok.
 - Majd én hazaviszlek - jelentettem ki. - Mára már úgyis elég volt. Szeretném kipihenni magamat holnapra.
 - Nem gond? - nézett rám.
 - Soha nem gond - mosolyogtam rá és megvártam, míg mindenkitől elbúcsúzik.
  A szemem rajta tartva láttam, hogy Roni sokáig beszélget vele. A féltékenység újból felütötte nálam a fejét.
  Az autóban csendben voltunk. Mikor leparkoltam a ház elé, kipattantam és kisegítettem. Elkísértem az ajtóig.
 - Köszönöm a fuvart - mosolygott rám.
 - Neked bármikor - vesztem el a szemeiben.
 - Sok szerencsét Sergio - ölelt meg hirtelen. Karjaimat köré fontam és élveztem a pillanatot. Így álltunk egy darabig, majd Ana kibontakozott az ölelésemből és puszit nyomott az arcomra. - Szurkolok nektek - mosolygott.
 - Akkor biztosan nyerünk - néztem rá én is nevetve. Mire rászántam magam, hogy lépjek valamit, Ana elköszönt és bement.
 - Te hülye! - sziszegtem magamnak. - Itt volt az alkalom, te meg elszalasztottad. - Nagyon mérges voltam magamra. - Ezt elcsesztem, de remélem, hogy lesz még esélyem mikor hazajövünk.

2014. március 19., szerda

10/10 37.rész

Lola

   Délben keltem, kómásan sétáltam le a konyhába kávét főzni. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a szomszédomnál már nagy a sürgés-forgás. Bögrémmel a kezemben, vigyorogva figyeltem, ahogy Cris az egyik szállítóval veszekszik. Tovább is gyönyörködtem volna a pattanásig feszült focistában -  aki folyton a hajába túrt az idegességtől és ezért a szépen befésült haja szénaboglyaként meredezett a feje tetején -, de csengettek. Fogalmam sem volt, hogy ki lehet az, mert nem vártam senkit. Kelletlenül hagytam ott az ablakot, egy utolsó pillantást vetve a már majdnem toporzékoló portugálra és ajtót nyitottam, nem is sejtve, hogy mi vár rám.
 - Hola, Lolo! - ugrott a nyakamba valaki, akinek a haja beterítette az arcomat és azt köpködve próbáltam levegőhöz jutni.
 - Clarisse - nyögtem ki támadóm nevét. - Micsoda meglepetés!
 - Ó, bocsi - engedett el és mikor kellő távolságba került, végre jutott levegő a tüdőmbe.
 - Hogy kerülsz te ide? - néztem rá kíváncsian.
 - Hát tudod - kezdett nekem magyarázni, mint egy hülye gyereknek - van a szomszédodban egy focista, aki történetesen a férjem barátja és nem utolsó sorban a te csapatodban játszik, így meghívott minket is a szilveszteri bulijába, és mivel úgy gondoltam, hogy ne unatkozzál egyedül, ezért átjöttem, hogy együtt készülhessünk estére - hadarta el egy szuszra.
 - És Enzo? - nyögtem ki az első értelmes dolgot, ami eszembe jutott.
 - Marci szülei vigyáznak rá. Most miénk az egész szünet - vigyorgott, de látva kínlódásomat elkomorult. - Zavarlak?
 - Nem, dehogy - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
 - Lolo! Nem tudsz átverni - nézett rám szigorúan. - Mi a gond?
 - Na jó - sóhajtottam fel. - Semmi kedvem bulizni menni - vallottam be.
 - Nem ismerek rád - csapta össze a tenyerét. - Beteg vagy?
 - Hagyjál már! - csattantam fel és ellöktem a kezét, amivel a homlokom felé nyúlt.
  Elindultam vissza a konyhába, hogy tovább ihassam a kávémat. Belekortyoltam, de azonmód ki is köptem, mert már hideg volt.
 - Elmondod, mi a baj? - jött utánam Clar.
  Megvontam a vállam, mert én sem tudtam. Valami volt a levegőben, amitől nyomott volt a kedvem. Mivel Clarisse látta rajtam, hogy nem fogok neki válaszolni, témát váltott.
 - Látom, lekerült rólad a gipsz - mutatott a lábamra.
 - Pirri tegnap megszabadított tőle - sóhajtottam fel boldogan a tudattól, hogy végre a fehér förmedvény nélkül mászkálhatok.
 - Tökéletes időzítés, mert így normálisan kiöltözhetsz, nem fog bezavarni az összképbe - vigyorgott.
 - Muszáj? - húztam még mindig a számat.
 - Igen - tette csípőre a kezét. - Mit érne a csapatbuli az edző nélkül?
 - Oké, felfogtam.
 - Mit veszel fel? - pislogott rám kíváncsian.
 - Mivel egy perccel ezelőttig úgy volt, hogy nem megyek, így fogalmam sincs - tártam szét a karjaimat. - Majd csak találok valamit a szekrényben. És te? - néztem rá kérdőn. - Így jössz?
 - Dehogyis - nevetett. - A kocsiban vannak a cuccaim, majd később behozom. Most inkább neked keressünk valamit - fogta meg a kezem és húzott fel a szobámba. Nevetve követtem. Kész energiabomba ez a csaj. Mire észbe kaptam, már az ágyam szélén ülve néztem, ahogy a barátnőm kipakolja a gardróbom tartalmát.
 - Hú, basszus micsoda cuccaid vannak - nézett végig csillogó szemekkel a ruhatáramon. Olyan volt, mint egy kislány, aki beszabadult az édesség boltba. Kapkodott jobbra-balra. Végigdőltem az ágyamon és hagytam, hogy kiörömködje magát.
 - Meg van! - kiáltott fel egy kis idő múlva. - Ez lesz az - mutatott a kezében tartott fekete miniruhára.

 - Tökéletesen fogsz kinézni benne. Most pedig irány zuhanyozni, mert nem készülsz el időben - húzott fel és lökdösött be a fürdőszobába.
  Felüdülés volt a forró víz alatt állni. Megmostam a hajamat és lemostam testemről a tusfürdő habját. Puha törölközőt tekertem magam köré, majd kiléptem a szobámba. Clar már mindent előkészített nekünk.
 - Nem gond, ha én is lezuhanyozok? - nézett rám kérdőn, mire megcsóváltam a fejem.
 - Hülye kérdés volt - vigyorogtam. - Törölközőt a csap alatti kisszekrényben találsz - szóltam utána.
  Leültem a fésülködőasztalom elé és belenéztem a tükörbe. Nem voltam megelégedve a látvánnyal. Megtöröltem a hajamat, kifésültem és hagytam magától megszáradni. Szemeimet feketével és ezüstösen csillogó szürkével hangsúlyoztam.
 - Wáó - jelent meg mögöttem Clar. - Reszkessetek blancok, mert Dolores Faria ma este beveti magát.
  Szavait hallva csak megforgattam a szemeimet. Időbe telt, mire elkészültünk, de a végeredmény megelégedéssel töltött el minket, ahogy néztük magunkat a tükör előtt.
 - Régen éreztem magam ilyen szépnek - sóhajtott fel Clarisse és még egyszer körbefordult, hogy kigyönyörködhesse magát.
 - Marci megint belédszeret - néztem vigyorogva rá.
 - Remélem is, hogy nem hiába csinosítottam magam órákig - nevetett fel.
  Végszóra megszólalt a csengő. Lementünk a földszintre és kinyitottam az ajtót.
 - Azt a mindenit! Jó helyen járok? - hülyéskedett Marcelo, majd átölelt és nyomott egy puszit az arcomra. - Jól nézel ki Lolita - mért végig még egyszer.
 - Kösz, de nem nekem kéne löknöd a sódert, hanem az asszonynak - böktem a fejemmel a nappali felé.
 - Megyek, lecsekkolom őt is - vigyorodott el és sietős léptekkel indult megkeresni a feleségét. - Hűha! - hallottam meg elképedt hangját, miközben becsuktam az ajtót.
  Imádtam a barátaimat, de azért féltékeny is voltam rájuk a mintaszerű házasságuk miatt. Belépve a nappalimba széles mosoly terült el az arcomon. A két szerelmes a szobaközepén állt teljesen egymásba feledkezve.
 - Khm, khm - köszörültem meg a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmüket. - Kéretik figyelembe venni, hogy itt egy szingli nő lakik és nem kéne felizgatni a forró hangulattal - vigyorogtam rájuk. - Különben is, órákig dolgoztunk, hogy ilyen jól nézzünk ki, ne tedd tönkre egy perc alatt - szóltam rá a bongyira.
 - Bocsika, de még mindig nehéz elhinnem, hogy egy ilyen csodálatos nő a feleségem - nézett elérzékenyülve Marci Clarre, aki ezt hallva, szerelmesen hozzábújt.
 - Jó látni, hogy vannak még olyan kapcsolatok, amik tartósnak bizonyulnak - szaladt ki a számon.
  Clarisse és Marcelo szomorúan néztek rám.
 - Ne, csak ezt ne! - tettem fel a kezeimet, hogy jelezzem feléjük, nem kérek a sajnálatukból.
 - Neked is van valahol egy férfi, aki csak rád vár - lépett hozzám a barátom és átölelt. Mereven álltam a karjai közt. Nem akartam erről beszélni.
 - Hát csak várjon - mondtam gúnyosan. - Soha többé nem leszek olyan hülye, hogy lekössem magam egy pasi mellett - jelentettem ki hidegen.
  Ismertek már annyira, hogy tudják mikor kell rám hagyni a dolgokat. Néhány perc csend után Clarisse szólalt meg először.
 - Mennünk kéne.
  Marcelo közénk állt és felénk nyújtotta a karját.
 - Gyerünk! Ma mindenki engem fog irigyelni, hogy két ilyen bombázóval érkezem - vigyorgott, és mi nevetve karoltunk belé. Kistáskámat magamhoz vettem és bezártam az ajtót. Átsétáltunk a szomszédba, ahonnan már hangos zene hallatszódott és a ház előtt egyre több vendég tűnt fel.

2014. március 17., hétfő

Házasság extrákkal 1.

Sziasztok!
  Mint a címből is láthatjátok, megérkeztem az új történettel. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. :D
                                       Pusszancs: Dolores


Kendra

 - Mert téged nem érdekel senki magadon kívül! - csattant fel a férfi hangja a szomszéd szobából. Ránéztem az előttem ülő, megszeppent kisfiúra, aki még a játékait is elejtette és értetlenül fordult az ajtó felé, ahonnan az apja dühös hangját hallotta.
 - Gyere Juni - kaptam fel a kicsit a földről. - Most elmegyünk sétálni - bújtattam a cipőbe lábait és adtam rá egy melegebb felsőt.
 - Apa? - nézett rám könnyes szemekkel az ajtóra mutatva.
 - Apa most nem jön - ráztam meg a fejem és megpusziltam a puha pofiját. Imádtam, mert egy tündéri gyerek volt, hatalmas szeretet éhséggel.
  Gyorsan leléptünk, mielőtt még jobban elmérgesedik a nappaliban zajló vita. Mostanában egyre sűrűbben kellett ezt tennünk.
  Elértünk Junior kedvenc játszóteréhez, ahol már el is felejtette az előbb történteket és a játékokat meglátva, lelkesen tapsolni kezdett.
 - De jó, palinta - mutatott az egyik helyre és én beleültetve a hintába, lökni kezdtem. Nagyokat kacagott, amin nekem is mosolyognom kellett. Nagyjából egy órát maradtunk. Ezalatt Juni kipróbált szinte minden játékot.
 - Gyere szívem - nyújtottam felé a kezemet. - Megyünk haza.
 - Veszel nekem fagyit? - pislogott rám a hatalmas, barna szemeivel, aminek sose tudtam ellenállni.
 - Csak egy gombócot - egyeztem bele.
  Örömujjongásban tört ki és a kezemet megragadva, húzni kezdett a fagyis felé. Pár perc múlva már tölcsérrel a kezében sétált mellettem, miközben arca csupa barna volt a csokifagyitól.
 - Finom kincsem? - kérdeztem, de nem válaszolt, csak hatalmasat bólintott. - Juni, lassan edd, mert meg fog fájdulni a torkod, ha kapkodsz.
  Szót fogadott és odafigyelt rá, hogy sehol ne csöppenjen le a finomsága.
 - Ügyes vagy - dicsértem meg, amit egy hatalmas, maszatos mosollyal nyugtázott. Hiába kerestem zsebkendőt a zsebemben, nem volt nálam, mert az indulásunk elég gyorsra sikeredett. Megérkeztünk a házhoz, ahol beütöttem a kapukódot és mikor kinyílt, beléptünk. Hál istennek a kutyák valahol pihenhettek, mert nem jöttek elénk, így megúsztuk, hogy a kisfiú arcáról ők nyalják le a rászáradt csokifagyit.
 - Gyere, mosakodjunk meg - húztam magam után a fürdőszobába. A házban már csend volt, így azt gondoltam, hogy lenyugodtak a kedélyek. A csapnál lemostam Juni arcát, ő pedig ügyesen megmosta a kezecskéit.
 - Nem vagy éhes? - kérdeztem, bár a választ előre borítékolhattam.
 - Nem.
 - Akkor viszont aludnod kéne egy kicsit - néztem az órámra és felmentünk a gyerekszobába. Junior pólóra és kisgatyára vetkőzött, majd bebújt az ágyba.
 - Mesélsz nekem? - ásított egy nagyot.
 - Mit szeretnél hallani? - léptem a könyvespolchoz, ahol rengeteg mesekönyv sorakozott.
 - Roryt - vágta rá szinte azonnal.
  Levettem a kedves kisautó meséjét és az ágya szélére ülve olvasni kezdtem neki. Az első oldalon tartottam, mikor ő már elaludt. Mosolyogva tettem le a könyvet, majd megigazítottam a takaróját és egy puszit nyomtam a homlokára. Mikor megfordultam, hogy kimenjek a szobából, a szívemhez kaptam. Cristiano ott állt az ajtóban és mosolyogva nézte a fiát. A szája mosolygott, de a szemei szomorúak maradtak.
 - Köszönöm, hogy elvitted - nézett rám kedvesen. - Jobb, ha nem hallja a veszekedésünket - sóhajtott egy nagyot.
 - Minden oké? Sikerült tisztázni a dolgokat? - kérdeztem a portugált.
 - Nem - válaszolta és ellépett az ajtóból, hogy ki tudjak menni a szobából. - Irina lelépett a barátnőivel két hétre - húzta el a száját.
 - De hát hétvégén El Classico és úgy volt, hogy elviszi Juniort is magával - háborodtam fel a viselkedésén. - Nagyon szomorú lesz, hogy nem mehet veled.
 - Tudom - harapott az ajkába a csatár. Pár perc gondolkodás után rám nézett. - Hozd el te, a fiúk már úgyis hiányoltak.
 - Cris - emeltem rá a tekintetemet - hétvégén haza akartam menni, mert a bátyámnak is meccse lesz és amúgy is rég voltam otthon.
 - Ó, nem tudtam - vakarta meg a fejét. - Most mi a fenét csináljak? - nézett rám kétségbeesetten. - Irina elment, anya nem tud most jönni - sorolta a szóba jöhető babysittereket. - Junit nem hagyhatom akárkire - jelentette ki.
  Megsajnáltam, ahogy előttem állt és olyan elveszettnek tűnt. Most nem a híres CR7 volt, hanem csak egy aggódó apuka.
 - Nem is kell, majd máskor elmegyek Fraserhez. Biztosan megérti, hogy nem hagyhatom egyedül a kicsit.
 - Megtennéd? - csillant fel Cris szeme és mikor bólintottam, hálásan megölelt. - Te vagy a legjobb - vigyorgott rám megkönnyebbülten.
 - Tudom - viszonoztam a mosolyát.
  Lesétáltunk a konyhába és neki álltam összedobni valami kaját. Cris szerette a könnyű ételeket és a foci miatt nem is ehetett volna mást, így egy finom César saláta mellett tettem le a voksom. Nagyjából egy óra alatt kész voltam vele.
 - Felébresztenéd a kisherceget? - szóltam ki a nappaliba, ahol őt sejtettem. - Kész a kaja.
 - Megyek - morogta és elindult felfelé. Láttam rajta, hogy nincs túl jó kedve, amit az Irinával való veszekedésnek tudtam be. Pár perc után egy ásítozó, szemet dörgölő kislegénnyel a karján lépkedett oda hozzám.
 - Hellobello - léptem oda hozzájuk és végig simítottam a kicsi gyűrött arcán. Azonnal átkéredzkedett hozzám. Fejét a nyakamba fúrta és onnan pislogott az apjára.
 - Áruló - vigyorgott Roni és kinyújtotta rá a nyelvét. Junior nevetve viszonozta.
 - Na gyertek óvódások - indultam meg az étkező felé. Leültettem a kicsit a székébe, majd mindkettőjüknek szedtem a tányérjába.
 - Te nem eszel velünk? - kérdezte Cris.
 - Nem, nem. Én ma vacsorázni megyek - somolyogtam rá.
 - Csak nem ráér az uraság? - gúnyolódott, de mikor meglátta a rosszalló tekintetemet, elhallgatott. - Bocs, ezt nem kellett volna - motyogta.
 - Szerintem se, de igen ma ráér és elvisz vacsorázni - meséltem lelkesen. - Azt hiszem, ma végre változik valami köztünk.
  Puszit nyomtam Junior fejére és jó kedvűen az emeleten lévő szobámba szaladtam. Olyan ritkán tudtunk találkozni a barátommal, hogy ünnepszámba mentek az ilyen napok és a mai ilyen volt. Elővettem egy szerintem csinos ruhát és felvettem, de hiába forgolódtam a tükör előtt, nem tudtam eldönteni, hogy ebben menjek-e. Végső elkeseredésemben leszaladtam a nappaliba, ahol Cris éppen építőkockákból építette várat a fiának.
 - Szerinted milyen? - álltam meg előtte. - De ne kímélj, csak az igazat akarom hallani.
 Cristiano döbbenten meredt rám, míg Junior aranyosan tapsikolt és úgy mondta.
 - Szép vagy Kendra!
 - Köszönöm drága - pördültem meg és pukedliztem egyet, - És szerinted is jó leszek így? - néztem a csatárra, aki még mindig nem akart megszólalni.
 - Az anyját - nyögte ki végül, mire elpirultam. - Nagyon dögösre vetted a figurát Baba - vigyorodott el végre.
  Megnyugodva fújtam ki a levegőt, ha Cris azt mondja, hogy dögös vagyok, akkor Raúlnak is tetszeni fogok.
 - Muszáj, mert az én drágám azt mondta, hogy valami fontos dologról kell beszélnie velem.
 - Hú, de titokzatos valaki. Aztán meghívjatok az esküvőre - gúnyolódott Roni, mert ki nem állhatták egymást a barátommal. Raúl szerint a focista egy beképzelt, öntelt pöcs míg Cris egy sunyi, gerinctelen, felkapaszkodott kis senkinek tartja őt.
 - Megyek, mert még a hajam és a sminkem sincs kész - indultam el, de Roni utánam szólt.
 - Minek az? Te így vagy szép, ilyen természetesen. Minek akarod elcsúfítani magad egy kiló festékkel?
Furcsán néztem a portugálra. Ő mondja ezt, akit mindig, mindenhol műnők vesznek körül?
Válaszra sem méltatva otthagytam és visszatértem a szobámba. Szőke hajamat kontyba fogtam és egy két tincset kihuzigáltam belőle, hogy minél szexibb benyomást keltsek. Szemeimet szemceruzával hangsúlyoztam és a pilláimat is kiemeltem. Több sminket nem tettem fel, mert fülemben csengtek Cris szavai. Mikor elkészültem, megszólalt a telefonom, ami jelezte, hogy Raúl a ház előtt vár. Felvettem a magassarkú cipőmet és vigyázva, hogy ne essek le a lépcsőről lesétáltam a portugálhoz.
 - Elmentem, nem tudom, hogy mikor jövök - néztem rájuk és elmosolyodtam, mikor Ronaldo álmos tekintetével találkoztam. Junior pedig az apja ölében aludt, szorosan átölelve őt.
 - Vigyázz magadra - ásított a csatár, de a szemei lecsekkolták a látványom. - Gyönyörű vagy - mosolyodott el. - Szerencsés az a köcsög - mondta.
  Megforgattam a szemeimet és egy puszit dobva neki leléptem. Elsétáltam a kapuig és nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült nem kitörnöm a bokám az autóig, ahol már várt rám a barátom.
 - Szia - ültem be a férfi mellé és rámosolyogtam.
 - Szia - válaszolt, e láttam rajta, hogy valami miatt ideges. Lepkéim felébredtek és apró szárnycsapásokkal hívták fel magukra a figyelmet. Reméltem, hogy Raúl azért viselkedik így, mert valami nagy dologra készül, valami olyanra ami megváltoztatja az ő és az én, jobban mondva a mi életünket. Végül is már több, mint egy éve együtt vagyunk, még ha nem is mutatott be a családjának és a barátainak, ez akkor is egy komoly kapcsolat. Az is igaz, hogy havonta két napot tud rám szánni, mert rengeteget repül a munkája miatt. De mindig eljön hozzám, ha ideje engedi. Most is itt van. Itt ül mellettem és olyan görcsösen markolja a kormányt, hogy ujjpercei belefehérednek. Mosolyogva simítok végig rajta, hátha megnyugtatom, bár az én kezem is remeg egy kicsit. Szívem hevesebben kezdett verni, hiszen már régóta várok erre a napra. Többször is említette már az elmúlt év alatt, hogy szeretné szorosabbra fűzni a kettőnk közt lévő köteléket. Remélem, ma van az a nap, mikor felteszi nekem a régen várt kérdést.


Köszönöm!

Köszönöm a megtiszteltetést azoknak, akik feliratkoztak valamelyik blogomra. Hálás vagyok érte. Nagyon jól esik mindig újabb olvasókkal gyarapodni. :D Pusszancs: Dolores

2014. március 14., péntek

Las Puertas de Infierno 25. rész

Iker

   Majdnem elkéstünk a megbeszélt időpontról, mert Sara olyan szexi volt fehérneműben, hogy kénytelen voltam anélkül is megnézni őt. Kicsit szétcsúszva álltam meg Ana háza előtt. Megigazítottam az ingemet, majd kézen fogtam Sarát.
 - Én is menjek? - csodálkozott el.
 - Persze. Be akarom mutatni neked, még mielőtt a többiek teljesen kisajátítják a bulin - és már nyomtam is meg a csengőt. Nem kellett sokat várnunk, hogy kinyíljon az ajtó, de nem Ana állt ott, hanem a barátnője.
 - Á, sziasztok! A legjobbkor - terelt be minket a lakásba. - Ana mindjárt jön, csak kiduzzogja magát.
 - Szia - köszöntünk a lánynak. Sara felkuncogott mellettem.
  Kérdőn néztem rá.
 - Tényleg illik Mesuthoz - súgta, mivel beavattam a terveinkbe. - Majd ő szóra bírja, ha továbbra is így pörög - nézett a lányra.
 - Mi a gondja? - kérdeztem rá Ana rosszkedvére.
 - Lényegtelen dolog - legyintett a kezével, de közben végig mosolygott. - Vettünk ma egy új ruhát és még mindig képtelen felfogni, hogy csodálatosan néz ki benne. Pedig ma még a kezét is megkérték - kacagott fel, bennem még az ütő is megállt egy pillanatra.
 - Micsoda? Ki? - nyögtem ki hirtelen.
 - Nicola - nevetett még hangosabban a lány. - Azt mondta, hogy mivel Bellnek nincs férje, majd ő elveszi feleségül.
  Sarával megmosolyogtuk a kisfiút. Közben eszembe jutott, hogy még be sem mutattam a lányokat egymásnak.
 - Bocsi. Lexy, Sara, Sara, Lexy - pótoltam gyorsan a hiányosságot. Kedvesen egymásra mosolyogtak és kezet fogtak.
  Léptek hallatszódtak a lépcső felől, mire mind odakaptuk a fejünket. Láttam a barátnőm arcán átsuhanni egy árnyékot, de azonnal eltűnt, mikor meglátta a lányt, akinek mindkét kezét egy-egy gyerek fogta. Én csak nyeltem egy nagyot, mert úgy nézett ki, mint egy görög istennő. Ha nem lenne Sara... Állj le! - torkoltam le magam. Sara a szerelmed és Ana bármilyen gyönyörű, hozzád képest akkor is csak egy kislány. Hozzá teszem, egy vonzó és szexi kislány.
 - Sziasztok - mosolygott ránk kicsit zavartan. - Bocsánat a késésért, de feltartottak - mutatott a gyerekei felé. - Anabell, de a barátaimnak csak Ana - nyújtotta a kezét Sara felé, aki még mindig elbűvölten nézte.
 - Sara vagyok, Iker barátnője.
 - Igen, tudom - kuncogott a lány. - Iker sokat mesélt már rólad.
  Barátnőm erre elmosolyodott és láttam az arcán, hogy teljesen megnyugodott. Leesett neki, hogy Ana nem konkurencia.
 - Ők pedig az én szerelmeim, Lina és Nicola - mutatta be a kicsiket, akik megszeppenve néztek ránk. Hát persze, ők még nem ismerték a mellettem álló nőt.
 - Szia Nico - pacsiztam le a kisfiúval és Linának adtam egy puszit, majd ölbe vettem. Onnan pislogott a szerelmemre.
 - Ő Sara - mutattam be nekik is. - A barátnőm.
  Halkan köszöntek neki, majd Nico odalépett Sara elé.
 - Nagyon szép vagy - mondta neki és egy féloldalas mosolyt villantott rá. - Ha Iker nem vesz feleségül, majd én igen.
 Muszáj volt nevetnem.
 - Nagy dumás a fiad - néztem Anára, aki kikerekedett szemekkel nézett a kisfiúra.
 - Tiszta apja - suttogta, hogy senki ne hallja, de nekem sikerült. Miért ijedt meg ennyire? Nem volt időm ezen agyalni, mert Sara lehajolt a kisfiúhoz.
 - Ha Iker nem vesz el, akkor hozzád megyek - mondta nagyon komolyan, majd egy puszit nyomott az arcára. Nico elvörösödött és felszaladt a lépcsőn, gondolom a szobájába.
 - Rosszat mondtam? - kérdezte ijedten Sara.
 - Dehogyis, csak szégyenlős - nyugtatta meg Bell. majd puszit adott a kezemben lévő kislánynak és elbúcsúzott tőle.
 - Jók legyetek. Fogadjatok szót Mollynak. Rendben?
  Lina lecsúszott az ölemből, majd ő is puszit adott Anának és Lexynek, tőlünk elköszönt és felsprintelt a bátyja után.
 - Mehetünk - mondta Lexy és én három gyönyörű nővel az oldalamon indultam el a buliba.

                                                     ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

   Nem sokkal később már a buli helyszínének ajtaján léptünk be. Marcelo jött elénk.
 - Az igen. Valakinek nagyon összejött az élet - nevetett, majd megpuszilta a lányokat.
 Mire észbe kaptunk, Lexy és Ana már nem volt mellettünk.
 - Tényleg rendes lánynak tűnik - nézett rám Sara - és nagyon szépek a gyerekei. Valakire nagyon hasonlít a kisfiú, de nem jut eszembe, hogy kire - morfondírozott magában.
 - Kezdhetek félni? - emeltem fel a szemöldökömet. - Ha nem veszlek el, már van is másik jelentkező a helyemre? - somolyogtam, mire oldalba bökött a könyökével. Átöleltem és éreztem, hogy nagyon boldog vagyok ezzel a nővel.
 - Hiányozni fogsz - suttogta.
 - Te is nekem - szorítottam magamhoz. - De csak két és fél hét és újra itthon vagyok, ha minden jól megy és megnyerjük a kupát.
  Kézen fogtam és elhúztam magammal táncolni.
 - Azt hiszem most már saját szememmel látom, amit mondtál  - nézett rám.
 - Mit?
 - Ana Sergioval táncol, Cristiano pedig mindjárt ölni fog a szemével - mutatott a trió irányába. - Ezek tényleg rendesen belepistultak, bár nem csodálom, mert még női szemmel is gyönyörű. - Táncoltunk tovább, de egy kis idő múlva Sara felkuncogott.
 - Na nekünk sem kell kerítőt játszanunk - fordított úgy, hogy lássam, amint Lexy és Mesut lassúzás közben elvesznek egymás tekintetében. Elvigyorodtam.
 - Egy gonddal kevesebb - sóhajtottam fel, majd magára hagytam Sarát, hogy frissítőt hozzak neki. Útközben belebotlottam Anába.
 - Szia Húgi! - köszöntem rá.
 - Húgi? - nézett rám kérdőn.
 - Ha nem bánod? Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél. Öcsém van, de húgom nincs, így ha nem gond, azzá fogadlak. Tiszteletbeli Casillas leszel - mondtam neki és ahogy ránéztem, láttam, hogy a szeméből könnyek potyognak.
 - Ne haragudj - kértem bocsánatot és magamhoz öleltem. - Ha nem akarod, akkor...
 - Fogd már be - csattant fel kedvesen. - Nem azért sírok, mert megbántottál, hanem mert még senki nem mondott nekem ilyen kedveset . mosolygott rám könnyes szemekkel és hozzám bújt.
  Nem akartam körülnézni, mert féltem a reakcióktól. Félreérthető volt a helyzetünk. Sara tűnt fel mellettünk, és csak mosolygott rajtunk, de amikor meglátta Ana könnyes szemeit, elkomorult.
 - Baj van? - kérdezte.
 - Nincs - ingatta meg a fejét Ana és zsebkendő után kutatott a táskájában. Mikor sikerült letörölni a könnyeit folytatta. - A bolond szerelmed most fogadott Casillassá és persze, hogy nem tudtam megállni sírás nélkül. Nagyon szeretem őt - nézett Sarára, és ők tudták, hogy hogyan érti.
 - Igen, tudom, hogy ő egy nagyon szerethető pasi - bújt hozzám a barátnőm - ezért is vagyok vele.
 - Naa, csak ezért? - hülyéskedtem velük.
 - Nem, nem csak ezért, de azt nem fogom elárulni senkinek, hogy még miért - nézett rám pajzánul, mire megcsókoltam.
 - Na végre! - hallottam meg bongyor barátom hangját magunk mellől. - Egész este próbáltalak megkeresni, mert be akarlak mutatni valakinek, de te mindig eltűntél - nézett szemrehányóan Bellre, majd észre vette a kisírt szemeit.
 - Ki bántott? - kérdezte mérgesen. - Mond meg és én kirugdosom a világból - és láttam a brazilon, hogy nem viccel.
 - Senki, csak Iker a húgává fogadott - mosolygott Marcelora Ana és rárakta a karjaira a tenyerét. - Nyugi, jól vagyok. Ezek örömkönnyek voltak - magyarázta már nevetve.
 - Én is! - jelentette ki. - Mármint én is a húgommá fogadlak - ölelte át, majd rá mosolygott. - Ha te a húgom vagy, akkor a gyerekeid az én unokahúgom és unokaöcsém. Nagybácsi lettem - vigyorgott mellettünk veszettül.
 - Te hülye vagy! - nevettem fel.
 - Ne magyarázz, ha ő a te húgod és az én húgom, akkor mi is tesók vagyunk. Keblemre bátyó - kiáltott, de közben Clarisse is megjelent.
 - Marc, nem ihatsz többet - nevetett fel.
 - Nem is ittam sokat - durcáskodott a brazil.
 - Tudom, de hülyeségeket beszélsz - forgattam meg a szemeimet. - Mondjuk ez nálad alap, nem is kell hozzá innod - röhögtem fel, mire Marcelo hátba vágott.
 - Ha már a kedves férjem elfelejtett bemutatni, akkor megteszem én. Szia, Clarisse vagyok ennek a bolond göndörnek a felesége.
 - Szia Anabell vagyok - mosolygott rá a lány - és állítólag neki - mutatott rám - és neki - mutatott Marcelora - a húga - kuncogott fel a még mindig képtelen ötleten. Mindannyian nevetni kezdtünk.
 - Sokat hallottam már rólad - nézett rá barátságosan Clar. Ana pedig elpirult.
 - Remélem, csak jót.
 - Hát, hogy jól tudsz főzni, imádnivalóak a gyerekeid és, hogy nagyon kedves lány vagy, amit magam is megtapasztaltam.
 Sara és Clarisse beszélgetni kezdtek Anával, így mi leléptünk.
 - Ők is megkedvelték - mutattam a csajok felé.
 - Nem lehet nem szeretni. Néha olyan elveszettség süt a szeméből, hogy még a legzordabb szív is felenged tőle.
 - Én is így érzem. Nagyon szeretnék neki segíteni. Kemény élet van mögötte, én pedig megpróbálom, hogy ami előtte van az jó legyen neki. Képzeld, ma megkérték a kezét - osztottam meg Marceloval az infómat, nem számítva rá, hogy mások is meghallják.
 - Kinek? - állt meg mellettünk Cristiano és abban a pillanatban Sergio is. Ezek itt fülelnek körülöttünk, vagy mi a fene?
 - Anának - vágta rá meggondolatlanul Marci, majd érdeklődve várta, hogy folytassam.
 Nem vette észre, hogy a két srác egymásra nézett, majd mikor rájöttek, hogy nem a másik volt, felém fordították a fejüket. Gondolkodtam, hogy húzom még az agyukat, de aztán nem tettem.
 - Hát Nico. Azt mondta ma Anának, hogy mivel nincs férje, így majd ő elveszi, de aztán este már Sara kezét is megkérte - meséltem el nevetve a történetet.  - Nem szarozott. Sara pedig teljesen elolvadt tőle.
 A két srác arcáról sütött a megkönnyebbülés.
 - Azt hiszem, én megyek - közölte Sergio és láttam, hogy odalépett Anához majd felkérte újra táncolni.
 - Rohadt jól néz ki - vágott hátba Benzema. - Én is táncoltam vele és basszus elég volt a csupasz hátára tennem a tenyerem, máris merev volt a farkam.
 - Karim! - szóltam rá. - Neked bármilyen nőtől merev lenne - nevettünk fel gúnyosan.
 - De azért ő nem akármilyen nő - nyalta meg a száját. - Nézd azokat a lábakat és gondold őket a derekad köré, vagy nézd a fenekét, úgy bele lehetne markolni miközben...
 - Benzema kussolj! - szólt rá Cristiano idegesen. Marceloval egymásra néztünk. Tennünk kell valamit, mert különben itt kő kövön nem marad.
 - Cris, Clar beszélni akar veled.
 - Miről? - kérdezte Roni, de a szemét nem vette le Karimról.
 - Enzoról és Juniorról, ja meg valami nálunk alvásról regélt nekem - fogta meg a portugál vállát és elhúzta onnan.
 - Lehet, hogy nem csak nekem tűnt fel, hogy Marcelo most találta ki a történetet, de bevált. Cris elment, én pedig ott maradtam a franciával.
 - Ennek meg mi baja? - nézett rám Karim.
 - Semmi, csak nem ivott eleget - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott.
 - De hát Ronaldo nem is iszik  - kezdett értetlenkedni.
 - Hát ez az - csóváltam meg a fejem, majd gyorsan leléptem, hogy megkeressem Sarát.