Sergio
- Mi a fene? - néztem értetlenül a rengeteg újságíróra, akik a stadion előtt, szinte egymást taposták.
- Senor Ramos! Milyen érzés, hogy egy nő lett az edzőjük? - nyomta a képembe a diktafonját, egy szemüveges mitugrász. A kérdésből azonnal leesett, hogy mi olyan érdekes a Bernabeu háza-táján.
- Szuper - villantottam rá egy bájvigyort. - Ha körülnéz a csapatok közt, nekünk van a legvonzóbb edzőnk, aki miatt érdemes a belünket is kihajtani. Viccet félretéve - komolyodtam el. - Eddig száz százalékosan elégedettek vagyunk vele. Nagyon érti a dolgát és a csapat nyelvén is tud beszélni. Hamar beilleszkedett közénk. Ha utána néztek volna, tudnák, hogy a Santos csapatát már győzelemre vezette és ezt ígérte nekünk is. Mi pedig bízunk benne, ahogyan a vezetőség is, mint például, Florentino Perez - biccentettem egyet, jelezve, hogy befejeztem. El akartam lépni, mikor a kezembe nyomott egy újságot, aminek a címlapján Lola volt, amint nem túl nőies mozdulatot mutat Caparrósnak.
- Maga szerint így viselkedik egy jó edző? - vigyorgott rám önelégülten, mire nekem viszketni kezdett a tenyerem, hogy megüssem.
- Szerintem egy jó edző mindig kiáll a csapata mellett, akár így, akár úgy - vontam meg a vállam flegmán, majd beléptem a kapun, otthagyva a piócámat. Az öltöző felé sietve, összefutottam Lolával. Rávigyorogtam, majd meglengettem a kezemben maradt újságot.
- Jó kép!
- Milyen kép? - értetlenkedett, majd mikor meglátta a címlapot, mérgesen villant meg a szeme.
- " Dolores Faria folytatja ámokfutását?
Romário lánya ismét az újságok címlapjára került,
kezelhetetlen magatartása miatt. Nem tudjuk, hogy
ki volt az, aki szerint jó ötlet egy nőt állítani a
Királyi Gárda élére, de szerintünk elmeorvosi
vizsgálatra szorul." - olvasta egyre idegesebben. - *Filho da puta! - gyűrte össze az újságot, majd egy jól irányzott mozdulattal a szemetesbe hajította. - Megint kezdődik - sóhajtotta, majd a homlokát kezdet masszírozni. Ahogy néztem őt, tudatosult bennem, hogy neki sem fenékig tejföl ez az egész őrület, ami körül veszi őt. Szavai eljutottak a tudatomig.
- Megint? - érdeklődtem halkan. Rám kapta a tekintetét, mintha csak most esne le neki, hogy nem egyedül ácsorog a folyosón. Lemondóan sóhajtott fel.
- Ugyanezt már átéltem a Santosnál is. Hidd el, nem volt egyszerű. A végén már azért is én voltam a hibás, ha egy macska elkóborolt valahol.
Megütközve néztem rá. Egy pillanatra láttam a szemében valamit, ami fáradtságot, megtörtséget sugárzott, de aztán megrázta magát és újra a harcias, kiegyensúlyozott Lola állt előttem.
- Egyszer már túléltem, most is menni fog - kacsintott rám, miközben a telefonját kezdte keresni, ami a táskájában éktelen zenélésbe kezdett. Ránézett a hívó félre, majd elhúzta a száját, mielőtt felvette volna, aztán rögtön el is tartotta a fülétől. Még én is hallottam a vonal túlsó végén tajtékzó férfit.
- DOLORES FARIA! MI A FENE EZ MÁR MEGINT?
- Neked is szia, Apa! - emelte vissza füléhez a mobilt, majd intett és eltűnt az irodájában.
A történteken töprengve léptem be az öltözőbe, ahol kisebb káosz fogadott. Mindenki összevissza beszélt és egymást túllicitálva próbálta a saját igazát hangoztatni.
- Mi van itt? - ültem le Iker és Marcelo közé, akik csak fejcsóválva nézték a többieket.
- Sokan kiakadtak, mikor megtudták, hogy ki Lola apja - sóhajtott a brazil. - Szerintük csak miatta lehet az edzőnk. De te is tudod, hogy ez nem igaz - nézett rám segélykérőn. - Soha nem engedné, hogy az apja miatt adjanak neki munkát. Mindig titkolta, hogy ő Romário lánya, mert az csak megnehezítette a dolgát. Keményen meg kellett dolgoznia mindenért, hogy bebizonyítsa, nem csak az apja neve miatt ér valamit.
Felnéztem a többiekre, akik vehemensen mondták a magukét. Eszembe jutottak Lola szavai, amik most kezdtek értelmet nyerni. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Nem hagyhatom, hogy újra átélje azokat a dolgokat, amik egyszer már keserű nyomot hagytak a lelkében.
- Hé, srácok! - emeltem meg a hangom, de nem sokat értem el vele. - Fiúk! - kiáltottam rájuk, mire végre méltóztattak rám figyelni. - Mi a gondotok Lolával? - néztem körbe az öltözőben.
- Mi a gond? Sergio, ezt a csajt az apja ültette a nyakunkra! - fakadt ki, Arbeloa.
- Honnan veszed? - fordultam felé.
- Nem olvasol újságot? - hitetlenkedett, mire felröhögtem.
- Ti most komolyan a firkászoknak hisztek? Nevetségesek vagytok. Ugyanúgy, ahogy rólunk is baromságokat hordanak össze, ez Lolára is igaz. Eszébe jutott egyikőtöknek is, hogy megkérdezze tőle, hogy mit gondol erről? - néztem rájuk kérdőn. Láttam az arcukon az elbizonytalanodást.
- Erről beszélek - vágtam csípőre a kezem. - Nem tudtok róla semmit, és első szóra képesek vagytok elítélni őt - csóváltam meg a fejem, majd átöltöztem a csendbe borult öltözőben.
- Ez szép volt - tette kezét a vállamra Iker a folyosón. - Ügyesen helyre tetted a fiúkat.
- Kösz - vigyorogtam rá, mert nagyon jól estek a szavai.
*Filho da puta! - A kurva életbe! (portugál)
2013. november 29., péntek
2013. november 28., csütörtök
A kor nem számít Kilencedik rész
Sergio
- Szépen leléptetek! - támadott le Iker, mikor bementem a házba.
- Corina többször is próbált kommunikálni veletek, de ti nem hallottátok - vigyorogtam rájuk, melynek következtében Sara elvörösödött.
- Bocsi - suttogta, majd inkább a vacsora maradékának eltüntetésével kezdett foglalatoskodni.
- Aranyos csaj - szólalt meg egyszer csak Iker.
- Igen - bólogattam - és gyönyörű. Nem kicsit lepődtem meg, mikor megláttam a motoron. Nem gondoltam volna róla.
- Még mindig akarod?
- Most még jobban. Azt hittem, hogy majd lankad iránta az érdeklődésem, de mindig meglep valamivel, ami miatt úgy érzem, hogy azonnal meg kell kapnom.
- Sese! - nézett rám szigorúan a barátom. - Vigyázz vele, ne akard te is összetörni. Erősnek mutatja magát, de hidd el, hogy nem az. Ez csak álca. Volt időm az utóbbi napokban kiismerni őt, Cor nem egy egyéjszakás nő.
- Ki mondta, hogy csak egyre kéne? - mordultam fel.
- Sergio, ezt te se gondolod komolyan - csóválta meg a fejét Iker. - Ismerlek, és tudom, hogy a hosszútávú kapcsolat és a család szó még nem szerepel a szótáradban.
- Mi van akkor, ha most akarom beírni? - néztem rá és próbáltam meggyőzni afelől, amiben még én sem hittem. - Akarom őt és meg szeretném ismerni - bizonygattam.
- Látod, már a sorrend is gond. Akarod és megismerni. Előbb ismerd meg, és aztán akard. Tudod, egy kapcsolat így működik - magyarázta.
- Köszi, Papa - gúnyolódtam vele, de valahol tudtam, hogy igaza van. - Azt hiszem, én is elmegyek haza - álltam fel, majd kezet fogtam a kapussal. - Kösz a vacsit, Sara - pusziltam meg a lányt. - Isteni volt, jövök máskor is - vigyorogtam.
- Tudod hogy szívesen látunk - nézett rám kedvesen.
Kikísértek, majd megbeszéltük, hogy holnap ők jönnek értem, hogy tudjak inni. Sara antialkoholista, így ő lesz a sofőrünk.
- Holnap gyertek értem - fenyegettem meg őket játékosan. - Nem szeretnék lemaradni semmiről - néztem Ikerre, aki vette a lapot és megcsóválta a fejét. Tudta, hogy hiába papolt nekem. Ha én valamit a fejembe veszek, azt nem tudják kiverni onnan sehogy. Már pedig, most azt vettem a fejembe, hogy megszerzem Corina Navast.
~ o ~ o ~ o ~ o ~
Délutáni készülődésemet a csengő szakította félbe.
- Jövök már! - kiabáltam ki morogva, mert valaki szinte rátapadt a nyomógombra, ami éles hangon berregett engem idegesítve.
- Mi van már? - tártam ki az ajtót, ahol legjobb barátom vigyorgó kölyök képébe ütköztem.
- Hola, Sese!
- Hola, Nando! - öleltem meg férfiasan. - Már azt hittem, elfelejtettél - néztem rá szigorúan.
- Bocsi, de a telefonom...
- Tudom - intettem le. - Sara elmesélte, hogy mi történt, de a házamat nem lopták el - közöltem vele mérgesen. - Ha akartál volna, megtalálsz.
- Sergio Ramos! - szólt rám ő is mérgesen. - Félévente egyszer jövök haza, és ha nem anyához vezetne az első utam, szerintem ki is nyírna.
- Ez igaz - nevettem el magam. - Na jó, lásd kivel van dolgod, megbocsátok - mondtam kegyesen, mire hátba vágott. - Naaa! - háborogtam.
- Nincs na. Amúgy, bejöhetek? - emelte meg a szemöldökét és nekem akkor esett le, hogy még mindig az ajtóban állunk.
- Persze, bocsi - léptem arrébb, majd visszamentem készülődni.
- Hova készülsz ennyire? - kérdezősködött a csatár.
- Ikerékkel buliba. Nincs kedved jönni?
- Ikernek csíped ki magad ennyire? - vigyorgott. - Miről maradtam le? Amúgy jövök, mert Sara volt olyan kedves, és már reggel elhívott.
- Hogy a kérdésedre válaszoljak - gomboltam be az ingemet közben -, nem maradtál le semmiről és nem Ikernek csípem ki magam.
- Nyugtass meg, hogy nő van a háttérben - vigyorgott pimaszul, mire nyakon vágtam.
- Hülye! Persze, hogy nő, és nem is akármilyen - csillant fel a szemem, Corra gondolva, majd automatikusan megnyaltam a számat.
- Hűha! - nézett rám a Kölyök. - Nagy vad lehet, ha így csillog a szemed.
- Első osztályú - vigyorogtam rá.
- Kíváncsi vagyok rá, ismerem? - érdeklődött.
- Szerintem, igen - gondolkodtam el.
- Ez kezd egyre szebb lenni, ki az?
- Nem mondom meg, majd este megtudod - húztam az agyát. Aztán nekiálltunk elemezni a Chelsea és a Real közti különbségeket. Sokat nevettünk, hülyültünk, így hamar elment az idő. Arra eszméltünk, hogy Iker autója megáll a ház előtt és dudál. Röhögve léptünk ki a házból.
- Látom, megint egymásra találtatok - mosolygott ránk Sara.
- Nekünk nem nehéz - jelentettem ki, mert ez igaz is volt. Pár perc egymás társaságában és úgy érezzük, mintha nem is szakadtunk volna el egymástól.
- Már csak Marcelo hiányzik - nyögött fel Iker egy idióta poén után.
- Tényleg, mi van a Bongyival? - érdeklődött Nando.
- Semmi különös. Bekerült a brazil keretbe, így egymás ellen fogunk küzdeni - húztam el a számat. Ezért nem szerettem az országok egymás elleni játékát, mert a barátaim ellen kellett focizni.
- Megjöttünk - közölte Iker, majd kettőt dudált és kiszállt az autóból, hogy üdvözölni tudja a nőt. Mi is kikászálódtunk, mégse legyünk bunkók. Mikor kilépett az ajtón egyöntetűen kaptuk rá a tekintetünket, eszméletlenül nézett ki. Egy méregzöld denevérujjú ruha volt rajta, ami elég lenge volt, de pont ezért vonzotta a férfi szemeket. Tűzvörös haja kiengedve simult a hátára.
- Sziasztok - köszönt mosolyogva, majd mikor Torresre nézett, elkerekedtek a szemei.
- Nino?
- Bebé?- ámult el a mellettem álló barátom is, majd a nőhöz lépve, magához szorította.
Értetlenül pislogtunk rájuk.
- Honnan ismeritek ilyen jól egymást? - kérdezte meg végül Iker.
- Hosszú történet - néztek egymásra úgy, hogy féltékeny lettem egy perc alatt.
- Akkor csak röviden, tömören - csattantam fel, magam sem értem miért.
- Hát, jó - sóhajtott fel Torres. - Bebé, illetve Corina, az én első szerelmem.
- Nekem pedig Nando az első - mosolyodott el a nő.
- Állj! - tettem fel a kezem. - Én úgy tudtam, hogy neked Olalla az első nő az életedben.
- A felnőttben igen. De mi még az óvódában szerettünk egymásba - vigyorodott el a Kölyök. - Aztán ez megmaradt a suliban is. Emlékszel? - nézett Corra. - Mennyit csúfoltak minket?
- Igen és arra is, hogy pont az ő cukkolásuk miatt lettem én Bebé, míg te, Nino. Nem tudtuk őket mással idegesíteni, csak ha belementünk az idióta játékaikba, de én élveztem - csillogott a szeme Corinának.
- Jesus nem jön? - kérdezett bele a közepébe Nando.
- Nem - komorodott el egy pillanat alatt Cor arca. - Elváltunk - suttogta halkan.
- Mi? Hiszen annyira szeretted - ölelte magához a csatár, mire megint furán kezdtem érezni magam. - Mégis mikor és hogy?
- Nem akarok beleszólni, de ezt a klubban is megbeszélhetitek - mutatott az autóra Iker.
Mind beszálltunk. Cor került középre, így minden rezdülését éreztem, mert szegény két focista közé ékelődött be. Engem nem zavart, mert a ruha nem sokat takart a combjaiból, amik minden kanyarnál puhán préselődtek hozzám. Szívem szerint végigsimítottam volna rajtuk, hogy megtudjam, van-e rajta harisnya.
- Legelsz? - röhögött fel Nando.
- Mi? - eszméltem fel.
- Azt kérdeztem, hogy legelsz? Mármint, legelteted a szemeidet? - bökött a nő lábára, aki azonnal oldalba könyökölte a pofátlan csatárt.
- Nino, fogd be! - háborodott fel, amin én kárörvendőn vigyorogtam.
- Igen, és közben azon gondolkodtam, hogy van-e rajtad harisnya? - néztem Cor egyre pirosabb arcára.
- Iker! - játszott rá a nyafogásra.
- Hm? - nézett a visszapillantóba a kapus, miközben Sara kezét szorongatta az egyik mancsával.
- Olyan perverz barátaid vannak. Nem vezethetnék inkább én? - pislogott rá kiskutya szemekkel, de csak nevetést kapott válaszul.
- Corina, mondanám, hogy vezess, de már meg is érkeztünk - parkolt le, egy jól kivilágított épület előtt.
Kiszálltunk és elindultunk a bejárat felé. Sara mondott valamit a kidobóknak, akik belenéztek a papírjukba, majd bólintottak. Mielőtt beléphettünk volna, Corina visszafordult hozzám.
- Ramos, csak hogy tud, nincs rajtam harisnya - nézett a szemembe, majd otthagyott, én pedig a meglepettségtől meg sem tudtam szólalni.
2013. november 26., kedd
10/10 Kilencedik rész
Lola
Este a fiúk kitalálták, hogy a meccs után, rájuk fér egy kis lazítás.
- Ugye velünk jössz? - néztek rám kiskutya szemekkel.
- Ki mondta, hogy ti mehettek? - húztam fel kérdőn a szemöldököm, mire döbbenten meredtek rám. Annyira murisak voltak, hogy muszáj volt nevetnem rajtuk.
- Bocs, fiúk - nyögtem ki nagy nehezen -, de ezt nem hagyhattam ki. - Törölgettem le a röhögéstől előbukkanó könnyeimet.
- A frászt hoztad ránk - háborgott Benzema. - Már azt hittem, hogy mégsem vagy olyan jó fej.
- Csak addig vagyok az, míg azt csináljátok, amit mondok - komolyodtam el, hisz itt volt az ideje, hogy lefektessek egy-két alapszabályt. - Amíg figyeltek rám, szó nélkül teszitek a dolgotok, addig béke van köztünk, de ha érzem, hogy linkeskedtek, akkor bekeményítek - végig néztem rajtuk, hogy lássam, megértették. - A kölcsönös tisztelet az alapja mindennek. Ha ti ezt megadjátok, akkor nem lesz gond. Én már eleve úgy jöttem ide, hogy mindegyikteket tisztelem azért, amit ebben a sportágban elért, hiszen nem kis dolog a Királyi Gárdához tartozni. Viszont, ez kellő alázatot is kíván, hiszen nem a klubnak kell lenni értetek, hanem nektek a klubért. Mindig legyetek büszkék arra, hogy ti vehetitek fel a Los Galaktikos mezt - fejeztem be a monológomat, aztán összeütöttem a kezem és elvigyorodtam. - Most, hogy ezt tisztáztuk, hova is megyünk este?
A csend pillanatok alatt váltott hangzavarrá. Mindenki másik szórakozóhelyre akart menni. Végül szavazással döntöttünk és így esett a választásunk a Mojitóra.
- Kilenckor találkozunk a klub előtt - búcsúztam el tőlük.
- Aztán szexy légy - hajolt be a kocsi ablakon Ronaldo.
- Mikor nem vagyok az? - néztem kihívóan a szemébe. - Hogy érezd a törődést, ma kiteszek magamért - simítottam végig az arcán kacéran, majd indítottam és otthagytam a parkolóban.
Hazaérve beálltam a zuhany alá. Végigpörögtek az események a fejemben. A sajtótájékoztató maga volt a pokol. A firkászok majd szétszedtek, mivel most tudták meg, hogy én lettem a Madrid edzője. Előre féltem a holnaptól, mert várható volt, hogy a címlapokon fog virítani a képem. Utáltam ezt a felhajtást. Sóhajtva zártam el a csapot, majd egy puha törölközőbe burkolózva léptem a szobámba. Megálltam a szekrény előtt és próbáltam felmérni a kínálatot. Extra szexyn akartam kinézni, ha már megígértem a portugálnak. Hosszas tanakodás után, önmagammal, sikerült választanom. Egy hófehér miniruha mellett döntöttem, ami köldökig ki volt vágva. A hátam teljesen szabadon volt benne és elől egy csomó tette sejtelmessé. Hatalmas színes fülbevalót tettem a fülembe, majd egy-két széles karperecet csúsztattam a karomra. A hajamat csak simán megszárítottam és feltűztem a frufrum. A sminket nem vittem túlzásba, mert nem szerettem a kilónyi vakolatot az arcomon. Belebújtam a kristályokkal kirakott platformos magassarkúmba és elégedetten néztem végig magamon a tükörben.
- Remélem jó leszek így Cris - mosolyogtam a tükörképemre. Még volt egy kis időm az indulásig, így a telefonomon nézelődtem a hírek között. A sporthíreknél leragadtam. Végignéztem, hogy ki hova igazolt, hogy tisztába legyek a dolgokkal. Megakadt a szemem valamin, illetve valakin.
- Átigazoltál az AS Romához? - néztem gúnyosan a képre, és úgy éreztem, mintha tőrt forgatnának a szívemben. - Még mindig jól nézel ki - suttogtam a telefonomnak, ahonnan egy barna szempár nézett velem szembe. Mielőtt elveszhettem volna a múlt ködében, csengettek. Összerezzentem a hangra, majd a kistáskámba süllyesztettem a telefonom és ajtót nyitottam. A portugál arcára ráfagyott a mosoly amikor meglátott és a szemében felcsillant a vágy, de tudtam, hogy nem engedhetem ki a gyeplőt a kezemből, mert akkor elvesztem.
- Elvitte a cica a nyelved? - kérdeztem tőle nevetve. Kiléptem mellé és bezártam az ajtót.
- Bocs - nyögte ki -, csak megleptél.
- Miért is?
- Mert, még nem láttam ilyen gyönyörű nőt - nézett a szemeimbe és kiolvastam belőle, hogy mire gondol. Jól estek a szavai az önbecsülésemnek, mert mégiscsak a nagy CR7 bókol nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá huncutul. - Irinának is mindig ezt mondod? - gonoszkodtam.
- Nem nagyon szoktunk beszélgetni - vigyorodott el. - Mást csinálunk helyette - mondta sokat sejtetően.
Tudtam, mire megy ki a játék.
- Addig, míg nem megy az edzés rovására, tőlem akkor és annyiszor dugod meg a barátnődet, ahányszor csak bírod - láttam rajta, hogy ledöbbent. Korábban kelj fel Ronaldo, ha engem féltékennyé akarsz tenni. Az nem fog menni és ezt jobb, ha már az elején tisztázzuk.
- Cris, - kezdtem bele. - Ugye tudod, hogy ami köztünk van az csak és kizárólag szex és semmi más? - néztem a szemeibe, hogy lássa komolyan gondolom amit mondok. - Én nem fogom a párnámat vizesre sírni, mert te épp Irinával henteregsz és jelenetet sem rendezek, ha mással látlak. Kapóra jöttél, mert nekem is vannak szükségleteim, de remélem, hogy nem képzelsz bele többet. Ha ez gondot okoz, most szólj és felejtsük el egymást.
Arcára egy percig kiült a döbbenet, majd mikor átgondolta, hogy mit is mondtam, elvigyorodott.
- Tartós szövetségnek nézünk elébe - mondta és láttam rajta, hogy megértette. Én pedig észrevétlen kifújtam a levegőt a tüdőmből, megnyugodtam, hogy nem kell másik ágymelegítő után néznem.
Az ő kocsijával mentünk, mert ő nem ivott, így haza tudott fuvarozni a buli végén.
- Még beugrunk Ramosért - mondta, majd az utcánk végén megállt és dudált egyet. Nemsokkal később már hárman tartottunk a klub felé.
- Hogy lesz valakiből edző, nő létére? - hajolt be a két ülés közé a védő, nekem pedig furcsa bizsergés futott át a testemen, ahogy a lehelete megcsiklandozta a bőrömet.
- A családom és az ismerőseim szerint a véremben van - mosolyodtam el.
- Hogy-hogy? - nézett rám egy pillanatra a portugál.
- Az apám révén - feleltem, de nagyon nem akaródzott elárulnom a nevét, bár szerintem holnap már a címlapokon fog virítani.
- Előbb-utóbb úgyis megtudjuk, hogy ki ő - olvasott a gondolataimban Ramos. Tudtam, hogy igaza van, mégis olyan nehéz volt kimondani, hiszen akkor minden megváltozik. Csak is arra fognak gondolni, hogy könnyű volt nekem ilyen hátszéllel. Pedig ha tudnák. Egy híres apa mellett nagyobbak az elvárások is. Bárhova mentem tanulni, nekem mindig kétszer nagyobb erőbedobással kellett csinálnom mindent, hogy elfogadjanak. Nyeltem egy nagyot, majd kinyögtem apa nevét.
- Romário de Souza Faria.
A kocsiban tapintani lehetett a döbbenetet. Kibámultam az ablakon és vártam, hogy feldolgozzák az infót. A védő tért először magához.
- Romárió? Mármint, "az" a Romárió? - nézett rám megerősítésért és én bólintottam. Hátra dőlt az ülésen. Ronaldo viszont az arcom fürkészte.
- Mi van? - csattantam fel. - A vezetésre figyelj! - morogtam vele.
- Nem értelek - csóválta meg a fejét. - Miért nem mondtad eddig?
- Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy miatta tartok ott ahol.
- Miért, nem? - jött a gúnyos kérdés a hátam mögül. Hirtelen fordultam felé és villámló szemekkel néztem rá.
- Soha, érted? Soha, nem kértem apám segítségét, mégis mindig megkaptam, hogy könnyű volt nekem. Elárulom, hogy kicsit se - fordultam vissza az ülésben, majd karomat a mellkasomon összefogva pufogtam magamban. Kínos csend ereszkedett közénk, amit kis idő múlva a portugál tört meg.
- Tudtam, hogy valahonnan ismerős az a csel, amit az első edzésen beszoptam - vigyorodott el és az én szám sarka is felfelé kezdett kúszni.
- Apától lestem - vallottam be, már mosolyogva.
A klub előtt megálltunk, míg Cris leparkolt, mi addig Ramossal csendben vártuk, kínosan ügyelve arra, nehogy egymásra nézzünk. Aztán a két férfival az oldalamon léptem be a klubba, ahol rögtön magával ragadott a hangulat. A hangfalakból igazi vérforraló latin zene szólt és én már most éreztem, ahogy a testemben szétárad a ritmus. Táncolni akartam, méghozzá azonnal, de muszáj volt előbb a többieket megkeresnünk. Az emeleten meg is találtuk őket.
- Azta mindenit! - néztek rám döbbenten, majd vigyorogni kezdtek. - Tuti, hogy nekünk van a világon a legdögösebb edzőnk - nyalta meg az ajkait Karim, én pedig felnevettem.
- Ez a dögös edző, mindjárt szomjan hal, így elmegy a pulthoz - mutattam a bár felé, de legalább hárman ugrottak egyszerre, hogy kiszolgáljanak.
- Majd én - nézett rám Roni, és eltűnt a szemem elől, hogy öt perc múlva egy koktéllal a kezében jelenjen meg újra. Belekóstoltam és vigyorogva fordultam felé.
- Sex on the Beach? Nem is rossz - aprókat kortyoltam az italomból, aztán a fülemet megütötte egy ismerős dallam.
- Ááá! Gusttavo Lima - álltam fel mellőlük és kérdőn néztem rájuk. - Jön valaki táncolni?
Többen is követtek a parkettre és végre táncolhattam. Nagyon jól elvoltunk. Sokat ökörködtem a fiúkkal, akik nem győztek elhalmozni bókokkal. Vége volt az egyik számnak, mikor meghallottam Justin Timberlake senkiével nem összetéveszthető hangját, ahogy a Senoritát énekli. Ránéztem a portugálra, aki vette a lapot és közelebb lépett hozzám. Őrülten erotikus táncba kezdtünk, amibe Sergio is beszállt. Izzott tőlünk a levegő. A két focista közé préselődve tekergettem a csípőmet, amit ők csillogó szemekkel követtek. Nagyon jól táncoltak ők is. Mikor vége lett a számnak, nevetve néztem rájuk, mert egyikük sem akart arrébb lépni tőlem.
- Megszomjaztam - simítottam végig az előttem álló Ramos mellkasán, majd hátra fordultam Crishez. - Kérnél nekem még egy koktélt? - pislogtam rá szépen. - Én addig elmegyek a mosdóba - csúsztam ki közülük, majd hátra sem nézve, elindultam az említett helyre. Bent megigazítottam a sminkemet, hideg vízzel kicsit lehűtöttem magam és gereblyéző mozdulatokkal rendbe szedtem a rakoncátlan tincseimet. Utolsót pillantva a tükörbe, elégedetten léptem ki a folyosóra. A helyemre érve, leültem és a már asztalon lévő italomba kortyoltam. Körülnéztem, szememmel a focistáimat figyeltem, mint egy tyúkanyó, mert azért csak az edzőjük vagyok. Többen lent táncoltak és én mosolyogva néztem a mozdulataikat.
- Melyikük tetszik? - ült le mellém Marcelo.
- Van egy- két jó pasi - húztam össze a szemem -, de egyik sem tízes.
- Nocsak, te is pontozod a férfiakat? - vágódott le a másik oldalamra Xabi.
- Miért, csak nektek szabad a nőket? - fintorogtam. - Micsoda hímsovinizmus - sóhajtottam fel színpadiasan.
- Ez érdekes téma - húzta közelebb hozzánk a székét Fabio és Pepe is. Egész kis kupaktanács gyűlt körém.
- Mi, az hogy én is pontozom a pasikat? - értetlenkedtem, mire bólogatni kezdtek.
- Milyen szempontok szerint pontozol? - nézett rá Marci.
- Hát... - gondolkodtam el. - Szem, száj, fenék, has - vigyorogtam rájuk. - Nem ebben a sorrendben, de ezek is fontosak. Aztán jöhet még az arc, haj, mosoly.
- Nekem hányast adnál? - kotyogott bele Karim. Összehúzott szemekkel végigmustráltam, mint valami művész az alkotását.
- Hetest.
- Csaaak? - kerekedtek el a szemei.
- Igen, mert nem tetszik a hajad, keveset mosolyogsz és nincs meg benned az a bizonyos plusz, ami a tizedik pontot jelenti nálam.
- Mi a tizedik pont?
- Tízest csak az kap, akibe bele is tudnék szeretni - mondtam, majd vigyorogni kezdtem -, de az nálam ritka, mint a fehér holló.
- Volt már olyan, aki megkapta a tízest? - nézett a szemembe Ramos, mire a jókedvem elillant.
- Igen, volt - bólintottam.
- Mi történt?
- Kivontam belőle húszat, így lett mínusz tíz pontja.
- Nehogy azt mond, hogy köztünk nincs tízes - szólalt meg a portugál mellőlem. Nem is vettem észre, hogy mikor került oda.
- Talán - válaszoltam sejtelmesen és próbáltam nem a védőre nézni.
- Én mennyit kapnék? - vigyorgott rám Cris.
- Tízből-kilencet - vágtam rá egyből. Többen is döbbenten néztek rám.
- Roni nem üti meg a mércédet? - hüledezett Mesut.
- Az a bizonyos plusz hiányzik belőle - fordultam a portugál felé és megütögettem a döbbent arcát. - Amúgy, minden rendben van vele - vigyorogtam, miközben magamon éreztem Ramos tekintetét. - És ti? - fordítottam a helyzeten. - Mi alapján pontoztok?
A kezdeti zavar után, amit a kérdésemmel okoztam, Karim volt az, aki beszélni kezdett.
- Nálunk is a szem, száj, arc, fenék, mosoly és persze a mellek - húzta fel a szemöldökét és a dekoltázsom felé kacsingatott. Vettem a lapot, és jól előre hajolva felé, tettem fel a kérdésem.
- Én hányast kapnék? - nyelt egy nagyot, bár a szemeit nem tudta elszakítani a mellkasomról, de válaszolt.
- Egyértelműen tízest - nézett fel végre a szemembe, mire a többiek is helyeselni kezdtek, én pedig nevetve dőltem hátra.
- Mertetek volna mást mondani, holnap dupla munka lett volna a jutalom.
Most már ők is velem nevettek. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már jócskán elmúlt két óra, így ideje lenne mennünk.
- Fiúk! - csaptam össze a kezem. - Itt a móka vége, mert holnap, illetve ma, még edzés van.
Fancsali képet vágtak és volt, aki morgott is egy sort.
- Tőlem maradhattok - kezdtem bele a mondandómba, mire pár embernek felcsillant a szeme. - De, ha meglátom valakin, hogy kicsit is másnapos, vagy fáradt, egy hónapig csak a kispadról nézheti a meccseket. Érthető? - bőszen bólogattak.
- Akkor, jó éjszakát mindenkinek! - köszöntem el, de még visszafordultam. - Jó vadászatot! - kacsintottam rájuk, majd nevetve mentem le a lépcsőn. Ahhoz, hogy az ajtóhoz jussak, át kellett verekedni magam a táncolókon. Nehéz feladat volt, mert ilyenkor már sok illuminált pasi nem tudta türtőztetni a kezeit. Így történt, hogy az egyik ilyen jómadár, ráöntötte a hófehér ruhámra a vörösborát.
- Baszd meg! - csattantam fel, mert ez volt az egyik kedvenc darabom, és ahogy elnéztem, mehet a kukába. - Nem tudsz vigyázni?
- Mi van cica? Nem tetszik a rendszer? - dülöngélt a lábain, én pedig láttam, hogy ebből semmi jó nem sül ki, ha maradok, így inkább elindultam a kijárat felé, de ő nem így gondolta és a csuklómnál fogva visszarántott.
- Ne siess, cica! Hagy nyaljam le rólad a boromat - ölelt szorosan magához és a szájából érkező szagtól majdnem behánytam.
- Baj van? - szólalt meg mögülem egy ismerős hang.
- Nincs - mondta ideglenes fogvatartóm. - Csak heves a kicsike - hajolt közelebb hozzám és én ezt a pillanatot választottam, hogy a jobb kezemet, ami szabadon volt, ökölbe szorítottam (ahogy apától tanultam) és egy jól irányzott ütést helyeztem el az állcsúcsán. Azonnal elengedte a másik kezem, majd hátratántorodott két lépést és dühösen nézett rám.
- Ezért kicsinállak - morogta, de én eléléptem és a pofájába sziszegtem.
- Van még ott, ahonnan ez jött - mutattam az öklömre, ami már kezdett sajogni, de nem mutattam ki a fájdalmat. - Nem volt elég? - néztem nagyon, de nagyon mérgesen rá, ami úgy látszik, hatott, mert felemelve a kezeit, elhátrált, majd eltűnt a tömegben.
- Azta! - nézett rám Cris és Ramos. - Nem semmi vagy. Láttuk a youtube-on, hogy ütötted ki Simeonét, de élőben sokkal jobb volt látni - vigyorgott rám a csatár.
- Szép ütés volt. Kitől tanultad? - kérdezte Sergio.
- Apától - vigyorogtam, majd megmozgattam az ujjaimat, hogy nem törtem-e el. - Most megyek, mert úgy érzem, ezt jegelnem kell - mutattam feléjük a szemmel láthatóan, dagadásnak indult kezemet.
- Hazaviszlek - mondta Cris és utat törve előttem elindult.
- Tessék - terítette rám Sergio a kabátját. - Valamennyit takar a foltból - mutatott a ruhámra.
- Köszönöm - hálálkodtam, de teljesen letaglózott a ruhájából áradó férfias illat, ami most az én testemet ölelte körbe.
Veszély, veszély, veszély! - villogott egy kis, piros lámpa a fejemben. Magamhoz térve, sietve követtem Ronaldot a kocsihoz. Hazafelé különböző régi történeteket meséltek nekem a csapatról, amin nagyon sokat nevettem. Kitettük Sergiot, majd miután elköszöntünk, Roni az én házam előtt állt meg.
- Haza tudtam volna sétálni - szálltam ki nevetve.
- Persze, és ha útközben elkap valami perverz állat - nézett rám kajánul.
- Nálad is perverzebb? - dobtam vissza a labdát.
- Még nálam is - lépett közelebb, és kiolvastam a szeméből, hogy mit akar.
- Cris - támasztottam a kezem a mellkasának. - Egy, nem akarok miattad a címlapokra kerülni. Kettő, Irina biztos hallotta, a kocsidat és lassan kijön , hogy hol vagy. Három, neked nem volt elég mára? - suttogtam a szemébe nézve.
- Egy, hajolt egyre közelebb az ajkaimhoz, ha beengedsz nincs címlapfotó. Kettő, Irina elutazott Angliába. Három, belőled soha nem elég.
Az utolsó szavakat már a számba mondta, aztán hirtelen csapott le rá, mint egy ragadozó az áldozatára, csakhogy ez az áldozat nem hagyta magát. Nehezen, de bejutottunk a lakásomba és átvettem az irányítást. Ügyesen a nappali kanapéja felé irányítottam, miközben ő már szinte falta a felsőtestemet. A ruhámból semmi perc alatt kihámozott, de én sem tétlenkedtem. Gombok repültek szanaszét, mikor letéptem róla az inget és a padlóra dobtam. Nadrágja és boxere pillanatok múlva követte azt. Nyelvem már a mellkasán játszott a két kis hegyes mellbimbóval. Vágytól elfeketedett szemekkel kapott ölbe, majd végig fektetett a kanapén. A hideg bőr és a felforrósodott testem közti különbség, csak még jobban felkorbácsolták az érzékeimet. Cris már a hasam alját csókolta, mire nekem jóleső sóhajok hagyták el az ajkam. Aztán visszatért a számhoz, szenvedélyesen csókolni kezdett. Én bevetettem a kezeimet. Végig simítottam a hátán, majd belemarkoltam a fenekébe, mire belenyögött a csókunkba. Fordítottam a helyzetünkön és a csípőjére ültem. Végignyaltam az állvonalát és a nyakát. Apró csókokkal hintettem be az ádámcsutkáját, aztán én is egyre lejjebb kezdtem el csókolgatni. Ujjaim a kockás hasát fedezték fel. Ahogy lejjebb csúsztattam a kezem, Cris felmordult, majd maga alá gyűrt. Két kezemet a fejem felett lefogta, majd belémhatolt. Először óvatosan mozgott, majd mikor úgy gondolta, hogy hozzászoktam a méretéhez, őrült tempóba kezdett. Szószerint csillagokat láttam a lehunyt szemhéjjam mögött. Egyszercsak felrobbant minden és elemi erővel tört rám az orgazmus. Éreztem, hogy a csatár sem marad le mögöttem. Két erőteljes lökés után megfeszült a teste, majd ernyedten rám nehezedett. Elengedte a kezeimet és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Mivel csikis voltam, kuncogva húztam össze magam.
- Elég volt - nevettem fel. - Nem bírom tovább - mocorogtam alatta és próbáltam kiszabadulni a teste alól.
- Ejnye - vigyorgott a fülembe -, nem bírod az iramot? - gúnyolódott, mire végighúztam a körmeimet a hátán egészen a fenekéig.
- Á! Te vadmacska - nézett rám, újra vágytól csillogó szemekkel, majd apait-anyait beleadva megcsókolt. Fulladásig tapadtunk egymás ajkaira, csak akkor váltunk el a másiktól, mikor már kapkodva szedtük a levegőt. Lihegve néztünk egymás szemébe, majd mindketten elvigyorodtunk.
- Őrülten jó volt - szólalt meg Roni rekedten.
- Meghiszem azt - bólogattam elégedetten, hiszen a testem teljesen ellazult az átélt orgazmus után. - De, most már jó lenne, ha aludni mennénk, mert az edzésen olyanok leszünk, mint a mosott szar - fejtettem ki a véleményem és örömmel vettem a portugál fancsali képét.
- Nem tudok kiigazodni rajtad - csóválta meg a fejét. - Egyik pillanatban olyan vagy, mint egy kiscica, a másikban, meg mint egy ragadozó, aki éppen vadászik.
- Mert lehet, hogy úgy is van - morfondíroztam hangosan, miközben összeszedtem a csatár ruháit. Kezébe nyomtam, ezzel is nyomatékosítva, hogy most már menjen.
- Nem alhatnék itt? - nézett rám bociszemekkel, de nem tudott meghatni.
- Cris, az ágyam tabu - mondtam és ő csodálkozva nézett rám.
- Tabu?
- Igen tabu. Oda csak azt engedem be, aki megkapta a tíz pontot - utaltam, a klubban elhangzott beszélgetésre. Nehezen, de haza küldtem végre a portugált, aki kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy ma nem alhat velem. Lezuhanyoztam, kerestem a kezemre jeget, majd elégedetten dőltem be az ágyamba, a testemet jóleső fáradtság lepte el. Pillanatokon belül elaludtam.
Este a fiúk kitalálták, hogy a meccs után, rájuk fér egy kis lazítás.
- Ugye velünk jössz? - néztek rám kiskutya szemekkel.
- Ki mondta, hogy ti mehettek? - húztam fel kérdőn a szemöldököm, mire döbbenten meredtek rám. Annyira murisak voltak, hogy muszáj volt nevetnem rajtuk.
- Bocs, fiúk - nyögtem ki nagy nehezen -, de ezt nem hagyhattam ki. - Törölgettem le a röhögéstől előbukkanó könnyeimet.
- A frászt hoztad ránk - háborgott Benzema. - Már azt hittem, hogy mégsem vagy olyan jó fej.
- Csak addig vagyok az, míg azt csináljátok, amit mondok - komolyodtam el, hisz itt volt az ideje, hogy lefektessek egy-két alapszabályt. - Amíg figyeltek rám, szó nélkül teszitek a dolgotok, addig béke van köztünk, de ha érzem, hogy linkeskedtek, akkor bekeményítek - végig néztem rajtuk, hogy lássam, megértették. - A kölcsönös tisztelet az alapja mindennek. Ha ti ezt megadjátok, akkor nem lesz gond. Én már eleve úgy jöttem ide, hogy mindegyikteket tisztelem azért, amit ebben a sportágban elért, hiszen nem kis dolog a Királyi Gárdához tartozni. Viszont, ez kellő alázatot is kíván, hiszen nem a klubnak kell lenni értetek, hanem nektek a klubért. Mindig legyetek büszkék arra, hogy ti vehetitek fel a Los Galaktikos mezt - fejeztem be a monológomat, aztán összeütöttem a kezem és elvigyorodtam. - Most, hogy ezt tisztáztuk, hova is megyünk este?
A csend pillanatok alatt váltott hangzavarrá. Mindenki másik szórakozóhelyre akart menni. Végül szavazással döntöttünk és így esett a választásunk a Mojitóra.
- Kilenckor találkozunk a klub előtt - búcsúztam el tőlük.
- Aztán szexy légy - hajolt be a kocsi ablakon Ronaldo.
- Mikor nem vagyok az? - néztem kihívóan a szemébe. - Hogy érezd a törődést, ma kiteszek magamért - simítottam végig az arcán kacéran, majd indítottam és otthagytam a parkolóban.
Hazaérve beálltam a zuhany alá. Végigpörögtek az események a fejemben. A sajtótájékoztató maga volt a pokol. A firkászok majd szétszedtek, mivel most tudták meg, hogy én lettem a Madrid edzője. Előre féltem a holnaptól, mert várható volt, hogy a címlapokon fog virítani a képem. Utáltam ezt a felhajtást. Sóhajtva zártam el a csapot, majd egy puha törölközőbe burkolózva léptem a szobámba. Megálltam a szekrény előtt és próbáltam felmérni a kínálatot. Extra szexyn akartam kinézni, ha már megígértem a portugálnak. Hosszas tanakodás után, önmagammal, sikerült választanom. Egy hófehér miniruha mellett döntöttem, ami köldökig ki volt vágva. A hátam teljesen szabadon volt benne és elől egy csomó tette sejtelmessé. Hatalmas színes fülbevalót tettem a fülembe, majd egy-két széles karperecet csúsztattam a karomra. A hajamat csak simán megszárítottam és feltűztem a frufrum. A sminket nem vittem túlzásba, mert nem szerettem a kilónyi vakolatot az arcomon. Belebújtam a kristályokkal kirakott platformos magassarkúmba és elégedetten néztem végig magamon a tükörben.
- Remélem jó leszek így Cris - mosolyogtam a tükörképemre. Még volt egy kis időm az indulásig, így a telefonomon nézelődtem a hírek között. A sporthíreknél leragadtam. Végignéztem, hogy ki hova igazolt, hogy tisztába legyek a dolgokkal. Megakadt a szemem valamin, illetve valakin.
- Átigazoltál az AS Romához? - néztem gúnyosan a képre, és úgy éreztem, mintha tőrt forgatnának a szívemben. - Még mindig jól nézel ki - suttogtam a telefonomnak, ahonnan egy barna szempár nézett velem szembe. Mielőtt elveszhettem volna a múlt ködében, csengettek. Összerezzentem a hangra, majd a kistáskámba süllyesztettem a telefonom és ajtót nyitottam. A portugál arcára ráfagyott a mosoly amikor meglátott és a szemében felcsillant a vágy, de tudtam, hogy nem engedhetem ki a gyeplőt a kezemből, mert akkor elvesztem.
- Elvitte a cica a nyelved? - kérdeztem tőle nevetve. Kiléptem mellé és bezártam az ajtót.
- Bocs - nyögte ki -, csak megleptél.
- Miért is?
- Mert, még nem láttam ilyen gyönyörű nőt - nézett a szemeimbe és kiolvastam belőle, hogy mire gondol. Jól estek a szavai az önbecsülésemnek, mert mégiscsak a nagy CR7 bókol nekem.
- Köszönöm - mosolyogtam rá huncutul. - Irinának is mindig ezt mondod? - gonoszkodtam.
- Nem nagyon szoktunk beszélgetni - vigyorodott el. - Mást csinálunk helyette - mondta sokat sejtetően.
Tudtam, mire megy ki a játék.
- Addig, míg nem megy az edzés rovására, tőlem akkor és annyiszor dugod meg a barátnődet, ahányszor csak bírod - láttam rajta, hogy ledöbbent. Korábban kelj fel Ronaldo, ha engem féltékennyé akarsz tenni. Az nem fog menni és ezt jobb, ha már az elején tisztázzuk.
- Cris, - kezdtem bele. - Ugye tudod, hogy ami köztünk van az csak és kizárólag szex és semmi más? - néztem a szemeibe, hogy lássa komolyan gondolom amit mondok. - Én nem fogom a párnámat vizesre sírni, mert te épp Irinával henteregsz és jelenetet sem rendezek, ha mással látlak. Kapóra jöttél, mert nekem is vannak szükségleteim, de remélem, hogy nem képzelsz bele többet. Ha ez gondot okoz, most szólj és felejtsük el egymást.
Arcára egy percig kiült a döbbenet, majd mikor átgondolta, hogy mit is mondtam, elvigyorodott.
- Tartós szövetségnek nézünk elébe - mondta és láttam rajta, hogy megértette. Én pedig észrevétlen kifújtam a levegőt a tüdőmből, megnyugodtam, hogy nem kell másik ágymelegítő után néznem.
Az ő kocsijával mentünk, mert ő nem ivott, így haza tudott fuvarozni a buli végén.
- Még beugrunk Ramosért - mondta, majd az utcánk végén megállt és dudált egyet. Nemsokkal később már hárman tartottunk a klub felé.
- Hogy lesz valakiből edző, nő létére? - hajolt be a két ülés közé a védő, nekem pedig furcsa bizsergés futott át a testemen, ahogy a lehelete megcsiklandozta a bőrömet.
- A családom és az ismerőseim szerint a véremben van - mosolyodtam el.
- Hogy-hogy? - nézett rám egy pillanatra a portugál.
- Az apám révén - feleltem, de nagyon nem akaródzott elárulnom a nevét, bár szerintem holnap már a címlapokon fog virítani.
- Előbb-utóbb úgyis megtudjuk, hogy ki ő - olvasott a gondolataimban Ramos. Tudtam, hogy igaza van, mégis olyan nehéz volt kimondani, hiszen akkor minden megváltozik. Csak is arra fognak gondolni, hogy könnyű volt nekem ilyen hátszéllel. Pedig ha tudnák. Egy híres apa mellett nagyobbak az elvárások is. Bárhova mentem tanulni, nekem mindig kétszer nagyobb erőbedobással kellett csinálnom mindent, hogy elfogadjanak. Nyeltem egy nagyot, majd kinyögtem apa nevét.
- Romário de Souza Faria.
A kocsiban tapintani lehetett a döbbenetet. Kibámultam az ablakon és vártam, hogy feldolgozzák az infót. A védő tért először magához.
- Romárió? Mármint, "az" a Romárió? - nézett rám megerősítésért és én bólintottam. Hátra dőlt az ülésen. Ronaldo viszont az arcom fürkészte.
- Mi van? - csattantam fel. - A vezetésre figyelj! - morogtam vele.
- Nem értelek - csóválta meg a fejét. - Miért nem mondtad eddig?
- Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy miatta tartok ott ahol.
- Miért, nem? - jött a gúnyos kérdés a hátam mögül. Hirtelen fordultam felé és villámló szemekkel néztem rá.
- Soha, érted? Soha, nem kértem apám segítségét, mégis mindig megkaptam, hogy könnyű volt nekem. Elárulom, hogy kicsit se - fordultam vissza az ülésben, majd karomat a mellkasomon összefogva pufogtam magamban. Kínos csend ereszkedett közénk, amit kis idő múlva a portugál tört meg.
- Tudtam, hogy valahonnan ismerős az a csel, amit az első edzésen beszoptam - vigyorodott el és az én szám sarka is felfelé kezdett kúszni.
- Apától lestem - vallottam be, már mosolyogva.
A klub előtt megálltunk, míg Cris leparkolt, mi addig Ramossal csendben vártuk, kínosan ügyelve arra, nehogy egymásra nézzünk. Aztán a két férfival az oldalamon léptem be a klubba, ahol rögtön magával ragadott a hangulat. A hangfalakból igazi vérforraló latin zene szólt és én már most éreztem, ahogy a testemben szétárad a ritmus. Táncolni akartam, méghozzá azonnal, de muszáj volt előbb a többieket megkeresnünk. Az emeleten meg is találtuk őket.
- Azta mindenit! - néztek rám döbbenten, majd vigyorogni kezdtek. - Tuti, hogy nekünk van a világon a legdögösebb edzőnk - nyalta meg az ajkait Karim, én pedig felnevettem.
- Ez a dögös edző, mindjárt szomjan hal, így elmegy a pulthoz - mutattam a bár felé, de legalább hárman ugrottak egyszerre, hogy kiszolgáljanak.
- Majd én - nézett rám Roni, és eltűnt a szemem elől, hogy öt perc múlva egy koktéllal a kezében jelenjen meg újra. Belekóstoltam és vigyorogva fordultam felé.
- Sex on the Beach? Nem is rossz - aprókat kortyoltam az italomból, aztán a fülemet megütötte egy ismerős dallam.
- Ááá! Gusttavo Lima - álltam fel mellőlük és kérdőn néztem rájuk. - Jön valaki táncolni?
Többen is követtek a parkettre és végre táncolhattam. Nagyon jól elvoltunk. Sokat ökörködtem a fiúkkal, akik nem győztek elhalmozni bókokkal. Vége volt az egyik számnak, mikor meghallottam Justin Timberlake senkiével nem összetéveszthető hangját, ahogy a Senoritát énekli. Ránéztem a portugálra, aki vette a lapot és közelebb lépett hozzám. Őrülten erotikus táncba kezdtünk, amibe Sergio is beszállt. Izzott tőlünk a levegő. A két focista közé préselődve tekergettem a csípőmet, amit ők csillogó szemekkel követtek. Nagyon jól táncoltak ők is. Mikor vége lett a számnak, nevetve néztem rájuk, mert egyikük sem akart arrébb lépni tőlem.
- Megszomjaztam - simítottam végig az előttem álló Ramos mellkasán, majd hátra fordultam Crishez. - Kérnél nekem még egy koktélt? - pislogtam rá szépen. - Én addig elmegyek a mosdóba - csúsztam ki közülük, majd hátra sem nézve, elindultam az említett helyre. Bent megigazítottam a sminkemet, hideg vízzel kicsit lehűtöttem magam és gereblyéző mozdulatokkal rendbe szedtem a rakoncátlan tincseimet. Utolsót pillantva a tükörbe, elégedetten léptem ki a folyosóra. A helyemre érve, leültem és a már asztalon lévő italomba kortyoltam. Körülnéztem, szememmel a focistáimat figyeltem, mint egy tyúkanyó, mert azért csak az edzőjük vagyok. Többen lent táncoltak és én mosolyogva néztem a mozdulataikat.
- Melyikük tetszik? - ült le mellém Marcelo.
- Van egy- két jó pasi - húztam össze a szemem -, de egyik sem tízes.
- Nocsak, te is pontozod a férfiakat? - vágódott le a másik oldalamra Xabi.
- Miért, csak nektek szabad a nőket? - fintorogtam. - Micsoda hímsovinizmus - sóhajtottam fel színpadiasan.
- Ez érdekes téma - húzta közelebb hozzánk a székét Fabio és Pepe is. Egész kis kupaktanács gyűlt körém.
- Mi, az hogy én is pontozom a pasikat? - értetlenkedtem, mire bólogatni kezdtek.
- Milyen szempontok szerint pontozol? - nézett rá Marci.
- Hát... - gondolkodtam el. - Szem, száj, fenék, has - vigyorogtam rájuk. - Nem ebben a sorrendben, de ezek is fontosak. Aztán jöhet még az arc, haj, mosoly.
- Nekem hányast adnál? - kotyogott bele Karim. Összehúzott szemekkel végigmustráltam, mint valami művész az alkotását.
- Hetest.
- Csaaak? - kerekedtek el a szemei.
- Igen, mert nem tetszik a hajad, keveset mosolyogsz és nincs meg benned az a bizonyos plusz, ami a tizedik pontot jelenti nálam.
- Mi a tizedik pont?
- Tízest csak az kap, akibe bele is tudnék szeretni - mondtam, majd vigyorogni kezdtem -, de az nálam ritka, mint a fehér holló.
- Volt már olyan, aki megkapta a tízest? - nézett a szemembe Ramos, mire a jókedvem elillant.
- Igen, volt - bólintottam.
- Mi történt?
- Kivontam belőle húszat, így lett mínusz tíz pontja.
- Nehogy azt mond, hogy köztünk nincs tízes - szólalt meg a portugál mellőlem. Nem is vettem észre, hogy mikor került oda.
- Talán - válaszoltam sejtelmesen és próbáltam nem a védőre nézni.
- Én mennyit kapnék? - vigyorgott rám Cris.
- Tízből-kilencet - vágtam rá egyből. Többen is döbbenten néztek rám.
- Roni nem üti meg a mércédet? - hüledezett Mesut.
- Az a bizonyos plusz hiányzik belőle - fordultam a portugál felé és megütögettem a döbbent arcát. - Amúgy, minden rendben van vele - vigyorogtam, miközben magamon éreztem Ramos tekintetét. - És ti? - fordítottam a helyzeten. - Mi alapján pontoztok?
A kezdeti zavar után, amit a kérdésemmel okoztam, Karim volt az, aki beszélni kezdett.
- Nálunk is a szem, száj, arc, fenék, mosoly és persze a mellek - húzta fel a szemöldökét és a dekoltázsom felé kacsingatott. Vettem a lapot, és jól előre hajolva felé, tettem fel a kérdésem.
- Én hányast kapnék? - nyelt egy nagyot, bár a szemeit nem tudta elszakítani a mellkasomról, de válaszolt.
- Egyértelműen tízest - nézett fel végre a szemembe, mire a többiek is helyeselni kezdtek, én pedig nevetve dőltem hátra.
- Mertetek volna mást mondani, holnap dupla munka lett volna a jutalom.
Most már ők is velem nevettek. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már jócskán elmúlt két óra, így ideje lenne mennünk.
- Fiúk! - csaptam össze a kezem. - Itt a móka vége, mert holnap, illetve ma, még edzés van.
Fancsali képet vágtak és volt, aki morgott is egy sort.
- Tőlem maradhattok - kezdtem bele a mondandómba, mire pár embernek felcsillant a szeme. - De, ha meglátom valakin, hogy kicsit is másnapos, vagy fáradt, egy hónapig csak a kispadról nézheti a meccseket. Érthető? - bőszen bólogattak.
- Akkor, jó éjszakát mindenkinek! - köszöntem el, de még visszafordultam. - Jó vadászatot! - kacsintottam rájuk, majd nevetve mentem le a lépcsőn. Ahhoz, hogy az ajtóhoz jussak, át kellett verekedni magam a táncolókon. Nehéz feladat volt, mert ilyenkor már sok illuminált pasi nem tudta türtőztetni a kezeit. Így történt, hogy az egyik ilyen jómadár, ráöntötte a hófehér ruhámra a vörösborát.
- Baszd meg! - csattantam fel, mert ez volt az egyik kedvenc darabom, és ahogy elnéztem, mehet a kukába. - Nem tudsz vigyázni?
- Mi van cica? Nem tetszik a rendszer? - dülöngélt a lábain, én pedig láttam, hogy ebből semmi jó nem sül ki, ha maradok, így inkább elindultam a kijárat felé, de ő nem így gondolta és a csuklómnál fogva visszarántott.
- Ne siess, cica! Hagy nyaljam le rólad a boromat - ölelt szorosan magához és a szájából érkező szagtól majdnem behánytam.
- Baj van? - szólalt meg mögülem egy ismerős hang.
- Nincs - mondta ideglenes fogvatartóm. - Csak heves a kicsike - hajolt közelebb hozzám és én ezt a pillanatot választottam, hogy a jobb kezemet, ami szabadon volt, ökölbe szorítottam (ahogy apától tanultam) és egy jól irányzott ütést helyeztem el az állcsúcsán. Azonnal elengedte a másik kezem, majd hátratántorodott két lépést és dühösen nézett rám.
- Ezért kicsinállak - morogta, de én eléléptem és a pofájába sziszegtem.
- Van még ott, ahonnan ez jött - mutattam az öklömre, ami már kezdett sajogni, de nem mutattam ki a fájdalmat. - Nem volt elég? - néztem nagyon, de nagyon mérgesen rá, ami úgy látszik, hatott, mert felemelve a kezeit, elhátrált, majd eltűnt a tömegben.
- Azta! - nézett rám Cris és Ramos. - Nem semmi vagy. Láttuk a youtube-on, hogy ütötted ki Simeonét, de élőben sokkal jobb volt látni - vigyorgott rám a csatár.
- Szép ütés volt. Kitől tanultad? - kérdezte Sergio.
- Apától - vigyorogtam, majd megmozgattam az ujjaimat, hogy nem törtem-e el. - Most megyek, mert úgy érzem, ezt jegelnem kell - mutattam feléjük a szemmel láthatóan, dagadásnak indult kezemet.
- Hazaviszlek - mondta Cris és utat törve előttem elindult.
- Tessék - terítette rám Sergio a kabátját. - Valamennyit takar a foltból - mutatott a ruhámra.
- Köszönöm - hálálkodtam, de teljesen letaglózott a ruhájából áradó férfias illat, ami most az én testemet ölelte körbe.
Veszély, veszély, veszély! - villogott egy kis, piros lámpa a fejemben. Magamhoz térve, sietve követtem Ronaldot a kocsihoz. Hazafelé különböző régi történeteket meséltek nekem a csapatról, amin nagyon sokat nevettem. Kitettük Sergiot, majd miután elköszöntünk, Roni az én házam előtt állt meg.
- Haza tudtam volna sétálni - szálltam ki nevetve.
- Persze, és ha útközben elkap valami perverz állat - nézett rám kajánul.
- Nálad is perverzebb? - dobtam vissza a labdát.
- Még nálam is - lépett közelebb, és kiolvastam a szeméből, hogy mit akar.
- Cris - támasztottam a kezem a mellkasának. - Egy, nem akarok miattad a címlapokra kerülni. Kettő, Irina biztos hallotta, a kocsidat és lassan kijön , hogy hol vagy. Három, neked nem volt elég mára? - suttogtam a szemébe nézve.
- Egy, hajolt egyre közelebb az ajkaimhoz, ha beengedsz nincs címlapfotó. Kettő, Irina elutazott Angliába. Három, belőled soha nem elég.
Az utolsó szavakat már a számba mondta, aztán hirtelen csapott le rá, mint egy ragadozó az áldozatára, csakhogy ez az áldozat nem hagyta magát. Nehezen, de bejutottunk a lakásomba és átvettem az irányítást. Ügyesen a nappali kanapéja felé irányítottam, miközben ő már szinte falta a felsőtestemet. A ruhámból semmi perc alatt kihámozott, de én sem tétlenkedtem. Gombok repültek szanaszét, mikor letéptem róla az inget és a padlóra dobtam. Nadrágja és boxere pillanatok múlva követte azt. Nyelvem már a mellkasán játszott a két kis hegyes mellbimbóval. Vágytól elfeketedett szemekkel kapott ölbe, majd végig fektetett a kanapén. A hideg bőr és a felforrósodott testem közti különbség, csak még jobban felkorbácsolták az érzékeimet. Cris már a hasam alját csókolta, mire nekem jóleső sóhajok hagyták el az ajkam. Aztán visszatért a számhoz, szenvedélyesen csókolni kezdett. Én bevetettem a kezeimet. Végig simítottam a hátán, majd belemarkoltam a fenekébe, mire belenyögött a csókunkba. Fordítottam a helyzetünkön és a csípőjére ültem. Végignyaltam az állvonalát és a nyakát. Apró csókokkal hintettem be az ádámcsutkáját, aztán én is egyre lejjebb kezdtem el csókolgatni. Ujjaim a kockás hasát fedezték fel. Ahogy lejjebb csúsztattam a kezem, Cris felmordult, majd maga alá gyűrt. Két kezemet a fejem felett lefogta, majd belémhatolt. Először óvatosan mozgott, majd mikor úgy gondolta, hogy hozzászoktam a méretéhez, őrült tempóba kezdett. Szószerint csillagokat láttam a lehunyt szemhéjjam mögött. Egyszercsak felrobbant minden és elemi erővel tört rám az orgazmus. Éreztem, hogy a csatár sem marad le mögöttem. Két erőteljes lökés után megfeszült a teste, majd ernyedten rám nehezedett. Elengedte a kezeimet és a nyakamat kezdte el csókolgatni. Mivel csikis voltam, kuncogva húztam össze magam.
- Elég volt - nevettem fel. - Nem bírom tovább - mocorogtam alatta és próbáltam kiszabadulni a teste alól.
- Ejnye - vigyorgott a fülembe -, nem bírod az iramot? - gúnyolódott, mire végighúztam a körmeimet a hátán egészen a fenekéig.
- Á! Te vadmacska - nézett rám, újra vágytól csillogó szemekkel, majd apait-anyait beleadva megcsókolt. Fulladásig tapadtunk egymás ajkaira, csak akkor váltunk el a másiktól, mikor már kapkodva szedtük a levegőt. Lihegve néztünk egymás szemébe, majd mindketten elvigyorodtunk.
- Őrülten jó volt - szólalt meg Roni rekedten.
- Meghiszem azt - bólogattam elégedetten, hiszen a testem teljesen ellazult az átélt orgazmus után. - De, most már jó lenne, ha aludni mennénk, mert az edzésen olyanok leszünk, mint a mosott szar - fejtettem ki a véleményem és örömmel vettem a portugál fancsali képét.
- Nem tudok kiigazodni rajtad - csóválta meg a fejét. - Egyik pillanatban olyan vagy, mint egy kiscica, a másikban, meg mint egy ragadozó, aki éppen vadászik.
- Mert lehet, hogy úgy is van - morfondíroztam hangosan, miközben összeszedtem a csatár ruháit. Kezébe nyomtam, ezzel is nyomatékosítva, hogy most már menjen.
- Nem alhatnék itt? - nézett rám bociszemekkel, de nem tudott meghatni.
- Cris, az ágyam tabu - mondtam és ő csodálkozva nézett rám.
- Tabu?
- Igen tabu. Oda csak azt engedem be, aki megkapta a tíz pontot - utaltam, a klubban elhangzott beszélgetésre. Nehezen, de haza küldtem végre a portugált, aki kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy ma nem alhat velem. Lezuhanyoztam, kerestem a kezemre jeget, majd elégedetten dőltem be az ágyamba, a testemet jóleső fáradtság lepte el. Pillanatokon belül elaludtam.
2013. november 23., szombat
A kor nem számít Nyolcadik rész
Corina
Két hét telt el az incidens óta. Reggeltől estig dolgoztam, így nem volt időm töprengeni a történteken. Annyit megtudtam, hogy a volt férjem is bekerült a keretbe, ahogy Ramos és Casillas is. A kapussal sikerült jól összebarátkoznom. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó fej. Amikor csak ideje volt, meglátogatott a személyzeti öltözőben. Ilyenkor, jókat beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Kiderült, hogy nagyon sokban hasonlít az ízlésünk. Ugyanazokat a kajákat szeretjük, ugyanazért az énekesért rajongunk és a filmek terén is teljes az összhang köztünk. Mikor erre fény derült, meghívtam őt és a barátnőjét magamhoz vacsorára. Sarában is pozitívan csalódtam. Egy kedves, normális lányt ismertem meg a személyében, aki cseppet sem volt beképzelt. Eleinte tartottunk egymástól, de mikor rájött, hogy semmit nem akarok a barátjától, teljesen megenyhült irántam. Innentől fogva még egy barátnőt tudhattam magaménak. Így történt, hogy a péntek estémet Sara és Iker társaságában kívántam eltölteni, mivel meghívtak vacsorára. Leszálltam a motoromról, mikor egy ismerős autó parkolt mellém. Még nem vettem le a bukómat, mert vártam, hogy mit lép a védő. Kiszállt a kocsiból, majd kíváncsian vizslatta hol a motorom, hol engem. Csak mosolyogtam magamban. Ebben a pillanatban lépett ki a kapun Iker.
- Hola! - nézett egyikünkről a másikra.
- Hola! - köszöntünk egyszerre, majd úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy felfedjem a kilétem. Ahogy kibukkant a hajam a bukó alól, Sergio szó szerint eltátotta a száját, amire mi Ikerrel egyszerre kezdtünk el nevetni.
- Corina? - nézett még mindig csodálkozva rám.
- Szia, Sergio - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ez a tiéd? - nézett áhítattal a motoromra.
- Látsz itt mást motoroscuccban, rajtam kívül? - forgattam meg a szemeimet.
- Nem, persze, csak... - dadogott. - olyan fura egy törékeny nőt, egy ilyen bazi nagy motoron látni.
Óvatosan végighúzta az ujját a festésen. Lerítt róla, hogy majd megveszik érte. Nekem, pedig az arcomra kiült a "büszke-tulajdonos" mosolya.
- Szeretnéd kipróbálni? - kérdeztem rá.
- Nem merem - vallotta be.
- Miért?
- Hát... Először is, még soha nem vezettem motort, másodszor, hogyha beleszeretek, akkor veszek én is egyet - sóhajtott fel.
- Ja, és akkor del Bosque vagy Ancelotti ki is nyír - kapcsolódott be a beszélgetésünkbe Iker, mire a védő egy nagy sóhaj mellett elhúzta a száját.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, de szerettem volna megmutatni neki, hogy milyen érzés egy ilyen gyönyörűségen száguldani.
- Gyere! Elviszlek egy körre - mosolyodtam el én is, a kétértelmű mondatomon.
- Nem gond? - csillant fel a szeme.
- Nekem nem, de remélem, hogy a csapatkapitány is beleegyezik - néztem Ikerre, aki egy kis gondolkodás után, bólintott.
- De tényleg csak egy kör, és vigyázz rá, mert még szüksége van rá a csapatnak - ütögette vállba Sergiot.
Odaadtam a bukómat neki, míg én, összefogtam a hajam a csuklómon tartott hajgumival. Megvártam, míg kényelmesen elhelyezkedik és indítottam. Nem akartam túl gyorsan menni, nehogy valami baj legyen, de az egyik lámpánál Ramos a fülembe kiabált.
- Megmutatod, hogy mit tud?
Elvigyorodtam és csak bólintottam egyet. Elvezettem a motort egy kevésbé használt úthoz, ahol én is kiszoktam engedni a fáradt gőzt.
- Kapaszkodj! - szóltam hátra, majd gázt adtam. A szél az arcomba csapott, kipirosítva azt. Élveztem, ahogy lobog a hajam a szélben. Éreztem, hogy a focista erősen öleli a derekam, és ez különös érzéseket keltett bennem. Sajnos, nem tudtam hátra nézni, így nem láthattam az arcát. Mikor úgy gondoltam, hogy elég volt, megfordultam és visszavezettem a barátainkhoz. Iker azonnal ott termett mellettünk, gondolom már messziről hallotta, hogy jövünk. Sergio lemászott mögülem, majd a bukót levéve, a kezembe nyomta azt. Hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Ez kurva jó volt - nézett rám és barna szemeit ragyogva fordította felém.
- Örülök, hogy tetszett - nevettem fel. - Épségben visszahoztam - szalutáltam mókásan a kapusnak, aki csak mosolyogva megcsóválta a fejét. - Te nem akarod kipróbálni? - érdeklődtem tőle.
- Sara meg is ölne - nyögött fel, de láttam rajta, hogy eltette magában az infót.
- Akkor, majd legközelebb - szálltam le én is a motorról. Elindultunk Iker után.
- Jaj, bocs - nézett rám bociszemekkel a kapus - Sergiot is meghívtuk, ha nem baj.
- Ha baj, hazaküldöd? - somolyogtam rá, majd látva ijedt tekintetét , beleboxoltam a vállába. - Tudod, hogy csak hülyéskedek.
Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, míg a védő kérdőn nézett ránk.
- Ti mióta vagytok ilyen jóban? - kíváncsiskodott. Zavarba jöttem a kérdésétől és tanácstalanul néztem Ikerre, de ő hamar feltalálta magát.
- Meséltem, hogy találkoztunk a piacon? - nézett Ramosra, aki bizonytalanul bólogatott. - A lányok tök jól elbeszélgettek, aztán összehaverkodtunk. Ennyi - zárta le a témát gyorsan.
Ezt nem hiszem el - vigyorogtam magamban. - Most komolyan az én sztorimmal takarózik?
Beléptünk a házba, ahol, már mennyei illatok vártak minket.
- Hm... - szaglásztam a levegőbe. - Csirkés paileija.
- Azta - meredt rám Sergio. - Ennyiből megállapítottad? - kérdezte, mire megvontam a vállam.
- Nem csodálkoznál, ha ettél volna a főztjéből - tessékelt be minket az ebédlőbe Iker.
- Miért te már ettél?
- Volt hozzá szerencsém - mosolyodott el a kapus, és folytatta. - De azt ki is kell érdemelni - húzta az agyát a védőnek.
- Pfh. A fene se gondolta, hogy ti így összemelegedtetek - játszotta a sértődöttet, egészen addig, míg a háziasszony be nem hozta a vacsoránkat. Akkor már ő is inkább arra koncentrált.
- Szia, Sara! - adtam puszit a nő arcára, amin felnevetett.
- Szia, Rina! Bocs, de már megint olyan jó eper illatod van, hogy muszáj megszaglásszalak közelebbről - hajolt oda hozzám, mire én is nevetni kezdtem.
- Mondtam, hogy melyik tusfürdőt próbáld ki.
- Tudom, de egyszerűen nincs időm elmenni abba a boltba, mert tele van a naptáram - húzta el ő és Iker is a száját. - Meg kell interjúvolnom az egész válogatottat, külön-külön.
- Ó, - vigyorodott el Ramos. - Hozzám is jössz?
- Valamikor igen - forgatta meg Sara a szemeit. - De előtte a légiósokat kell letudnom, mielőtt visszautaznak a csapatukhoz. Tegnap, pont Torresnél voltam - nézett Sergiora, akinek kisfiús huncutság csillant meg a szemében.
- Nando, itt van? - kérdezte, majd el is komorult. - Fel sem hívott, hogy megérkezett.
- Velem üzent - nyugtatta meg Sara. - Elhagyta a telefonját, így nem tudja a számokat. Most próbálja pótolni őket. Holnap megkeres. Azért csak holnap, mert tegnap reggel jött. Otthon volt a szüleinél, majd interjúja volt velem. Ma, pedig Bosqueval tárgyal - magyarázta Sara.
Látszott a védőn, hogy megnyugodott.
- Holnap Navassal találkozom - mondta halkan a nő.
- Ne csináljatok úgy, mintha ez gond lenne. Én már túl léptem rajta - mosolyogtam rájuk.
- Ő már kevésbé - morgott Sergio az orra alatt, de meghallottam.
- Nézd, nem tehetek róla, hogy megbuggyant. Ő volt az, akinek nem voltam elég, tehát éppen ideje lesz, hogy felfogja végre, hogy vége. Először azt hittem, hogy belepusztulok, de aztán a barátnőim rádöbbentettek, hogy nem ér annyit az egész. Most pedig, már nem érdekel. - vontam meg a vállam, csodálkozó szemek kereszttüzében.
- Hogy-hogy nem tálaltál ki te is, mint az a lány? - kérdezte Ramos, mire Sara és Iker csúnyán néztek rá.
- Nincs baj - intettem nekik. - Tudod - kezdtem bele a magyarázatba -, soha nem voltam olyan, és nem is leszek, aki az újságok címlapján szeret tetszelegni. Az nem én vagyok. Én szeretem a nyugalmat, a normális életet - néztem a kapusra, aki csak mindentudón mosolygott. - Utáltam, mikor a sok firkász a házunk előtt leste, hogy mikor, kivel, mit csinálunk. Ezért is bántott, amikor Jesus az újságírók bevonásával próbált befolyásolni, hogy bocsássak meg. Ha kicsit is ismert volna, tudja, hogy ez az, amivel semmit nem ér el nálam. Legalább kiderült, hogy öt évig voltam egy olyan férfi felesége, aki még ezt sem tudta megjegyezni - sóhajtottam fel keserűen, majd gyorsan témát váltottam.
- Na, de most már együnk, mert teljesen kihűl a kaja.
Szedtünk magunknak és csendben vacsorázni kezdtünk. Láttam a többieken, hogy az előző mondataimon kattognak. Sergio pedig, néha lopva rám nézett, ami kicsit zavart. Hogy megtörjem a csendet, felvetettem, hogy elmehetnénk bulizni másnap este.
- Jó ötlet! - csillant fel Sara szeme, miután Ikerre nézett. - Olyan rég voltunk már bulizni.
- Értettem hölgyem! - szalutált a kapus úgy, mint nemrég én, majd szájon csókolta a barátnőjét. - Holnap este buli. Hova menjünk? - bohóckodott tovább, mire éreztem, hogy végre újra feloldódott a hangulat.
- Ötletek? - néztem körül, de csak tanácstalan arcokat láttam.
- Unasuna? - nézett rám a védő, mire elhúztam a számat.
- A múltkori után, kicsit jegelem a helyet - adtam magyarázatot. - Legalábbis, míg itt van - nem kellett nevesítenem, hogy tudják kiről van szó.
- Mit szólnátok, Speciálhoz? - kérdezte a lány.
- Még nem hallottam róla - vallottam be, de ahogy ránéztem a fiúkra, szerintem ők is így voltak vele.
- Most nyílt, nem olyan rég - magyarázta Sara. - Egy volt osztálytársamé, aki folyton azzal nyúz, hogy csekkoljam le.
- Akkor meg is van - közölte Iker. - Két legyet ütünk egy csapásra. Elmegyünk bulizni, míg te tiszteletedet teszed a srácnál. Ez így jó, nem? - nézett ránk kérdőn, mire mi bőszen bólogattunk.
Ránéztem az órámra és nem akartam hinni a szememnek.
- Úristen, már ennyi az idő? Mondjuk, jó társaságban, gyorsan telik, az biztos - álltam fel az asztaltól. - Sajnálom, de nekem mennem kell, mert holnapra szépre kell aludnom magam.
- Alvás nélkül is gyönyörű vagy - hallottam meg Ramos bókját, amibe belepirultam. Nem válaszoltam rá, mert nem akartam, hogy azt higgye, hogy udvaroltatok magamnak.
- Köszönöm a vacsorát - néztem inkább az egymásba feledkező párra, akik azt sem vették észre, hogy belebújtam a motoros-overálomba.
- Azt hiszem, hogy nem hallják - súgta oda nekem, mosolyogva a védő. - Majd én kikísérlek.
- Oké - nevettem fel, de még ez sem zavarta meg Ikeréket.
- Nagy a szerelem, ilyenkor se nem látnak, se nem hallanak - magyarázta, egy széles mosoly kíséretében.
- Vettem észre - nevettem vele én is. - Kösz, hogy kikísértél - ültem fel a Kawámra.
- Nincs mit. Inkább én köszönöm, hogy megmotoroztattál - éreztem, hogy direkt nem használja az, "elvittél egy körre" mondatot.
- Akkor holnap - vettem fel a bukómat.
- Igen, holnap találkozunk - válaszolt.
Még akkor is éreztem a tekintetét a hátamban, mikor befordultam az utcasarkon.
2013. november 22., péntek
10/10 Nyolcadik rész
Cris
Alig emlékszem valamire a második félidőből. Állandóan Lola szavai csengtek a fülembe. Akarom őt, erre már rájöttem. Ő nem olyan, mint a többi nő. Nem akar kapcsolatot, nem száll rá az emberre. Egyszerűen csak él és nekem ez bejön. Nagyon is. Irina néha az agyamra megy a célozgatásaival: Juniornak anya kell, az egyik ismerősét most jegyezték el és így tovább. Tudom, hogy mire megy ki a játék, de én még nem érzem rá késznek magam. Viszont Lola más. Ő olyan, mint én, csak nőben. Erre a gondolatra elvigyorodtam. Szerintem Rodas nem tudta, hogy mi üthetett belém. Muszáj gólt lőnöm - kattog az agyam és ilyenkor a legkisebb helyzetből is próbálom a legtöbbet kihozni. 2-2. Ennél szarabb is lehetne a helyzet, de nekem kell az a gól, hogy nyerjünk és megkapjam amire már régóta várok.
Felnéztem és láttam, hogy a hosszabbítás végén tartunk. Felforrt a vérem. Modric hozzám passzolta a labdát és én, lesz ami lesz alapon, rárúgtam a kapura. Szerintem az égiek velem voltak, mert a kapufáról bepattant a gólvonal mögé a labda. Nyertünk! Levettem a pólóm és így ünnepeltem. Tudtam, hogy érteni és érezni fogja, hogy neki szól. Oda sem néztem a bíróra, aki felemelte a sárgalapomat. Ennyit megért. Végre valahára megszólalt a sípszó és véget ért a meccs. Elindultam az öltözők felé, de közben kezet fogtam a játékosokkal, mégsem akartam bunkó lenni. Félszemmel még láttam, ahogy Lola sietősen elhagyja a pályát, kezet sem fog a másik edzővel, amit nem csodálok, mert a kivetítőn mi is láthattuk, ahogy megkapja miatta az első sárgáját a Real színeiben.
- Tüzes baba! - vigyorgott rám Keylor Navas.
- Szerintem is.
- Megvolt már? - kíváncsiskodott, mire elborult az agyam.
- Azért, mert a faszkalap edzőtök kitalálta, még nem igaz. Kurva jó edző, még ha nő is. Kérdezd csak meg a Santosos fiúkat, akikkel megnyerte a brazil kupát. Lehet, hogy külsőre úgy néz ki, mint egy cicababa, de nem az. Velünk edz és fociban még minket is le tud alázni - osztottam ki a játékost, majd otthagytam a döbbenetével együtt.
Végre bejutottam a folyosóra. Már alig lézengtek rajta emberek. Óvatosan, figyelve, hogy senki ne lásson meg, lenyomtam az edzőöltöző kilincsét, ami természetesen nyitva volt, és besurrantam. Arcomra levakarhatatlan vigyor kúszott. Körülnéztem, a földön szanaszét hevertek Lola ruhái, míg a fehér tangája a fürdőszobakilincsre volt felakasztva. Bentről vízcsobogás hallatszott. Életemben nem vetkőztem le ilyen gyorsan, majd még egyszer leellenőriztem, hogy bezártam-e az ajtót. Belépve a fürdőbe, alig láttam, majd mikor már megszokta a szemem a gőzt, észrevettem a lányt a zuhany falának támaszkodva. Engem mustrált, apró mosollyal az arcán.
- Megcsináltad - mondta, miközben beléptem hozzá.
- Jó volt a motiváció - néztem rá éhes szemekkel, majd lecsaptam az ajkaira. A vérem már megint forrt, de most Lola miatt. Elszakadtam a vérvörös ajkaktól és végig néztem a lányon. Nem volt szégyenlős, bár nem is lett volna miért. Mindene tökéletes volt, Én pedig éreztem, hogy a látványa a felkorbácsolt véremet egy helyre vezeti. Míg én elvoltam a teste feltérképezésével, addig ő egy hirtelen mozdulattal változtatott a helyzetünkön. Neki lökött a zuhanyzó hideg falának és átölelve a tarkómat, magához húzott és megcsókolt. Meglepett a hevessége, de egyben fel is izgatott. Nem akartam lemaradni tőle, ezért simogatni kezdtem a testét, mire felmordult és beleharapott a számba.
- Nem szeretkezni akarok, hanem dugni - vetette oda nekem. Erre már én is felmordultam. Dugni akarsz? Akkor megkapod - gondoltam, majd hagytam a finomkodó mozdulatokat és felemelve a lábait a derekam köré, a zuhanyzó falának döntöttem. Azonnal befurakodtam a testébe. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzésre. Nem tartott sokáig, míg eljuttattam a csúcsra és pár pillanat múlva én is követtem őt. Óvatosan csusszantam ki belőle és talpra állítottam. Mosolyogva nézett rám a gyönyörű szemeivel.
- Szerintem ezt bevezetjük - cukkolt. - Ha nyertek, akkor mindig bejöhetsz az öltözőmbe - simogatta meg a hasfalam, mire újra forrni kezdett bennem a vér.
- Nahát, úgy látom, hogy neked nem elég a 95 perc a pályán - kacérkodott, majd kilépett mellőlem a zuhany alól. Elkaptam a karját és magamhoz rántottam, hogy ne csak lássa, érezze is mit tesz velem. Ráhajoltam az ajkaira és hevesen csókolni kezdtem. Egy ideig hagyta, majd kibontakozott a karjaimból.
- Egyezzünk meg. Egy gól, egy menet. Két gól, kettő. Ha mesterhármast rúgsz, tied az egész éjszakám - nézett rám pironkodás nélkül és valami szöget ütött a fejemben.
- A Santosban is ezt csináltad? - csúszott ki a számon. Ijedten néztem rá, de ő csak mosolygott.
- Szerinted? Nő létemre nekem is vannak szükségleteim. Hogy válaszoljak, igen, ott is volt valaki, aki mindig gólokat rúgott ezért a pár percért - mutatott ránk.
- Ki volt az? - tett kíváncsivá egy pillanat alatt, hisz csak férfiból vagyok és tudnom kell a konkurencia nevét.
- Nem, nem, nem - nevetett. - Nem kell mindent tudnod. Most pedig szeretnék felöltözni és te is tedd azt, hiszen vár ránk a sajtótájékoztató - váltott át semleges témára. Elhűlve néztem, hogy hová lett az a tüzes csaj, aki pár perce még a nevemet nyögte a zuhany alatt. Átváltozott egy határozott, fiatal nővé, aki ráadásul az edzőm. Gyorsan magamra kaptam a ruhám, majd az ajtóból még vigyorogva visszaszóltam neki.
- Mostantól kösd fel a gatyád, mert meccsenként legalább kettőt rúgok - ígértem meg neki, mire felnevetett.
Becsuktam magam mögött az ajtót és megindultam a mi öltözőnkhöz. Bent a fiúk csodálkozva kérdezgették, hogy hol voltam eddig. Mosolyogva válaszoltam.
- Maradjunk annyiban, hogy már tudom, hogy lehet kupát nyerni - néztem rájuk jelentőségteljesen, amiből ők nem értettek semmit.
Alig emlékszem valamire a második félidőből. Állandóan Lola szavai csengtek a fülembe. Akarom őt, erre már rájöttem. Ő nem olyan, mint a többi nő. Nem akar kapcsolatot, nem száll rá az emberre. Egyszerűen csak él és nekem ez bejön. Nagyon is. Irina néha az agyamra megy a célozgatásaival: Juniornak anya kell, az egyik ismerősét most jegyezték el és így tovább. Tudom, hogy mire megy ki a játék, de én még nem érzem rá késznek magam. Viszont Lola más. Ő olyan, mint én, csak nőben. Erre a gondolatra elvigyorodtam. Szerintem Rodas nem tudta, hogy mi üthetett belém. Muszáj gólt lőnöm - kattog az agyam és ilyenkor a legkisebb helyzetből is próbálom a legtöbbet kihozni. 2-2. Ennél szarabb is lehetne a helyzet, de nekem kell az a gól, hogy nyerjünk és megkapjam amire már régóta várok.
Felnéztem és láttam, hogy a hosszabbítás végén tartunk. Felforrt a vérem. Modric hozzám passzolta a labdát és én, lesz ami lesz alapon, rárúgtam a kapura. Szerintem az égiek velem voltak, mert a kapufáról bepattant a gólvonal mögé a labda. Nyertünk! Levettem a pólóm és így ünnepeltem. Tudtam, hogy érteni és érezni fogja, hogy neki szól. Oda sem néztem a bíróra, aki felemelte a sárgalapomat. Ennyit megért. Végre valahára megszólalt a sípszó és véget ért a meccs. Elindultam az öltözők felé, de közben kezet fogtam a játékosokkal, mégsem akartam bunkó lenni. Félszemmel még láttam, ahogy Lola sietősen elhagyja a pályát, kezet sem fog a másik edzővel, amit nem csodálok, mert a kivetítőn mi is láthattuk, ahogy megkapja miatta az első sárgáját a Real színeiben.
- Tüzes baba! - vigyorgott rám Keylor Navas.
- Szerintem is.
- Megvolt már? - kíváncsiskodott, mire elborult az agyam.
- Azért, mert a faszkalap edzőtök kitalálta, még nem igaz. Kurva jó edző, még ha nő is. Kérdezd csak meg a Santosos fiúkat, akikkel megnyerte a brazil kupát. Lehet, hogy külsőre úgy néz ki, mint egy cicababa, de nem az. Velünk edz és fociban még minket is le tud alázni - osztottam ki a játékost, majd otthagytam a döbbenetével együtt.
Végre bejutottam a folyosóra. Már alig lézengtek rajta emberek. Óvatosan, figyelve, hogy senki ne lásson meg, lenyomtam az edzőöltöző kilincsét, ami természetesen nyitva volt, és besurrantam. Arcomra levakarhatatlan vigyor kúszott. Körülnéztem, a földön szanaszét hevertek Lola ruhái, míg a fehér tangája a fürdőszobakilincsre volt felakasztva. Bentről vízcsobogás hallatszott. Életemben nem vetkőztem le ilyen gyorsan, majd még egyszer leellenőriztem, hogy bezártam-e az ajtót. Belépve a fürdőbe, alig láttam, majd mikor már megszokta a szemem a gőzt, észrevettem a lányt a zuhany falának támaszkodva. Engem mustrált, apró mosollyal az arcán.
- Megcsináltad - mondta, miközben beléptem hozzá.
- Jó volt a motiváció - néztem rá éhes szemekkel, majd lecsaptam az ajkaira. A vérem már megint forrt, de most Lola miatt. Elszakadtam a vérvörös ajkaktól és végig néztem a lányon. Nem volt szégyenlős, bár nem is lett volna miért. Mindene tökéletes volt, Én pedig éreztem, hogy a látványa a felkorbácsolt véremet egy helyre vezeti. Míg én elvoltam a teste feltérképezésével, addig ő egy hirtelen mozdulattal változtatott a helyzetünkön. Neki lökött a zuhanyzó hideg falának és átölelve a tarkómat, magához húzott és megcsókolt. Meglepett a hevessége, de egyben fel is izgatott. Nem akartam lemaradni tőle, ezért simogatni kezdtem a testét, mire felmordult és beleharapott a számba.
- Nem szeretkezni akarok, hanem dugni - vetette oda nekem. Erre már én is felmordultam. Dugni akarsz? Akkor megkapod - gondoltam, majd hagytam a finomkodó mozdulatokat és felemelve a lábait a derekam köré, a zuhanyzó falának döntöttem. Azonnal befurakodtam a testébe. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzésre. Nem tartott sokáig, míg eljuttattam a csúcsra és pár pillanat múlva én is követtem őt. Óvatosan csusszantam ki belőle és talpra állítottam. Mosolyogva nézett rám a gyönyörű szemeivel.
- Szerintem ezt bevezetjük - cukkolt. - Ha nyertek, akkor mindig bejöhetsz az öltözőmbe - simogatta meg a hasfalam, mire újra forrni kezdett bennem a vér.
- Nahát, úgy látom, hogy neked nem elég a 95 perc a pályán - kacérkodott, majd kilépett mellőlem a zuhany alól. Elkaptam a karját és magamhoz rántottam, hogy ne csak lássa, érezze is mit tesz velem. Ráhajoltam az ajkaira és hevesen csókolni kezdtem. Egy ideig hagyta, majd kibontakozott a karjaimból.
- Egyezzünk meg. Egy gól, egy menet. Két gól, kettő. Ha mesterhármast rúgsz, tied az egész éjszakám - nézett rám pironkodás nélkül és valami szöget ütött a fejemben.
- A Santosban is ezt csináltad? - csúszott ki a számon. Ijedten néztem rá, de ő csak mosolygott.
- Szerinted? Nő létemre nekem is vannak szükségleteim. Hogy válaszoljak, igen, ott is volt valaki, aki mindig gólokat rúgott ezért a pár percért - mutatott ránk.
- Ki volt az? - tett kíváncsivá egy pillanat alatt, hisz csak férfiból vagyok és tudnom kell a konkurencia nevét.
- Nem, nem, nem - nevetett. - Nem kell mindent tudnod. Most pedig szeretnék felöltözni és te is tedd azt, hiszen vár ránk a sajtótájékoztató - váltott át semleges témára. Elhűlve néztem, hogy hová lett az a tüzes csaj, aki pár perce még a nevemet nyögte a zuhany alatt. Átváltozott egy határozott, fiatal nővé, aki ráadásul az edzőm. Gyorsan magamra kaptam a ruhám, majd az ajtóból még vigyorogva visszaszóltam neki.
- Mostantól kösd fel a gatyád, mert meccsenként legalább kettőt rúgok - ígértem meg neki, mire felnevetett.
Becsuktam magam mögött az ajtót és megindultam a mi öltözőnkhöz. Bent a fiúk csodálkozva kérdezgették, hogy hol voltam eddig. Mosolyogva válaszoltam.
- Maradjunk annyiban, hogy már tudom, hogy lehet kupát nyerni - néztem rájuk jelentőségteljesen, amiből ők nem értettek semmit.
2013. november 21., csütörtök
A kor nem számít Hetedik rész
Iker
Gyorsan telt el a hétvége. Eszembe sem jutott a pénteki incidens, egészen addig, míg nem kellett edzésre mennem. Akkor viszont minden bevillant.
Korábban érkeztem, hátha tudok Corinával beszélni. Beléptem az öltözőbe, ahol megint pedáns rend fogadott, meg egy portugál, akit nem lehet soha megelőzni, ha edzésről van szó.
- Te itt is alszol? - kérdeztem tőle nevetve.
- Nem, csak szeretek időben ideérni - szerénykedett.
Hogy ne legyek túl feltűnő, az órámra pillantottam, majd megszólaltam.
- Á, még csak ennyi az idő? Akkor, még megnézek valamit, majd jövök - mondtam Crisnek, aki furán nézett rám. Kiléptem az öltözőből és miután jól körülnéztem, bekopogtam a személyzeti ajtón, majd benyitottam. Nem láttam sehol a keresett személyt. Indulni akartam, mikor belépett az ajtón. Bő ruháiban és fején az elmaradhatatlan kendővel.
- Iker? - lepődött meg - Mit keresel itt?
- Szia, Corina, téged - feleltem őszintén. - Csak meg akartam tudni, hogy minden oké?
Láttam az arcán átfutni a feszültséget, de aztán gyorsan rendezte a vonásait és rám mosolygott.
- Köszi az aggódást, de teljesen rendben vagyok.
- Az jó. Figyelj, ha bármi van...
- Nem lesz semmi, nyugi - mosolygott továbbra is rám. - Jesus kicsit többet ivott a kelleténél, ezért nehezen fogta fel, hogy már nem vagyok a tulajdona.
Keserűség csendült ki a hangjából.
- Kérlek, mond meg Ramosnak, hogy köszönöm a segítséget - mondta, miközben telepakolta a kiskocsit tisztítószerekkel.
- Mond meg neki te - dobtam fel a labdát.
- Nem tudom, hogy mikor találkozom vele legközelebb - akadékoskodott, de éreztem, hogy nem ez a fő ok.
- Mit mondjak, hol találkoztunk? - sóhajtottam fel, mert nem volt jó érzés eltitkolni bármit is a barátom elől.
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Vasárnap, valahol, mondjuk bolt, piac? - sorolt fel kapásból pár dolgot.
- A piac jó lesz. Sarával úgyis szeretünk piacra mászkálni, így még hihető is lesz.
- Köszönöm - villantott rám egy szép mosolyt. - Most mennem kell, mert én itt, dolgozom.
- Oké, már itt sem vagyok - emeltem fel a kezem, majd kiléptem a folyosóra, ahol egyből belebotlottam egy bongyor-hajú brazilba.
- Hát te? - nézett rám értetlenül. - Eltévesztetted az ajtót?
- Nem, csak próbáltam valamit megtudni a mi Tündérünkről - füllentettem.
- Aha - láttam Marcelon, hogy hiszi is, meg nem is, amit mondtam. - És?
- Mit és?
- Sikerült?
- Mi? - néztem rá értelmesen.
- Kideríteni valamit - forgatta meg a szemeit.
- Ja! - csaptam magam homlokon. - Nem, sajnos nem. De, ha most nem sietünk, elkésünk - néztem az órámra, majd felgyorsítottam a lépteimet és beléptem a mi öltözőnkbe. Sergio már a helyén öltözött, mikor leültem mellé.
- Hola, Capitan! - nevetett rám.
- Hola, Sese! Üzenetet hoztam - halkítottam le a hangom, hogy csak ő hallja. - Corina köszöni szépen a segítséget.
- Mikor találkoztál vele? - csillant fel a szeme, amit egyből kiszúrtam.
- Vasárnap piacon voltunk Sarával, és ott futottunk össze - adtam elő neki az előre egyeztetett történetet.
- Mást nem mondott? - kérdezte, miközben úgy tett, mintha nem érdekelné a válaszom.
- Azon kívül, hogy milyen szexi vagy és jóképű és szeretne bebújni az ágyadba? Nem, azt hiszem nem - adtam elő fapofával, de nem bírtam sokáig, mert ránéztem a védő döbbent képére. Kirobbant belőlem a röhögés.
- Te beszopattál? - esett le neki. Én pedig kétrét görnyedve a nevetéstől csak bólogatni tudtam. - Mekkora egy köcsög vagy - mosolyodott el végre ő is.
- Tetszik neked? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
- Jó bőr - nyalta meg a száját. - De kemény diónak tűnik, de hát azért vagyok én, hogy feltörjem - kacsintott rám.
- Hülye vagy - veregettem vállba. - Soha nem kezdene veled.
- Most miért? - kezdett nyafogni óvodás módra.
- Egy, most vált el, kettő, idősebb nálad, három, focista vagy, akár az exe - világosítottam fel. - Ja, négy, már próbálkoztál és nem jött össze.
- Elvált, tehát nincs senkije és vigasztalásra szorul. Szeretem az idősebb nőket, mert ők már érettek. Arról, hogy focista vagyok, nem tehetek, és az, hogy elsőre elküldött, az csak jobban vonz hozzá - fejtette ki a válaszait.
Felsóhajtottam, majd elindultam az ajtó felé, ahol már Zidan állt türelmetlenül.
- Sok szerencsét hozzá! - szóltam vissza a védőnek.
- Nem szerencse kell, hanem sárm, és én - villantott egy 1000 wattos mosolyt, mire én csak a fejem csóválva indultam el edzeni.
10/10 Hetedik rész
Lola
Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy a portugál megtudja, ki az új szomszédja. Mivel kora délután volt, ezért a nap még melegen sütött. Felvettem a legszexisebb fürdőruhám, ami épp csak takart belőlem valamit és letelepedtem a medence mellé. Kivittem magammal a laptopomat és a youtube-ot bekapcsolva, bömböltetni kezdtem a kedvenc zenéimet. Tudtam a fiúktól, hogy Cris ilyenkor szeret sziesztázni kicsit, amiben most megzavarom. Arcomon gonoszkás mosollyal, kentem be testem minden pontját naptejjel, de a hátamat nem értem el.
- Segítsek? - hallottam meg, az ismerős hangot a kerítés mellől.
- Megtennéd? - fordultam felé és hangos nevetésre késztetett az arca, mikor rájött, ki is vagyok.
- Lola? Te? Mit?... - dadogott, de szemei már éhes vadként pásztázták a testemet.
- Nem is mondtam? Ó, de buta vagyok - somolyogtam rá. - Én vagyok az új szomszédod.
- Ez most komoly? Mármint tudom, hogy új lakó költözött be, de pont te? - nevetett most már ő is. Odaléptem a gépemhez és kikapcsoltam a zenét.
- Akkor segítesz? - nyújtottam felé a naptejet. Ő csak egy egyszerű mozdulattal átugrott a kerítésen és közelebb lépett hozzám.
- Fordulj meg! - szólt rám, miután elvette tőlem a flakont. Hallottam, ahogy a fogai közt szívja be a levegőt, majd érzéki mozdulatokkal kezdi bekenni a hátam, miközben a fülembe suttog.
- Eszméletlen gyönyörű vagy. Nem felejtettem ám el a délelőtti akciódat. Már akkor is meg akartalak csókolni - adott egy apró puszit a fülem mögé, amitől libabőrös lett az egész testem. Keze már rég nem a hátamat kenegette, hanem el-eltévedt a melleim irányába. Jólesően hunytam be a szemem és adtam volna át magam az élvezeteknek, ha nem szakítják félbe azt.
- Ronci!? - hallottuk meg a hangot és belőlem kirobbant a nevetés. Elvettem a portugáltól a naptejet és egy lépéssel eltávolodtam tőle. Láttam a szemén, hogy nagyon pipa, de visszafogja magát. - Merre vagy?
- Itt vagyok! - válaszolt, de a szemét nem vette le rólam.
- Mit csinálsz a szomszédban? - csattant fel a lány hangja, és ahogy ránéztem, egyből felismertem.
- Hello, Irina! - nyújtottam felé a kezem. - Lola vagyok, az új szomszéd. Ja, és Cris új edzője is - mutatkoztam be fesztelenül. Láttam a lány arcán a hitetlenkedést, és a bosszúságot átsuhanni, de azért elfogadta a kezem.
- Női edző? Ez valami vicc? - húzta el a száját, mire engem elkapott a harci-hév, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Ronaldo megelőzött.
- Nem vicc Irina. Ő tényleg az edzőm. Dolores Faria - mutatott be, mégegyszer, a lánynak, akinek elég lassan esett le, hogy ez nem a kandikamera.
- Nem is mondtad, hogy egy nő lett az edzőtök - húzta el újra a száját.
- Talán, mert téged semmi nem szokott érdekelni, ami a csapattal kapcsolatos - csattant fel Cris, majd elnézést kérőn nézett rám. - Akkor megbeszéltük - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt - ,holnap együtt megyünk, ha már ideköltöztél - vigyorgott továbbra is rám, és ahogy jött, úgy távozott is a kerítést átugorva. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen, így utána szóltam.
- Oké, de az én kocsimmal megyünk, mert jobban vezetek - láttam, hogy vissza akar vágni, de nem hagytam. - Mivel én vagyok az edződ, így nincs vita - somolyogtam rá negédesen. - Reggel majd dudálok. Sziasztok! - intettem nekik és ringó csípőmozgással indultam el a nyugágyamig, ahová a tőlem telhető legkecsesebben dőltem hátra napozni. Éreztem magamon Ronaldo tekintetét és tudtam, hogy ezt a csatát is én nyertem meg. Elégedett mosollyal hunytam le a szemem, majd átadtam magam a pihenésnek.
~ o ~ o ~ o ~
A hetünk gyorsan eltelt. Reggelente, a portugállal együtt indultam a Barnebauba. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Sok mindent elárult magáról és a csapatról is. Aztán elérkezett a várva várt nap. Megérkeztünk végre Valenciába, ahol a Levante lesz a mai ellenfelünk. Elfoglaltuk a szállást, majd elindultam a fiúkkal a stadionba. Mindenhol furán néztek rám, amikor bemutatkoztam, hogy én vagyok az edző. Kimentünk a pályára, a másik csapattól elkülönülve elkezdtük a bemelegítést. Már a felén is túl voltunk, mikor megláttam, hogy valaki közelít felénk.
- Dolores? - nézett rám csodálkozva. - Csak nem vagyok vak. Te mit keresel itt? - intézte hozzám gúnytól csöpögő szavait.
- Hola, Joaquin - köszöntem nem túl lelkesen, a másik csapat edzőjének. Volt már szerencsénk egymáshoz. - Mint látod, edzek a fiúkkal.
Hangosan felnevetett.
- Ugye viccelsz? Mond, hogy csak szórakozol velem és nem te vagy a Reál új edzője? - röhögött a képembe, ami kihozott a sodromból.
- Mi bajod van vele? A legjobbaknak, a legjobb dukál - vágtam oda neki, mire felhördült.
- Pereznek, elment az esze - jelentette ki gúnyosan. Egyre többen gyűltek körénk, a másik csapat focistái közül.
- Nézd már, óvónénit kaptak a fiúk - nevetett fel az egyik, mire Benzema bemutatott neki. Elkezdődtek a beszólogatások és tudtam, hogy ha hagyom, akkor egy nagyon durva meccsnek nézünk elébe. Ezért inkább intettem Ikernek, aki vette a lapot és elkezdte a fiúkat beterelni az öltözőbe.
- Menjetek csak! Hallgassatok a mamira! - húzta az agyukat Caparros, mire megtorpantak, én pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy közbelépjek.
- Te most komolyan, azért vagy kiakadva, mert nem fasz van a lábam közt, vagy csak szimplán féltékeny vagy, mert jobb vagyok nálad? - néztem rá gúnyos mosollyal az arcomon. A fiúk vigyorogva néztek a hátam mögül, míg a másik csapat, meg sem tudott szólalni a döbbenettől.
- Ugyan, mire vagy ennyire eltelve magadtól? - nézett rám az edző. - Hogy végig ment rajtad az egész csapat, vagy mi? - nézett hátra a focistáira, akik röhögve adtak neki igazat, míg az én csapatom ugrásra készen állt, de leintettem őket. Közelebb léptem az ellenfelemhez, a kezemet incselkedve végighúztam az arcán, majd le a mellkasán és a szemeibe nézve végignyaltam az ajkaimat.
- Ez a te nagy bajod, hogy ők már megdugtak - mutattam a fiúkra - és te még nem. Édesem - somolyogtam rá, miközben a kezem már a nadrágja elejéhez közelített -, sajnos, te már nem bírnád a tempóm, míg ők még igen - löktem meg egy kicsit, és lepacsiztam a Blancoimmal, emelt fővel vonultam be az öltözőnkbe.
- Nem vagy kispályás - állt meg mellettem Marci. - Te még mindig nem vagy komplett.
- Mikor voltam az? - néztem a barátomra.
- Soha?- nevetett fel. - Kár, hogy nem nézted meg az arcukat, mikor elvonultál. A szivárvány kutyafasza volt az ő arcukhoz képest. Főleg, Caparros lila feje tetszett - utánozta az edző arckifejezését amin én is elnevettem magam.
- Na jó, most már koncentráljatok a meccsre - fordultam a fiúk felé. - Ezek után, nem lesz egyszerű menet.
Igazam is lett. Az első félidő még csendesen telt, majd a 43.percben, Khedira kapott egy sárgát. Tudtam, hogy az edzésen történtek is közre játszottak benne. 0-0-val mentünk az öltözőbe.
- Fiúk! - néztem rájuk szigorúan. - Nem látom a küzdést. Hagyjátok, hogy ők irányítsanak titeket. Ha nem szeditek össze magatokat, tényleg megérdemeljük, hogy kinevessenek minket. Hagynátok, hogy az első közös meccsünk után kisírt szemekkel fényképezzenek le? - vigyorogtam rájuk. Ők is elmosolyodtak, majd elindultak vissza a pályára. Ott álltam az ajtó mellett és minden focistám fenekére rácsaptam egyet biztatóul. Az ellenfél nem tudta, hogy miért vigyorognak ennyire a Madridisták. Mikor, Cris került sorra, még be is pucsított, mire felnevettem.
- Bezzeg, a Misternek nem dőltél volna be így - utaltam Mourinhora.
- Őt nem is akartam megkapni - vigyorgott rám szemtelenül.
- Miért, engem meg akarsz? - cukkoltam.
- Mióta kiszálltál a kocsidból, első nap - válaszolt őszintén.
- Hát jó - néztem rá, majd a füléhez hajoltam, hogy csak ő hallja amit mondok.
- Ha ma nyertek és gólt szerzel, akkor nyitva hagyom neked az öltözőmet - nyelt egy nagyot, majd elvigyorodva bólintott, hogy értette.
- A zuhany alatt várj! - súgta oda nekem magabiztosan, ami megmosolyogtatott, majd elfutott a többiek után. Felsóhajtottam és csak reménykedni tudtam, hogy ma már részem lesz egy kis kényeztetésben.
A második félidő nem indult rózsásan. Arbeloa az 50.percben sárgát kapott, majd az 57.-ben, Diawara gólt lőtt nekünk. Ránéztem Caparrosra, aki önelégült pofával nézett vissza rám. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit frissíteni, ezért Coentrao helyére, Marcit cseréltem be. Azonnal látszott a játékon, hogy jól döntöttem, mivel egy percre rá, Di Maria gólpaszt adott Ramosnak, aki azt értékesítette is. 1-1. Ránéztem Ronaldora, aki cinkosan elvigyorodott.
A 69. percben lecseréltem a fáradt Iscót, Moratara. Majd a 79.-ben Benzemát, Jesere. Éreztem a francián a görcsös akarást, de most ez nem jött neki össze. Egy védelmi hiba miatt a 85. percben, El Zhan betalált a kapunkba, de nem sokáig örülhettek a vezetésnek, mert csak úgy, mint az előző gólnál, 4 percre rá, Morata kiegyenlített. A feszültség lépten-nyomon nőtt. Ott álltam a pálya szélén és idegesen néztem a fiúkat, mikor Caparros hangja jutott el hozzám.
- Lassúak a fiúk. Talán ők sem bírják az iramodat? - nézett rám gúnyosan. - Ne harcold le őket ennyire, mert nem lesz esélyetek a kupára. Ja, az már akkor elúszott, amikor Pereznek elment az esze és téged kért fel, hogy a Madrid edzője legyél - ettől a mondattól szállt el az agyam. Két lépéssel ott termettem előtte és elkaptam az ingét. A segédbíró próbált közénk állni, de nem igazán sikerült neki.
- Na idefigyelj, te fatökűlepkevadász - sziszegtem a fogaim közt - Hagyd ki belőle Perezt. És, hogy tudd megfogjuk nyerni a kupát. Megígérem neked, ha így lesz, eljövök hozzád és felnyomom a seggedbe.
Mire ezt végig mondtam, már ott volt a bíró a jól ismert sárgalapommal, amit nevetve vettem tudomásul, majd mikor visszafordult a játék felé, bemutattam Caparrosnak.
4 perc hosszabítás. Kínszenvedés volt a fiúknak, hiszen nyerni jöttünk, mégis x-eltünk. Idáig jutottam el a gondolataimban, mikor Modric gólpaszt adott a portugálnak, aki azt kíméletlenül be is váltotta. 3-2 a javunkra. Cris levette a pólóját és megmutatta a felsőtestét a világnak, de én tudtam, hogy ezzel nekem üzen. Vigyorogva néztem, ahogy a bíró előhúzva, egy sárga-lapot, neki is felmutatja, vetkőzés miatt. Végre megszólalt a hármas sípszó. Én köszönés nélkül indultam el az öltözőm felé, aminek nyitva hagytam az ajtaját. Levetkőztem, a ruháimat látványosan szétdobáltam, majd beálltam a zuhany alá és vártam. Vártam, hogy a portugál beváltsa az ígéretét.
Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy a portugál megtudja, ki az új szomszédja. Mivel kora délután volt, ezért a nap még melegen sütött. Felvettem a legszexisebb fürdőruhám, ami épp csak takart belőlem valamit és letelepedtem a medence mellé. Kivittem magammal a laptopomat és a youtube-ot bekapcsolva, bömböltetni kezdtem a kedvenc zenéimet. Tudtam a fiúktól, hogy Cris ilyenkor szeret sziesztázni kicsit, amiben most megzavarom. Arcomon gonoszkás mosollyal, kentem be testem minden pontját naptejjel, de a hátamat nem értem el.
- Segítsek? - hallottam meg, az ismerős hangot a kerítés mellől.
- Megtennéd? - fordultam felé és hangos nevetésre késztetett az arca, mikor rájött, ki is vagyok.
- Lola? Te? Mit?... - dadogott, de szemei már éhes vadként pásztázták a testemet.
- Nem is mondtam? Ó, de buta vagyok - somolyogtam rá. - Én vagyok az új szomszédod.
- Ez most komoly? Mármint tudom, hogy új lakó költözött be, de pont te? - nevetett most már ő is. Odaléptem a gépemhez és kikapcsoltam a zenét.
- Akkor segítesz? - nyújtottam felé a naptejet. Ő csak egy egyszerű mozdulattal átugrott a kerítésen és közelebb lépett hozzám.
- Fordulj meg! - szólt rám, miután elvette tőlem a flakont. Hallottam, ahogy a fogai közt szívja be a levegőt, majd érzéki mozdulatokkal kezdi bekenni a hátam, miközben a fülembe suttog.
- Eszméletlen gyönyörű vagy. Nem felejtettem ám el a délelőtti akciódat. Már akkor is meg akartalak csókolni - adott egy apró puszit a fülem mögé, amitől libabőrös lett az egész testem. Keze már rég nem a hátamat kenegette, hanem el-eltévedt a melleim irányába. Jólesően hunytam be a szemem és adtam volna át magam az élvezeteknek, ha nem szakítják félbe azt.
- Ronci!? - hallottuk meg a hangot és belőlem kirobbant a nevetés. Elvettem a portugáltól a naptejet és egy lépéssel eltávolodtam tőle. Láttam a szemén, hogy nagyon pipa, de visszafogja magát. - Merre vagy?
- Itt vagyok! - válaszolt, de a szemét nem vette le rólam.
- Mit csinálsz a szomszédban? - csattant fel a lány hangja, és ahogy ránéztem, egyből felismertem.
- Hello, Irina! - nyújtottam felé a kezem. - Lola vagyok, az új szomszéd. Ja, és Cris új edzője is - mutatkoztam be fesztelenül. Láttam a lány arcán a hitetlenkedést, és a bosszúságot átsuhanni, de azért elfogadta a kezem.
- Női edző? Ez valami vicc? - húzta el a száját, mire engem elkapott a harci-hév, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Ronaldo megelőzött.
- Nem vicc Irina. Ő tényleg az edzőm. Dolores Faria - mutatott be, mégegyszer, a lánynak, akinek elég lassan esett le, hogy ez nem a kandikamera.
- Nem is mondtad, hogy egy nő lett az edzőtök - húzta el újra a száját.
- Talán, mert téged semmi nem szokott érdekelni, ami a csapattal kapcsolatos - csattant fel Cris, majd elnézést kérőn nézett rám. - Akkor megbeszéltük - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt - ,holnap együtt megyünk, ha már ideköltöztél - vigyorgott továbbra is rám, és ahogy jött, úgy távozott is a kerítést átugorva. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen, így utána szóltam.
- Oké, de az én kocsimmal megyünk, mert jobban vezetek - láttam, hogy vissza akar vágni, de nem hagytam. - Mivel én vagyok az edződ, így nincs vita - somolyogtam rá negédesen. - Reggel majd dudálok. Sziasztok! - intettem nekik és ringó csípőmozgással indultam el a nyugágyamig, ahová a tőlem telhető legkecsesebben dőltem hátra napozni. Éreztem magamon Ronaldo tekintetét és tudtam, hogy ezt a csatát is én nyertem meg. Elégedett mosollyal hunytam le a szemem, majd átadtam magam a pihenésnek.
~ o ~ o ~ o ~
A hetünk gyorsan eltelt. Reggelente, a portugállal együtt indultam a Barnebauba. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Sok mindent elárult magáról és a csapatról is. Aztán elérkezett a várva várt nap. Megérkeztünk végre Valenciába, ahol a Levante lesz a mai ellenfelünk. Elfoglaltuk a szállást, majd elindultam a fiúkkal a stadionba. Mindenhol furán néztek rám, amikor bemutatkoztam, hogy én vagyok az edző. Kimentünk a pályára, a másik csapattól elkülönülve elkezdtük a bemelegítést. Már a felén is túl voltunk, mikor megláttam, hogy valaki közelít felénk.
- Dolores? - nézett rám csodálkozva. - Csak nem vagyok vak. Te mit keresel itt? - intézte hozzám gúnytól csöpögő szavait.
- Hola, Joaquin - köszöntem nem túl lelkesen, a másik csapat edzőjének. Volt már szerencsénk egymáshoz. - Mint látod, edzek a fiúkkal.
Hangosan felnevetett.
- Ugye viccelsz? Mond, hogy csak szórakozol velem és nem te vagy a Reál új edzője? - röhögött a képembe, ami kihozott a sodromból.
- Mi bajod van vele? A legjobbaknak, a legjobb dukál - vágtam oda neki, mire felhördült.
- Pereznek, elment az esze - jelentette ki gúnyosan. Egyre többen gyűltek körénk, a másik csapat focistái közül.
- Nézd már, óvónénit kaptak a fiúk - nevetett fel az egyik, mire Benzema bemutatott neki. Elkezdődtek a beszólogatások és tudtam, hogy ha hagyom, akkor egy nagyon durva meccsnek nézünk elébe. Ezért inkább intettem Ikernek, aki vette a lapot és elkezdte a fiúkat beterelni az öltözőbe.
- Menjetek csak! Hallgassatok a mamira! - húzta az agyukat Caparros, mire megtorpantak, én pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy közbelépjek.
- Te most komolyan, azért vagy kiakadva, mert nem fasz van a lábam közt, vagy csak szimplán féltékeny vagy, mert jobb vagyok nálad? - néztem rá gúnyos mosollyal az arcomon. A fiúk vigyorogva néztek a hátam mögül, míg a másik csapat, meg sem tudott szólalni a döbbenettől.
- Ugyan, mire vagy ennyire eltelve magadtól? - nézett rám az edző. - Hogy végig ment rajtad az egész csapat, vagy mi? - nézett hátra a focistáira, akik röhögve adtak neki igazat, míg az én csapatom ugrásra készen állt, de leintettem őket. Közelebb léptem az ellenfelemhez, a kezemet incselkedve végighúztam az arcán, majd le a mellkasán és a szemeibe nézve végignyaltam az ajkaimat.
- Ez a te nagy bajod, hogy ők már megdugtak - mutattam a fiúkra - és te még nem. Édesem - somolyogtam rá, miközben a kezem már a nadrágja elejéhez közelített -, sajnos, te már nem bírnád a tempóm, míg ők még igen - löktem meg egy kicsit, és lepacsiztam a Blancoimmal, emelt fővel vonultam be az öltözőnkbe.
- Nem vagy kispályás - állt meg mellettem Marci. - Te még mindig nem vagy komplett.
- Mikor voltam az? - néztem a barátomra.
- Soha?- nevetett fel. - Kár, hogy nem nézted meg az arcukat, mikor elvonultál. A szivárvány kutyafasza volt az ő arcukhoz képest. Főleg, Caparros lila feje tetszett - utánozta az edző arckifejezését amin én is elnevettem magam.
- Na jó, most már koncentráljatok a meccsre - fordultam a fiúk felé. - Ezek után, nem lesz egyszerű menet.
Igazam is lett. Az első félidő még csendesen telt, majd a 43.percben, Khedira kapott egy sárgát. Tudtam, hogy az edzésen történtek is közre játszottak benne. 0-0-val mentünk az öltözőbe.
- Fiúk! - néztem rájuk szigorúan. - Nem látom a küzdést. Hagyjátok, hogy ők irányítsanak titeket. Ha nem szeditek össze magatokat, tényleg megérdemeljük, hogy kinevessenek minket. Hagynátok, hogy az első közös meccsünk után kisírt szemekkel fényképezzenek le? - vigyorogtam rájuk. Ők is elmosolyodtak, majd elindultak vissza a pályára. Ott álltam az ajtó mellett és minden focistám fenekére rácsaptam egyet biztatóul. Az ellenfél nem tudta, hogy miért vigyorognak ennyire a Madridisták. Mikor, Cris került sorra, még be is pucsított, mire felnevettem.
- Bezzeg, a Misternek nem dőltél volna be így - utaltam Mourinhora.
- Őt nem is akartam megkapni - vigyorgott rám szemtelenül.
- Miért, engem meg akarsz? - cukkoltam.
- Mióta kiszálltál a kocsidból, első nap - válaszolt őszintén.
- Hát jó - néztem rá, majd a füléhez hajoltam, hogy csak ő hallja amit mondok.
- Ha ma nyertek és gólt szerzel, akkor nyitva hagyom neked az öltözőmet - nyelt egy nagyot, majd elvigyorodva bólintott, hogy értette.
- A zuhany alatt várj! - súgta oda nekem magabiztosan, ami megmosolyogtatott, majd elfutott a többiek után. Felsóhajtottam és csak reménykedni tudtam, hogy ma már részem lesz egy kis kényeztetésben.
A második félidő nem indult rózsásan. Arbeloa az 50.percben sárgát kapott, majd az 57.-ben, Diawara gólt lőtt nekünk. Ránéztem Caparrosra, aki önelégült pofával nézett vissza rám. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit frissíteni, ezért Coentrao helyére, Marcit cseréltem be. Azonnal látszott a játékon, hogy jól döntöttem, mivel egy percre rá, Di Maria gólpaszt adott Ramosnak, aki azt értékesítette is. 1-1. Ránéztem Ronaldora, aki cinkosan elvigyorodott.
A 69. percben lecseréltem a fáradt Iscót, Moratara. Majd a 79.-ben Benzemát, Jesere. Éreztem a francián a görcsös akarást, de most ez nem jött neki össze. Egy védelmi hiba miatt a 85. percben, El Zhan betalált a kapunkba, de nem sokáig örülhettek a vezetésnek, mert csak úgy, mint az előző gólnál, 4 percre rá, Morata kiegyenlített. A feszültség lépten-nyomon nőtt. Ott álltam a pálya szélén és idegesen néztem a fiúkat, mikor Caparros hangja jutott el hozzám.
- Lassúak a fiúk. Talán ők sem bírják az iramodat? - nézett rám gúnyosan. - Ne harcold le őket ennyire, mert nem lesz esélyetek a kupára. Ja, az már akkor elúszott, amikor Pereznek elment az esze és téged kért fel, hogy a Madrid edzője legyél - ettől a mondattól szállt el az agyam. Két lépéssel ott termettem előtte és elkaptam az ingét. A segédbíró próbált közénk állni, de nem igazán sikerült neki.
- Na idefigyelj, te fatökűlepkevadász - sziszegtem a fogaim közt - Hagyd ki belőle Perezt. És, hogy tudd megfogjuk nyerni a kupát. Megígérem neked, ha így lesz, eljövök hozzád és felnyomom a seggedbe.
Mire ezt végig mondtam, már ott volt a bíró a jól ismert sárgalapommal, amit nevetve vettem tudomásul, majd mikor visszafordult a játék felé, bemutattam Caparrosnak.
4 perc hosszabítás. Kínszenvedés volt a fiúknak, hiszen nyerni jöttünk, mégis x-eltünk. Idáig jutottam el a gondolataimban, mikor Modric gólpaszt adott a portugálnak, aki azt kíméletlenül be is váltotta. 3-2 a javunkra. Cris levette a pólóját és megmutatta a felsőtestét a világnak, de én tudtam, hogy ezzel nekem üzen. Vigyorogva néztem, ahogy a bíró előhúzva, egy sárga-lapot, neki is felmutatja, vetkőzés miatt. Végre megszólalt a hármas sípszó. Én köszönés nélkül indultam el az öltözőm felé, aminek nyitva hagytam az ajtaját. Levetkőztem, a ruháimat látványosan szétdobáltam, majd beálltam a zuhany alá és vártam. Vártam, hogy a portugál beváltsa az ígéretét.
2013. november 19., kedd
A kor nem számít Hatodik rész
Sergio
Próbáltam látványosan unatkozni, miközben Sara-Ikerrel, míg Irina-Crissel smárolt mellettem. Nem is tudom, hogy mi a fenének jöttem el velük egyáltalán.
- Na mi van, Sese? - vigyorgott rám a portugál, miután a nyelvét visszadugta a saját szájába. - Ma nincs kedved fogadni? - röhögött fel, mire én felmutattam neki a középső ujjam.
- Fogadás? - csillant fel Irina szeme. - Miben fogadtatok?
Láttam Crissen, hogy most már inkább leharapná a saját nyelvét, mintsem kiderüljön, hogy ő is részt vett benne. Könyörgőn nézett rám, hogy ne áruljam el, de nekem gonosz mosolyra húzódott a szám.
- Valamelyik este buliztunk egy kicsit, aztán Karim kiszúrt egy csajt és fogadtunk, hogy melyikünk tudja hamarabb ágyba vinni...
- Ki nyert? - vágott a szavamba kíváncsian a modell.
- Hááát... - húztam az ő és a csatár agyát is. Végül, megkönyörültem a barátomon. - Karim is, és én is kosarat kaptunk - láttam Ronaldo arcán a megkönnyebbülést, hogy megúszott egy féltékenységi jelenetet.
- Kikosarazott? Titeket? - hitetlenkedett Sara is, majd fel nevetett. - Úgy megnéztem volna az arcotokat.
- Kösz az együttérzést - fintorogtam. Iker csak mosolygott magában.
- Legalább jó nő volt? - kérdezte Irina. Na persze, felébredt benne a női rivalizálás.
- Hogy is mondta Benzema? - néztem a kapusra. - Már attól feláll, ha rád néz - ismételtem meg a francia szavait, miközben a gondolataimban felvillantak azok a gyönyörű szemek.
- Karimnak kitől nem áll fel? - gúnyolódott Irina, én pedig úgy éreztem, hogy muszáj megvédenem a csatárt.
- Hidd el, nagyon jó nő. Olyan vörös haja volt, mint amilyen tüzesnek nézett ki ő maga - nyeltem egy nagyot, miközben újra bevillant a szeme, ahogy rám nézett.
- Vékony volt, jó dudákkal, kerek seggel és istenien táncolt? - kérdezte Sara.
- Igen - néztem rá csodálkozva. - Honnan tudod?
- Gondolom róla beszéltél - mutatott Sara a táncparkett felé, ahol megint ott táncolt a nő a barátnőivel.
- Ő az - nyögtem ki, nagy nehezen. A szemem rátapadt a testére, hiszen egy forrónadrág volt rajta és egy lenge felső, ami láttatni engedte az egyik vállát.
- Én őt ismerem - jelentette ki mellettem Irina, mire én és Iker is felé fordultunk várva, hogy kinyögje amit tud. - Ő Corina Navas. Jesus Navas volt felesége - legyintett, mintha ezzel elmúlt volna a veszély a feje fölül.
- Mármint, a csapattársunk Jesusé? - csodálkoztam el. Furcsa volt, hisz a válogatottban együtt játszottunk és soha nem figyeltem fel rá, pedig nem egy felejthető nő.
- Most, hogy mondod - nézte meg Sara is jobban - tényleg ő az. Egyszer beszéltem vele, még talán az EB alatt - morfondírozott. - Rendes nőnek tűnt.
- Pedig szerintem egy rendes nő nem viselkedik így a válása után - mutatott rá nyafogva az orosz modell.
Néztem a vörös hajú nőt, aki felszabadultan nevetett a barátnőivel, miközben észvesztően mozgott a zene ütemére. Semmi kivetni valót nem láttam a viselkedésében.
- O-ó! - szólalt meg egyszer csak Cris, mire mind rákaptuk a szemünket.
- Mi az?
Ronaldo nem szólt, csak rámutatott egy férfira, aki sietősen lépkedett a lányok felé, majd mikor melléjük ért, maga felé fordította a lányt és vigyorogva ölelte át a derekát, aki ez ellen hevesen tiltakozott.
- Az ott nem Jesus? - nézte merőn a férfit Iker.
- De-de - bólogatott Roni is. - Mi a fenét művel?
Mind az öten azt néztük, ahogy a nő próbál kiszabadulni a volt férje kezei közül, miközben a barátnői próbálják jobb belátásra téríteni Navast. Mielőtt meggondolhattam volna magam, felálltam és sietve elindultam a lány segítségére. Elég sokáig tartott, míg leértem a lépcsőn és a terem közepére értem, ahol már kisebb csoportosulás nézte, hogy próbál kiszabadulni a nő a focista kezei közül.
- Engedj el, Jes! - hallottam meg könyörgő hangját. - Megmondtam már, hogy nem érdekelsz.
- Cor, kérlek! Még mindig szeretlek - motyogta a férfi alkoholtól mámoros hangon.
- Akkor kellett volna erre gondolnod, mikor megdugtad azt a kislányt - vágta hozzá az egyik barátnő.
- Kuss! Neked nem osztottam lapot - nézett rá mérgesen a focista. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy közbelépjek.
- Hola, Jesus! Rég láttalak - nyújtottam felé a kezem, hogy mikor megfogja, a lány könnyen kicsusszanhasson a másik kezéből.
- Sese! - vigyorodott el Navas. - Te is itt múlatod az időt?
- Muszáj egy kicsit lazulni. Gyere itt van Iker és Ronaldo is - mutattam az emelet felé, hogy minél messzebb tudjam a nőtől.
- Mindjárt megyek, csak van még egy kis dolgom - nézett szét, majd mikor rájött, hogy a lányok leléptek, bosszúsan fújtatott egyet.
- Menjünk - követett fel a VIP részlegbe, ahol az est további részére elfelejtette a volt feleségét. Iker kérdőn nézett, mire én csak megráztam a fejem, jelezve, hogy majd később megbeszéljük.
Corina
- Ez meleg volt - nevettem fel idegesen már az utcán.
- Nem kicsit, de honnan a fenéből tudta meg, hogy itt vagy? - néztek rám kérdőn a lányok.
- Gőzöm sincs - vontam meg a vállam.
- Szerencse, hogy jött a hős lovagod és megmentett - vigyorgott rám Lucy.
- Rendes volt tőle - jelentette ki Do is.
- Azt hiszem, mára ennyi volt a buli - morogtam, mert jól tudtam, hogy mire megy ki a játék. Rá akarnak beszélni egy egyéjszakás kalandra Ramossal. Mániájuk, hogy ki kéne próbálnom más pasikat is, mert Jesus óta nem volt senki az életemben.
- Hiába terelsz - mutatott rám Caroline. - Akkor is igazunk van. Lassan pókhálós leszel odalent - beszélt kicsit hangosabban az elfogyasztott koktélok jóvoltából, mire a bár előtt lézengő, vagy éppen levegőző hímnemű egyedek mind felénk kapták a fejüket.
- Cssss! Caro, halkabban! - próbáltam csitítani, de hiába, mert ilyenkor kitör belőle a szabadszájúság.
- Miért, talán nincs igazam? A kibaszott válásod óta nem dugtál egy jót, mert nem mersz kockáztatni. Az a seggfej - mutatott a bár felé - elhitette veled, hogy nem érsz semmit. Azért, mert ő fiatal lányokat visz az ágyába, attól te még igenis egy kurva jó nő vagy, csak nem akarod ezt elfogadni.
- Caroline, kérlek! - könyörögtem neki, mert a nézőközönségünk egyre nagyobb lett.
- Do, mond azt, hogy nincs igazam - nézett a barátnőnkre.
- Igazad van, - helyeselt ő is - de azért ne itt vitassuk ezt meg - csillapította le Carót, majd húzni kezdte Alvaro taxijáig, ami éppen most érkezett meg a klub elé. Gyorsan beszálltunk, majd előbb Carolint és Dorinát vittük haza, aztán én következtem. Megálltunk a ház előtt, és Lucy is kiszállt.
- Jó éjt, Luc! - öleltem át.
- Neked is, Rina - indult el a kocsihoz, de az ajtóhoz érve, visszanézett rám. - Azért gondold át amit Caro mondott. Valahol igaza van, te is tudod. Ne temesd el magad azért, mert a férjed nem tudott megbecsülni - ült be az autóba és integetve elhajtottak.
Fáradtan rogytam le a kanapémra, majd el is dőltem rajta. Visszagondolva Ramosra, tényleg nagyon rendes volt, hogy kisegített szorult helyzetemből.
- Kár, hogy fiatalabb. Ja, és focista - mormogtam magamba, majd mivel nem volt erőm semmihez, ezekkel a gondolatokkal aludtam el ruhástól a nappali kanapéján.
2013. november 18., hétfő
10/10 Hatodik rész
Sergio
Ahogy ott állt, mosolyogva a két Lamborgini közt, olyan volt, mint egy kislány. Egy gyönyörű, és szexi kislány. Mikre nem gondolok - csaptam magam homlokon. - Hiszen ő az edzőm, ráadásul, úgy néz ki, hogy nem vagyok az esete. Teljesen ledöbbent mikor megtudta, hogy láttuk a videót, ahol egy hatalmas jobb egyenessel kiütötte Simeonet, de hamar túl tette rajta magát.
- Istenem - sóhajtottam fel hangosan. - Édes és kihívó volt egyszerre, amikor csókot dobott. Csak egyszer, egyetlen egyszer mutathatnám meg neki, hogy mit vált ki belőlem a közelsége.
Gondolataimból a többiek röhögése térített észhez.
- Mi ez a jó kedv? - néztem rájuk.
- Crist lealázták rendesen - adott választ Benzema. Ránéztem az érintettre, aki mérgesen meredt maga elé.
- Csak nem? - derültem jót rajta. Ritka eset volt, hogy a portugálnak nem jött össze valami.
- Látnod kellett volna... - kezdte a mesélést Xabi.
- Kuss! - dörrent rá a csatár, de engem már egyre jobban érdekelt a történet, ezért kérdőn néztem a srácokra, akik egymás szavába vágva mesélték el a történteket. Döbbenten hallgattam őket. Az a lány akit én az előbb kislánynak tituláltam, mégsem olyan kislány. Tekintetem újra a csatárra emeltem, aki inkább pufogva beült az autójába, inkább mint hallgassa a többiek élménybeszámolóját. Egyedül Marcelo álldogált a többiektől kicsit távolabb. Míg a fiúk nevetve nézték, ahogy Ronaldo elhajt, én odaléptem hozzá.
- Elvigyelek? - böktem a fejemmel az autóm felé.
- Azt megköszönném - válaszolta, majd egyszerre dobtuk be a sporttáskánkat a csomagtartóba.
- Hogy van a család? - indítottam a beszélgetést egy sablonos kérdéssel.
- Kösz jól - mosolyodott el. - Enzo már nagy fiú, ezért azon gondolkodunk Clarisseval, hogy jó lenne neki egy kistestvér.
- Hajrá, mindent bele! - hülyéskedtem el a dolgot, de a szívem mélyén el kellett ismernem, irigy vagyok rájuk.Gyerekszerelem volt az övéké. Clarisse 15 éves volt, mikor összejött a brazillal és azóta is kitartanak egymás mellett.
- És Te? - nézett rám kérdőn a bongyor hajú. - Van most valakid?
- Nincs - vontam meg a vállam. - Mióta Larával vége lett, nem igazán szeretném lekötni magam. Jó ez így - próbáltam győzködni magamat is.
- Komolyan, nincs senki a láthatáron? - csodálkozott el. - Pedig, Sergio Ramos nem erről híres - vert vállba. - ,csak nem elfáradt a nőfaló?
Muszáj volt hangosan nevetnem a megnevezésen.
- Nem, nem fáradtam el, csak nincs említésre méltó préda a környéken. Tudod, én vadászni szeretek. Nem csípem, ha rögtön elém veti magát az áldozat. Abban semmi élvezet nincs - húztam el a szám arra a sok rajongóra gondolva, akik szívesen melegítenék az ágyamat, akár egy éjszakára is.
- Na igen - helyeselt. - Abból tényleg sok van. Bár, ahogy a többieket elnézem, ők ezt nem bánják. Például nem is tudom, Karim hogy a fenébe tud edzeni, mikor szinte minden éjjel másik nővel van. Ráadásul, a múltkor egyszerre hárommal - felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy én erről még nem hallottam.
- Bizony. Még fényképet is mutatott róluk, miközben...
- Elég! - emeltem fel az egyik kezem. - El tudom képzelni - vigyorogtam. - Karim egy perverz, önimádó francia.
Az út további részében hallgatásba burkolóztunk. Én azon agyaltam, hogy hogyan terelhetném a témát Lolára, de kiderült, hogy Marcelo is rajta gondolkodott.
- Nekem tetszett a mai edzés - törte meg a csendet.
- Nem volt szokványos, az igaz - bólogattam. Hihetetlen, hogy egy nő lett az edzőnk - pislogtam rá a brazilra.
- Lola az egyik legjobb - kezdte Marcelo. - A vérében van a foci - ijedten nézett rám, mintha valami rosszat mondott volna.
- Az mit takar? - érdeklődtem nem túl feltűnően, hátha megtudok még valami érdekeset Loláról.
- Brazil- Spanyol vér csörgedezik benne. Az csak jó lehet nem? - próbálta menteni magát.
- Marcelo, ne rizsázz! Te ismered, ugye? - néztem rá, miközben befordultam a kocsibejárójukra. Nem nézett rám, de bólintott. Végül megszólalt.
- De légyszi ne add tovább az infót, mert semmi kedvem a többiek hülye kérdéseihez - kérte, én pedig bólintottam. - Lolita és én még az oviból ismerjük egymást.
Csodálkozva néztem rá. Vártam, hogy fojtassa.
- Szomszédok voltunk egészen addig, míg le nem igazoltak. Oviba, sőt suliba is együtt jártunk. Ő volt a legjobb barátom, annak ellenére, hogy lány. Mindig fiú akart lenni - mosolyodott el az emlékek hatására. - Habos, fodros ruhákba járatta az apja, egészen addig, míg kb. a tizedik ilyen ruhát tette tönkre.Képes volt beállni a gyönyörű ruháiban focizni. Ekkor jött rá az apja, hogy bármit is csinál, Lolita soha nem lesz az a kimondott hercegnő típus. Volt, hogy eltiltotta tőlünk - felhősödött el a tekintete, de aztán újra szélesen elmosolyodott. - Mindig megszökött otthonról. Volt olyan, hogy felvette magnóra a sírását és bekapcsolta, míg ő kimászott az ablakon. Mikor hazaért és kikapcsolta, addig dörgölte a szemét, míg jól kivörösödött. Így ment ki az apjához. Szegénynek olyan lelki-ismeretfurdalása lett, hogy többé nem tiltotta el tőlünk.
- Az anyja? - kérdeztem, mert Marci mindig csak az apját említette.
- Meghalt, mikor Lola született. Az apja soha nem dolgozta fel teljesen az elvesztését. Ezért is nevezte el a lányát Doloresnek.
- Fájdalom - suttogtam a név jelentését.
- Igen. Bár imádják egymást, de soha soha nem fogja kiheverni a felesége halálát. Gondolhatod, hogy mekkora teher ez Lolita számára.
- Akkor, azért olyan a viselkedése amilyen.
- Mire gondolsz?
- Ahogy Crissel, meg a többi férfival bánik. Semmi lacafaca, csak bumm, bele a közepébe és nem hagyja magát, de mégis olyan... - nem tudtam megfogalmazni az érzést, ami mindig a hatalmába kerített mellette.
- Nem - jelentette ki határozottan a brazil. - Annak semmi köze ehhez. Az egy másik történet, de az az ő magánügye - zárta le a témát hirtelen, majd kiszállt a kocsiból.
- Kösz a fuvart - vigyorgott rám, majd még hozzá tette. - Méghogy nincs új kiszemelt! - nevetett fel és otthagyott a saját döbbenetemmel együtt.
Ahogy ott állt, mosolyogva a két Lamborgini közt, olyan volt, mint egy kislány. Egy gyönyörű, és szexi kislány. Mikre nem gondolok - csaptam magam homlokon. - Hiszen ő az edzőm, ráadásul, úgy néz ki, hogy nem vagyok az esete. Teljesen ledöbbent mikor megtudta, hogy láttuk a videót, ahol egy hatalmas jobb egyenessel kiütötte Simeonet, de hamar túl tette rajta magát.
- Istenem - sóhajtottam fel hangosan. - Édes és kihívó volt egyszerre, amikor csókot dobott. Csak egyszer, egyetlen egyszer mutathatnám meg neki, hogy mit vált ki belőlem a közelsége.
Gondolataimból a többiek röhögése térített észhez.
- Mi ez a jó kedv? - néztem rájuk.
- Crist lealázták rendesen - adott választ Benzema. Ránéztem az érintettre, aki mérgesen meredt maga elé.
- Csak nem? - derültem jót rajta. Ritka eset volt, hogy a portugálnak nem jött össze valami.
- Látnod kellett volna... - kezdte a mesélést Xabi.
- Kuss! - dörrent rá a csatár, de engem már egyre jobban érdekelt a történet, ezért kérdőn néztem a srácokra, akik egymás szavába vágva mesélték el a történteket. Döbbenten hallgattam őket. Az a lány akit én az előbb kislánynak tituláltam, mégsem olyan kislány. Tekintetem újra a csatárra emeltem, aki inkább pufogva beült az autójába, inkább mint hallgassa a többiek élménybeszámolóját. Egyedül Marcelo álldogált a többiektől kicsit távolabb. Míg a fiúk nevetve nézték, ahogy Ronaldo elhajt, én odaléptem hozzá.
- Elvigyelek? - böktem a fejemmel az autóm felé.
- Azt megköszönném - válaszolta, majd egyszerre dobtuk be a sporttáskánkat a csomagtartóba.
- Hogy van a család? - indítottam a beszélgetést egy sablonos kérdéssel.
- Kösz jól - mosolyodott el. - Enzo már nagy fiú, ezért azon gondolkodunk Clarisseval, hogy jó lenne neki egy kistestvér.
- Hajrá, mindent bele! - hülyéskedtem el a dolgot, de a szívem mélyén el kellett ismernem, irigy vagyok rájuk.Gyerekszerelem volt az övéké. Clarisse 15 éves volt, mikor összejött a brazillal és azóta is kitartanak egymás mellett.
- És Te? - nézett rám kérdőn a bongyor hajú. - Van most valakid?
- Nincs - vontam meg a vállam. - Mióta Larával vége lett, nem igazán szeretném lekötni magam. Jó ez így - próbáltam győzködni magamat is.
- Komolyan, nincs senki a láthatáron? - csodálkozott el. - Pedig, Sergio Ramos nem erről híres - vert vállba. - ,csak nem elfáradt a nőfaló?
Muszáj volt hangosan nevetnem a megnevezésen.
- Nem, nem fáradtam el, csak nincs említésre méltó préda a környéken. Tudod, én vadászni szeretek. Nem csípem, ha rögtön elém veti magát az áldozat. Abban semmi élvezet nincs - húztam el a szám arra a sok rajongóra gondolva, akik szívesen melegítenék az ágyamat, akár egy éjszakára is.
- Na igen - helyeselt. - Abból tényleg sok van. Bár, ahogy a többieket elnézem, ők ezt nem bánják. Például nem is tudom, Karim hogy a fenébe tud edzeni, mikor szinte minden éjjel másik nővel van. Ráadásul, a múltkor egyszerre hárommal - felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy én erről még nem hallottam.
- Bizony. Még fényképet is mutatott róluk, miközben...
- Elég! - emeltem fel az egyik kezem. - El tudom képzelni - vigyorogtam. - Karim egy perverz, önimádó francia.
Az út további részében hallgatásba burkolóztunk. Én azon agyaltam, hogy hogyan terelhetném a témát Lolára, de kiderült, hogy Marcelo is rajta gondolkodott.
- Nekem tetszett a mai edzés - törte meg a csendet.
- Nem volt szokványos, az igaz - bólogattam. Hihetetlen, hogy egy nő lett az edzőnk - pislogtam rá a brazilra.
- Lola az egyik legjobb - kezdte Marcelo. - A vérében van a foci - ijedten nézett rám, mintha valami rosszat mondott volna.
- Az mit takar? - érdeklődtem nem túl feltűnően, hátha megtudok még valami érdekeset Loláról.
- Brazil- Spanyol vér csörgedezik benne. Az csak jó lehet nem? - próbálta menteni magát.
- Marcelo, ne rizsázz! Te ismered, ugye? - néztem rá, miközben befordultam a kocsibejárójukra. Nem nézett rám, de bólintott. Végül megszólalt.
- De légyszi ne add tovább az infót, mert semmi kedvem a többiek hülye kérdéseihez - kérte, én pedig bólintottam. - Lolita és én még az oviból ismerjük egymást.
Csodálkozva néztem rá. Vártam, hogy fojtassa.
- Szomszédok voltunk egészen addig, míg le nem igazoltak. Oviba, sőt suliba is együtt jártunk. Ő volt a legjobb barátom, annak ellenére, hogy lány. Mindig fiú akart lenni - mosolyodott el az emlékek hatására. - Habos, fodros ruhákba járatta az apja, egészen addig, míg kb. a tizedik ilyen ruhát tette tönkre.Képes volt beállni a gyönyörű ruháiban focizni. Ekkor jött rá az apja, hogy bármit is csinál, Lolita soha nem lesz az a kimondott hercegnő típus. Volt, hogy eltiltotta tőlünk - felhősödött el a tekintete, de aztán újra szélesen elmosolyodott. - Mindig megszökött otthonról. Volt olyan, hogy felvette magnóra a sírását és bekapcsolta, míg ő kimászott az ablakon. Mikor hazaért és kikapcsolta, addig dörgölte a szemét, míg jól kivörösödött. Így ment ki az apjához. Szegénynek olyan lelki-ismeretfurdalása lett, hogy többé nem tiltotta el tőlünk.
- Az anyja? - kérdeztem, mert Marci mindig csak az apját említette.
- Meghalt, mikor Lola született. Az apja soha nem dolgozta fel teljesen az elvesztését. Ezért is nevezte el a lányát Doloresnek.
- Fájdalom - suttogtam a név jelentését.
- Igen. Bár imádják egymást, de soha soha nem fogja kiheverni a felesége halálát. Gondolhatod, hogy mekkora teher ez Lolita számára.
- Akkor, azért olyan a viselkedése amilyen.
- Mire gondolsz?
- Ahogy Crissel, meg a többi férfival bánik. Semmi lacafaca, csak bumm, bele a közepébe és nem hagyja magát, de mégis olyan... - nem tudtam megfogalmazni az érzést, ami mindig a hatalmába kerített mellette.
- Nem - jelentette ki határozottan a brazil. - Annak semmi köze ehhez. Az egy másik történet, de az az ő magánügye - zárta le a témát hirtelen, majd kiszállt a kocsiból.
- Kösz a fuvart - vigyorgott rám, majd még hozzá tette. - Méghogy nincs új kiszemelt! - nevetett fel és otthagyott a saját döbbenetemmel együtt.
2013. november 17., vasárnap
A kor nem számít Ötödik rész
Corina
Mérges voltam magamra, hogy lebuktam, de legalább olyan ember előtt, aki nem fogja kihasználni, hogy tudja a titkom. Akaratlanul is elmosolyodtam, mert eszembe jutott Iker arca mikor felismert. Úgy látszik, hogy ő is olvas újságot, mert rögtön tudta, hogy mi történt velünk. Befordultam a házam elé, ahol egy idegen autó parkolt. Leállítottam a kicsikémet és vártam, hogy ki száll ki belőle. Amint megláttam a sofőrt, elfutott a méreg. Levettem a bukót és dühösen néztem az elém lépő exemre.
- Hola, Szépségem! - vigyorgott rám villantva a bugyinedvesítő nézését, és nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy már nem hatott rám.
- Mit keresel itt? - csattantam fel.
- Látni szerettelek volna - vonta meg a vállát, miközben a szemeit az enyémekbe mélyesztette. Tudta, hogy ez a gyengém. De csak volt, vagyis remélem, hogy csak volt. Próbáltam rendet tenni a fejemben, miközben ő végigstírölte a testemet.
- Észvesztő vagy ebben a szerkóban - nedvesítette meg ajkait. - Miért nem hordtál ilyet, míg együtt voltunk? - majdnemhogy számon kérő volt a hangja.
- Miért, ha ilyet hordok, akkor nem lépsz félre? - vágtam oda neki, hogy ne érezze már magát annyira jól.
- Ez övön aluli volt - morogta, miközben a mosoly lehervadt az arcáról. - Tudod, hogy ezerszer megbántam már. Életem legnagyobb baklövése volt belemenni abba a...
- Jesus, - szóltam rá - már nem érdekel. Se ami történt, se te - mondtam tök nyugodtan, és rájöttem, hogy így is érzek. A férfi, akiért mindent feladtam, már nem mozdított meg bennem semmit. Mikor ezt végiggondoltam magamban, önkéntelenül is elmosolyodtam.
- Mi olyan vicces? - nézett rám értetlenül.
- Semmi, csak most jöttem rá, hogy túl vagyok rajtad - közöltem vele.
- Rina, kicsim... - kezdett bele, már kitudja hányadszor a bocsánatkérésbe, de megakadályoztam benne. Mielőtt folytathatta volna, megnyomtam a kapunyitó gombot.
- Jes, vége. Fogd fel, hogy elszúrtad, én már nem megyek vissza hozzád - néztem a szemébe, hogy lássa igazat mondok. - Szép volt, jó volt, de elbaltáztad - megsimogattam az arcát, hogy érezze már nem haragszom rá. Majd begurultam a kapun ami becsukódott mögöttem.
- Cor! - kiáltott utánam. - Nem adom fel! - mondta úgy, hogy halljam, majd beszállt az autójába és elment.
Addigi nyugodtságom elszállt, helyét átvette az értetlenség, és a fájdalom. Mi a fenét akar még tőlem? Idegesen túrtam a hajamba, majd a telefonomhoz léptem. Remegő kézzel tárcsáztam a barátnőmet.
- Helló, Kislány! - csicsergett a kagylóba jókedvűen. - Mi újság?
- Szia, Do! Hát újság az van - sóhajtottam fel, mire a hangja komolyra váltott.
- Ajaj, ex szagot érzek - morogta.
- Jól érzed, megtalált - közöltem vele, majd elmeséltem neki elejétől fogva a történteket.
- Hát ez hülye - jelentette ki. - Mit képzel ez magáról? Ennyi idő után, miután kikufircolta magát, azt hiszi, hogy majd tárt karokkal várod vissza? - háborodott fel Dorina.
- Én sem értem - nevettem fel keserűen előző mondatán. - Azért kicsit aggaszt a dolog.
- Ugye nem leszel hülye, és nem fogadod vissza? - rémült meg már a gondolattól is Do.
- Eszemben sincs. Ha figyeltél volna, az előbb mondtam el, hogy rájöttem, már semmit nem érzek iránta.
- Remélem is, mert nem kaparunk össze még egyszer a padlóról miatta - fenyegetett meg félig viccesen, félig komolyan.
- Nyugi - csitítottam. - Nem ettem meszet. Megmondtam, soha többet nem kezdek fiatalabb pasikkal, főleg nem focistákkal - dünnyögtem el már sokadszorra, mint valami mantrát.
- Rendben - nyugodott meg Dorina, majd el is terelte a témát. - Holnap buli?
- Már megint? - nevettem fel. Imádtam velük bulizni. Mindig megtaláltuk az okot, hogy miért menjünk el valahova lazulni.
- Persze. Meg kell ünnepelnünk, hogy már túl vagy azon a...
- Do! - szóltam rá, mert bár megcsalt, és a padlóra küldött a volt férjem, nem szerettem ha szidják.
- Oké, oké! Tudom, exekről jót vagy semmit - vigyorgott a telefonba.
- Nem vagy komplett - nevettem vele én is.
- Akkor holnap este kilencre érted megyünk. Addig is vigyázz magadra, Kislány - köszönt el.
- Jó, de nem vagyok kislány - durcáskodtam. - Úgy mondjátok, mintha fene tudja mennyivel öregebbek lennétek nálam, pedig csak három év van köztünk.
- Akkor is te vagy a legfiatalabb - röhögött a telefonba, csak hogy bosszantson. - Mi vén csatakancák vagyunk hozzád képest.
Erre már nekem is nevetnem kellett.
- Bolond vagy - nyögtem ki, mikor végre levegőhöz jutottam.
- Az lehet, de még mindig jó nő - bolondozott tovább.
- Do, feldobtad az estémet - vigyorogtam. - Már alig várom, hogy holnap találkozzunk. Amúgy megint Suna? - kérdeztem tőle.
- Szerintem az egyik legjobb hely, úgyhogy igen.
Elbúcsúztunk egymástól. Ezért szeretem a barátnőimet, mert az ember bármennyire is a padlóra kerül, ők mindig felsegítik.
2013. november 16., szombat
10/10 Ötödik rész
Lola
Kellemesen elfáradtam, így nagyon jól esett a zuhany. Igyekeztem, mert keresztapu beszámolót kért az első nap tapasztalatairól. Felvettem a váltóruhám, ami egy egyszerű, nyári ruha volt, amin apró playboy nyuszik virítottak. Leheletnyi smink, ami szempillaspirálból és szemceruzából állt. Hajam kiengedtem, majd belebújtam a magassarkúmba. Összedobáltam a sporttáskámat és kivittem az autóm anyósülésére. Visszazártam a kocsit. Mosolyogva néztem a mellette álló fekete Aventadort.
- A tied jobban tetszik - szólalt meg egy hang mögöttem. Egy gyors fordulat után ránéztem a védőre.
- Pedig ugyanolyanok - somolyogtam.
- Nem, a tied színes, míg Ronié fekete, mint egy halottaskocsi - fejtette ki a véleményét, én pedig nem tudtam megállni nevetés nélkül.
- Persze, hogy színes, mert a színek nőiesek és én szeretem a nőies dolgokat - vontam meg a vállam.
- Az látszik rajtad - vigyorgott rám és végigfuttatta rajtam a tekintetét, amitől bizseregni kezdett a bőröm. Te jó ég! - nyögtem fel magamban. - Olyan rég nem szexeltem, hogy már a szimpla nézésével is felizgat.
- De, azért vannak nem éppen nőies megnyilvánulásaid is - fűzte tovább a mondandóját. Értetlenkedve néztem rá.
- Mégpedig?
- Simeone, szerintem azóta is a fogorvosához jár konzultációra - vigyorgott rám szemtelenül, én pedig egy kicsit elpirultam mikor eszembe jutott az eset.
- Nem kellett volna beszólnia Edunak - morogtam az orrom alatt. Nem voltam büszke a tettemre, de akkor sem hagyhattam, hogy provokálja a csapatkapitányom, akinek már volt egy sárga lapja és egyértelműen a kiállítására pályázott Simo.
- Nem ítéllek el - emelte fel a kezeit mentegetőzésképpen. - Sőt! Mindannyiunknak tetszett, ahogy kiálltál a játékosodért.
- Láttátok? - sóhajtottam fel, mire bólintott. - Pedig azt hittem, hogy mindet leszedettük a netről - csúszott ki a számon. Mikor apám meglátta a felvételt, óriási balhét csinált belőle, de nem tudott velem mit kezdeni, hiszen az ő heves természetét örököltem, így csak megpróbálta eltüntetni a videókat. Úgy látszik kevés sikerrel.
- Jobb, ha hozzászoktok, mert az is én vagyok - komolyodtam el. - Most pedig, ha megbocsátasz - léptem távolabb tőle, mert a közelsége furcsa dolgokat váltott ki belőlem - Perezhez kell mennem, hogy beszámoljak rólatok.
- Mit mondasz neki? - kíváncsiskodott.
- Hogy ennyi jó pasival egyszerre még soha nem edzettem a testem - elnevettem magam, mikor megláttam a döbbenettől elkerekedett szemeit. - Most már tényleg mennem kell - indultam meg a bejárat felé. Hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam és egy csókot dobtam neki. - Szia Ramos! - hagytam ott, a még mindig elképedt focistát, hogy az ajtón belépve, még többe botoljak.
- Hú Lola! Meg sem ismertelek ruhában - vigyorgott rám a portugál, mire bemutattam neki a középső ujjam. A többiek felröhögtek.
- Ejnye, kislány! - szólt utánam. - Nem tanítottak meg rá, hogy nem szabad ilyen csúnya dolgokra használni az ujjad?
Megálltam és visszaléptem hozzá. Önelégült fejjel várta, hogy mit fogok tenni.
- Ez jobban tetszik? - néztem mélyen a szemébe és bekaptam az említett ujjam. Körbenyaltam a nyelvemmel, úgy hogy jól lássa, majd a nyálas ujjam végighúztam, a meglepettségtől szétnyílt alsó ajkán. A szemei elfelhősödtek és hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt. A füléhez hajoltam és belesuttogtam.
- Hidd el csúnyább dolgokra is szoktam használni - végig simítottam az arcán, majd otthagytam a többi lefagyott focistával együtt.
Még akkor is mosolyogtam, mikor kopogtatás után beléptem a " Nagyfőnök" irodájába.
- Szia, Flore bácsi! - nyomtam puszit az arcára.
- Hola, Lolita! - mosolyodott el, én pedig elhúztam a szám a becézésre. - Na milyen volt az első edzés? - csillogtak kíváncsian a szemei.
- Egész tűrhető - ültem le vele szembe fapofával.
- Tűrhető? - emelte meg a hangját. - Az mégis mit jelent? - kezdett idegeskedni, mire gyorsan lehiggasztottam.
- Nyugi, csak vicceltem. Jó volt. Tényleg, élveztem velük mozogni. Van egy-két hiányosság, de azt majd kiküszöbölöm náluk.
- Szóval akkor látsz relációt arra, hogy idén nyerjünk valamit?
- Mire gondolsz? - gonoszkodtam.
- Tudod te! - csattan fel. - BL? Spanyol kupa?
- Melyiket szeretnéd? - húztam tovább az agyát.
- Lola! - fenyegetőnek tűnt a hangja, de tudtam, hogy soha nem haragudna rám.
- Jól van na! Szerintem mind a kettőre benevezünk - adtam meg neki a várva várt választ. Láttam rajta, hogy megkönnyebbülten dől hátra a foteljában.
- Szóval, úgy gondolod sikerülhet mindkettő? - kérdezett rá azért még egyszer.
- Már mondtam, nagyon jók. Tudnak együtt dolgozni. Fegyelmezettek, ha munkáról van szó. Ma meccseltem velük, és nem sokon múlt, hogy nyerjenek ellenem. Ha apa régi cselét nem vetem be, valószínű, hogy most nem lennék beszédtéma az öltözőben.
- Miért az vagy? - vigyorodott el most már ő is.
- Ja! - húztam el a szám. - Már az Atlético Madridos videót is látták - nyögtem ki.
- De hát, apád levetette az összeset!
- Úgy látszik mégse mindet, mert Ramos szerint mindenkinek tetszett.
- Lolita! - nézett rám kérlelőn és én rögtön tudtam, hogy mit szeretne. - Ugye itt nem akarsz senkit megverni, vagy leütni?
- Tudod, hogy nem bírok a véremmel - mondtam meg őszintén, nehogy hamis illúziókba kergesse magát. - Ha igazságtalanul bántják valamelyiket, akkor úgysem fogom vissza magam.
- Ah! Ettől féltem - nyögött fel bácsikám. - A Jóisten mentsen meg minket ettől, mert tuti, hogy a brazil véred lesz egyszer a veszted.
Nem válaszoltam rá, mert tudtam, hogy igaza van. Anya spanyol volt, míg apa brazil, így mind a két nemzet temperamentuma ötvöződött bennem. Ami, nem mindig jelentett jót. Nagy merengésemből keresztapu kérdése térített vissza.
- Ki a szerencsés kiválasztott? - Nézett rám huncutul és tudtam, hogy mire gondol.
- Most éppen Ronaldo agyát fűzöm - vigyorodtam el. - De, azért Benzema és Isco sem rossz. Kár, hogy Iker már öreg hozzám - fejtegettem ki neki az álláspontomat.
- Cristianonak barátnője van.
- Tudom, de ismersz, számomra csak az a pasi foglalt, akin épp fekszenek.
Megcsóválta a fejét.
- Mi van Khedirával, vagy Ramossal? Ők nem jönnek be? Pedig nagy nőfaló hírében állnak ők is.
- Sami nem az esetem. Ramos, pedig rám nézve veszélyes.
- Veszélyes? Hogy érted? - csodálkozott el.
- Bele tudnék szeretni - válaszoltam őszintén. - Ezért, inkább kerülöm a kontaktust vele.
- Ramosba? Beleszeretni?
- Igen. Pont az ilyen pasik jönnek be nekem. Hasonlít Rá.. - nyögtem ki, majd lerázva magamról a fojtogató érzést, folytattam. - Egyszer már megégettem magam a szerelemmel, többet esélyt sem adok neki. Cupido pedig elmehet a...
- Lola! - szólt rám a bácsikám. - Tudom, hogy nehezen tetted túl magad rajta, de akkor sem kéne teljesen elzárkóznod a szerelem elől.
- Én nem zárkózom el, csak nem adok esélyt neki - morogtam.
- Szívem szerint kitekerném a nyakát annak a fickónak. Soha nem felejtem el a tekintetedet, mikor megtudtad, hogy lelépett - előrehajolt az asztalra és megfogta a kezem. - Nem mindenki olyan, mint ő. Lolita, még nagyon fiatal vagy, előtted az élet. Ne mond azt, hogy többé nem akarsz szerelmes lenni, mert soha nem tudhatod mikor lép be az életedbe a nagy Ő. A szerelem jó dolog. Ha a szüleid nem lettek volna azok, akkor most nem beszélgetnénk itt - simított végig a hajamon.
- Jah, és mire mentek vele? - húztam el a szám. - Anya meghalt a születésemnél. Apa azóta nem teljesen önmaga, legalábbis a ti elmondásotok alapján. Szóval, ne mond, hogy a szerelem jó, mert nem igaz. A szerelem szívás - álltam fel majd az ajtóhoz léptem. - Azt hiszem maradok a szingliségnél - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Így, legalább senki nem szól bele, ha minden nap mással vagyok. Ja, és külön jó pont, hogy nem kell vacsorával várnom haza, és a büdös szennyesét mosnom - vigyorodtam el a végére.
Keresztapu már hangosan nevetett.
- Lolita, ha te nem volnál, kikéne találni! - törölgette meg a szemeit. Én csak intettem neki, majd elindultam végre hazafelé.
Kellemesen elfáradtam, így nagyon jól esett a zuhany. Igyekeztem, mert keresztapu beszámolót kért az első nap tapasztalatairól. Felvettem a váltóruhám, ami egy egyszerű, nyári ruha volt, amin apró playboy nyuszik virítottak. Leheletnyi smink, ami szempillaspirálból és szemceruzából állt. Hajam kiengedtem, majd belebújtam a magassarkúmba. Összedobáltam a sporttáskámat és kivittem az autóm anyósülésére. Visszazártam a kocsit. Mosolyogva néztem a mellette álló fekete Aventadort.
- A tied jobban tetszik - szólalt meg egy hang mögöttem. Egy gyors fordulat után ránéztem a védőre.
- Pedig ugyanolyanok - somolyogtam.
- Nem, a tied színes, míg Ronié fekete, mint egy halottaskocsi - fejtette ki a véleményét, én pedig nem tudtam megállni nevetés nélkül.
- Persze, hogy színes, mert a színek nőiesek és én szeretem a nőies dolgokat - vontam meg a vállam.
- Az látszik rajtad - vigyorgott rám és végigfuttatta rajtam a tekintetét, amitől bizseregni kezdett a bőröm. Te jó ég! - nyögtem fel magamban. - Olyan rég nem szexeltem, hogy már a szimpla nézésével is felizgat.
- De, azért vannak nem éppen nőies megnyilvánulásaid is - fűzte tovább a mondandóját. Értetlenkedve néztem rá.
- Mégpedig?
- Simeone, szerintem azóta is a fogorvosához jár konzultációra - vigyorgott rám szemtelenül, én pedig egy kicsit elpirultam mikor eszembe jutott az eset.
- Nem kellett volna beszólnia Edunak - morogtam az orrom alatt. Nem voltam büszke a tettemre, de akkor sem hagyhattam, hogy provokálja a csapatkapitányom, akinek már volt egy sárga lapja és egyértelműen a kiállítására pályázott Simo.
- Nem ítéllek el - emelte fel a kezeit mentegetőzésképpen. - Sőt! Mindannyiunknak tetszett, ahogy kiálltál a játékosodért.
- Láttátok? - sóhajtottam fel, mire bólintott. - Pedig azt hittem, hogy mindet leszedettük a netről - csúszott ki a számon. Mikor apám meglátta a felvételt, óriási balhét csinált belőle, de nem tudott velem mit kezdeni, hiszen az ő heves természetét örököltem, így csak megpróbálta eltüntetni a videókat. Úgy látszik kevés sikerrel.
- Jobb, ha hozzászoktok, mert az is én vagyok - komolyodtam el. - Most pedig, ha megbocsátasz - léptem távolabb tőle, mert a közelsége furcsa dolgokat váltott ki belőlem - Perezhez kell mennem, hogy beszámoljak rólatok.
- Mit mondasz neki? - kíváncsiskodott.
- Hogy ennyi jó pasival egyszerre még soha nem edzettem a testem - elnevettem magam, mikor megláttam a döbbenettől elkerekedett szemeit. - Most már tényleg mennem kell - indultam meg a bejárat felé. Hirtelen ötlettől vezérelve visszafordultam és egy csókot dobtam neki. - Szia Ramos! - hagytam ott, a még mindig elképedt focistát, hogy az ajtón belépve, még többe botoljak.
- Hú Lola! Meg sem ismertelek ruhában - vigyorgott rám a portugál, mire bemutattam neki a középső ujjam. A többiek felröhögtek.
- Ejnye, kislány! - szólt utánam. - Nem tanítottak meg rá, hogy nem szabad ilyen csúnya dolgokra használni az ujjad?
Megálltam és visszaléptem hozzá. Önelégült fejjel várta, hogy mit fogok tenni.
- Ez jobban tetszik? - néztem mélyen a szemébe és bekaptam az említett ujjam. Körbenyaltam a nyelvemmel, úgy hogy jól lássa, majd a nyálas ujjam végighúztam, a meglepettségtől szétnyílt alsó ajkán. A szemei elfelhősödtek és hallottam, hogy szaggatottan veszi a levegőt. A füléhez hajoltam és belesuttogtam.
- Hidd el csúnyább dolgokra is szoktam használni - végig simítottam az arcán, majd otthagytam a többi lefagyott focistával együtt.
Még akkor is mosolyogtam, mikor kopogtatás után beléptem a " Nagyfőnök" irodájába.
- Szia, Flore bácsi! - nyomtam puszit az arcára.
- Hola, Lolita! - mosolyodott el, én pedig elhúztam a szám a becézésre. - Na milyen volt az első edzés? - csillogtak kíváncsian a szemei.
- Egész tűrhető - ültem le vele szembe fapofával.
- Tűrhető? - emelte meg a hangját. - Az mégis mit jelent? - kezdett idegeskedni, mire gyorsan lehiggasztottam.
- Nyugi, csak vicceltem. Jó volt. Tényleg, élveztem velük mozogni. Van egy-két hiányosság, de azt majd kiküszöbölöm náluk.
- Szóval akkor látsz relációt arra, hogy idén nyerjünk valamit?
- Mire gondolsz? - gonoszkodtam.
- Tudod te! - csattan fel. - BL? Spanyol kupa?
- Melyiket szeretnéd? - húztam tovább az agyát.
- Lola! - fenyegetőnek tűnt a hangja, de tudtam, hogy soha nem haragudna rám.
- Jól van na! Szerintem mind a kettőre benevezünk - adtam meg neki a várva várt választ. Láttam rajta, hogy megkönnyebbülten dől hátra a foteljában.
- Szóval, úgy gondolod sikerülhet mindkettő? - kérdezett rá azért még egyszer.
- Már mondtam, nagyon jók. Tudnak együtt dolgozni. Fegyelmezettek, ha munkáról van szó. Ma meccseltem velük, és nem sokon múlt, hogy nyerjenek ellenem. Ha apa régi cselét nem vetem be, valószínű, hogy most nem lennék beszédtéma az öltözőben.
- Miért az vagy? - vigyorodott el most már ő is.
- Ja! - húztam el a szám. - Már az Atlético Madridos videót is látták - nyögtem ki.
- De hát, apád levetette az összeset!
- Úgy látszik mégse mindet, mert Ramos szerint mindenkinek tetszett.
- Lolita! - nézett rám kérlelőn és én rögtön tudtam, hogy mit szeretne. - Ugye itt nem akarsz senkit megverni, vagy leütni?
- Tudod, hogy nem bírok a véremmel - mondtam meg őszintén, nehogy hamis illúziókba kergesse magát. - Ha igazságtalanul bántják valamelyiket, akkor úgysem fogom vissza magam.
- Ah! Ettől féltem - nyögött fel bácsikám. - A Jóisten mentsen meg minket ettől, mert tuti, hogy a brazil véred lesz egyszer a veszted.
Nem válaszoltam rá, mert tudtam, hogy igaza van. Anya spanyol volt, míg apa brazil, így mind a két nemzet temperamentuma ötvöződött bennem. Ami, nem mindig jelentett jót. Nagy merengésemből keresztapu kérdése térített vissza.
- Ki a szerencsés kiválasztott? - Nézett rám huncutul és tudtam, hogy mire gondol.
- Most éppen Ronaldo agyát fűzöm - vigyorodtam el. - De, azért Benzema és Isco sem rossz. Kár, hogy Iker már öreg hozzám - fejtegettem ki neki az álláspontomat.
- Cristianonak barátnője van.
- Tudom, de ismersz, számomra csak az a pasi foglalt, akin épp fekszenek.
Megcsóválta a fejét.
- Mi van Khedirával, vagy Ramossal? Ők nem jönnek be? Pedig nagy nőfaló hírében állnak ők is.
- Sami nem az esetem. Ramos, pedig rám nézve veszélyes.
- Veszélyes? Hogy érted? - csodálkozott el.
- Bele tudnék szeretni - válaszoltam őszintén. - Ezért, inkább kerülöm a kontaktust vele.
- Ramosba? Beleszeretni?
- Igen. Pont az ilyen pasik jönnek be nekem. Hasonlít Rá.. - nyögtem ki, majd lerázva magamról a fojtogató érzést, folytattam. - Egyszer már megégettem magam a szerelemmel, többet esélyt sem adok neki. Cupido pedig elmehet a...
- Lola! - szólt rám a bácsikám. - Tudom, hogy nehezen tetted túl magad rajta, de akkor sem kéne teljesen elzárkóznod a szerelem elől.
- Én nem zárkózom el, csak nem adok esélyt neki - morogtam.
- Szívem szerint kitekerném a nyakát annak a fickónak. Soha nem felejtem el a tekintetedet, mikor megtudtad, hogy lelépett - előrehajolt az asztalra és megfogta a kezem. - Nem mindenki olyan, mint ő. Lolita, még nagyon fiatal vagy, előtted az élet. Ne mond azt, hogy többé nem akarsz szerelmes lenni, mert soha nem tudhatod mikor lép be az életedbe a nagy Ő. A szerelem jó dolog. Ha a szüleid nem lettek volna azok, akkor most nem beszélgetnénk itt - simított végig a hajamon.
- Jah, és mire mentek vele? - húztam el a szám. - Anya meghalt a születésemnél. Apa azóta nem teljesen önmaga, legalábbis a ti elmondásotok alapján. Szóval, ne mond, hogy a szerelem jó, mert nem igaz. A szerelem szívás - álltam fel majd az ajtóhoz léptem. - Azt hiszem maradok a szingliségnél - eresztettem meg egy halvány mosolyt. - Így, legalább senki nem szól bele, ha minden nap mással vagyok. Ja, és külön jó pont, hogy nem kell vacsorával várnom haza, és a büdös szennyesét mosnom - vigyorodtam el a végére.
Keresztapu már hangosan nevetett.
- Lolita, ha te nem volnál, kikéne találni! - törölgette meg a szemeit. Én csak intettem neki, majd elindultam végre hazafelé.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)